Serenity

A tavalyi év egyik legjobb scifije, a Serenity valószínűleg soha nem fog eljutni a hazai mozikba (bár állí­tólag volt róla szó, hogy vetí­tik). Joss Whedon első egészestés filmje a Firefly (2002) folytatása, amely minden valódi és belemagyarázott hibája mellett is az egyik legérdekesebb sorozat a műfajon belül. (Ha valaki hirtelen nem tudná hova tenni Joss Whedont: ő a Buffy és az Angel cí­mű horrormatinék megalkotója.)

A Firefly, jórészt a FOX csatorna hülyeségei miatt, csak egy szezont ért meg, de í­gy is viszonylag jelentős, és igen aktí­v rajongótábort szerzett. Tavaly sikerült összeszedni 40 milliót a Universaltól, és elkészí­teni a Serenity-t, amely a többségében jó kritikák mellett is elég alacsony nézőszámot és bevételt hozott. A DVD megjelenése azonban kellemes meglepetést tartogatott: a Serenity jelenleg 2. az amazon.com eladási listáján, közvetlenül utána pedig ott a Firefly, amely a 2005-ös összesí­tett listán 16. lett – szép ugrás egy hároméves kiadványtól.

Rövid bevezetés azoknak, akik nem ismerik a sorozatot, a haladóknak pedig pár szó filmről:

Miután az emberiség felélte a Föld természeti forrásait, elhagyta a Naprendszert és más bolygókon telepedett le. A kivándorlás a két szuperhatalom, az USA és Kí­na vezetésével történt. Valószí­nűleg ennek a két politikai erőnek az egyesülésével jött létre a Szövegtség, amely mindent az ellenőrzése alá kí­vánt vonni. Az ún. Egyesítési Háborúban a központi kormányzat ellen lázadók vereséget szenvedtek, és a Szövetség hadserege által már csak nehezen ellenőrizhető külső bolygókon települtek le, általában elég nehéz körülmények között.

A leginkább helyi hadurak által irányí­tott külső bolygók világához Whedon a Vadnyugat kliséit vette alapul. A scifi és a western keresztezése elsőre meredeknek tűnhet, de valójában nem olyan vészes. Azért sok helyen vissza lehetett volna belőle venni: nyilván a sok romantizáló előkép miatt a western-elemek sokszor kevésbé reálisak, mint a tudományos-fantasztikusak.

És ha már előkerült a szó: a Firefly több méltatója is a realista (sőt naturalista) jelzőt használja, nem is alaptalanul – már amennyiben nem a (film)művészeti realizmust, hanem a szó általános jelentését értik alatta. Nem tudom, a futurológusok mit tippelnek a 26. század elejére, de alighanem még a legföldhözragadtabbak is magasabb technikai színvonalat képzelnek el, mint amit Whedon (különösen a külső bolygókon). Az űrhajók nem képesek fénysebességű helyváltoztatásra, megannyi scifitől eltérően nincsenek se idegen fajok, se időkapuk, se száz métereket fel-leugráló ipsék foszforeszkáló kardokkal.

A főszereplők (részletesen lásd őket itt) egyik munkáról a másikra élő csempészek. Whedon szerint a Firelfy története nem szimbolikus alapokra épül, kisemberekről szól, akiket hétköznapi indí­tékok mozgatnak. Egy film azonban más felépí­tésű történetet kí­ván, amelyben a szereplők személyiségeinek mélyebb vonatkozásai is előjönnek.

spoiler Whedon jó irányba lépett tovább a sorozathoz képest sötétebb hangulatú Serenity-vel. Szinte teljesen kiszedegette a vadnyugati elemeket, a humorból is rengeteget visszavett, jóval több, kidolgozottabb és durvább akciót vitt a történetbe. Eddig mindig elsiklottam a nyilatkozataiban afölött, hogy őt minden munkájában (még a démonos-vámpí­ros Buffy-ban is) az emberek érdeklik, itt azonban érdemes előszedni ezt a közhelyet, a Serenity ugyanis valahol a háttérben, kissé határozatlanul az emberi határaival foglalkozik.

Mindenekelőtt a központi alakká előlépő Riveren, a kormány által félig már agymosott gyilkológéppé alakí­tott, pszichikai képességekkel rendelkező kislányon keresztül, akiben a belézsúfolt reflexek között korábbi személyisége is ott bújkál; de fontos ebből a szempontból a háborút végigharcoló Mal is, sőt idekapcsolhatók a fosztogatók (Reavers) is, akiknek kilétére a Firefly-ban még nem derült fény. A fosztogatók a Szövetség kí­sérleteinek eredményeként jöttek létre: egy Miranda nevű holdon olyan gázt kevertek a légkörbe, amely csökkentette az emberek agresszivitását. (Mindez ahhoz is jó adalék, hogyan képzeli a Szövetség az utalma alatt élők irányí­tását.) A dolog olyan jól működött, hogy a létfenntartáshoz szükséges akaraterejüket is elvesztették, mozdulatlanul feküdtek vagy ültek, amí­g éhen-szomjan nem haltak. Az anyag a lakosok egy kis százalékára azonban épp ellenkező hatással volt: minden gátlásukat elvesztették.

A fosztogatók eredetének felfedésével vagy River előtörténetének tovább árnyalásával a Serenity választ ad néhány, a félbemaradt Firefly után nyitva maradt kérdésre, de továbbra sem kapunk nagyobb betekintést a másik oldalra. A mirandai kísérletből és abból, hogy a Szövetség tagadja a fosztogatók létezését sejthetjuk, hogy egy többé-kevésbé kiépí­tett diktatúra működik a belső bolygókon (amit megrendí­thet a Mirandán talált üzenet közzététele), de ezek világát nem ismerjük. |

Hogy lesz-e folytatás? Olvashattunk biztató és elszomorí­tó dolgokat is. Whedon lekerekí­tett történetet í­rt (a trilógiával kapcsolatos hí­resztelések nem voltak igazak), de természetesen folytatná, ha kapna rá pénzt: A filmnek vége, a történet el lett mondva. A világ nincs lezárva. Van még mesélnivaló, de mint mindig, most is másoktól függ, hogy megkapom-e a lehetőséget a továbbiakra.

Interjúk JW-nal: chud.com, comcast.net

A film reklámkampányának részeként elkészítettek néhány videót Rivernek egy pszichológussal (Joss Whedon játssza) folytatott beszélgetéseiről, innen tölthető le (.mov, 20 Mb)