Pár évvel ezelőtt gyakran megfordultam a veri fémösz Eötvös Loránd* mai magyar nyelvi tanszékén, és biztosíthatok mindenkit, nem plazmakapun vagy féregjáraton keresztül lehet bejutni, nem forog kacsalábon, és fej nélküli lovasok sem trappolnak a folyosóin, egyszóval a mi világunkban található, akárcsak a sarki közért.

Néha azonban az ott dolgozók kutató tekintete – s kié nem? – elkalandozik, és különös, távoli összefüggésekre bukkan. Balázs Géza például úgy találja, hogy a Danubius** hallgatóközönsége a lázadó fiatalság.

Egész pontosan azt mondja, hogy az országos kereskedelmi „rádióknak a műsora lázadás a hivatalos kultúra és túlszabályozott életmód ellen”. – Hivatalos kultúra alatt alighanem a közszolgálati médiát érti, vagyis a jelenlegi piac perifériáját (vagy finomabban: nem túl befolyásos részét), amivel szemben elég röhejes lenne fellépnie hazánk szoc ifjúságának. Lázadozni inkább a többséggel szemben szokás, azt viszont épp a mainstream kerrádiók képviselik, amiket hallgatva nem csak a változatos és árnyalt nyelvhasználat iránti igény nem alakul ki a magyar polg fiatalokban, de a zenei ízlés csírái sem ütik fel fejüket, azoknak ugyanis nem tesz jót a trágya.

(Amúgy – ha én is művelhetem egy kicsit a tanár úr nyelvét -: ne tessék használni a hivatalos kultúra kifejezést, nincsen már olyan, szerencsére.)

* gyk: Emil.RuleZ: Hello.Tourist!
** vics iz e river end olszó e rédió (lásd uott)