madzag

[megj. Ez a blogidegen szöveg az fn.hu-ra készült, de visszadobták. Én meg nem vagyok Berzsenyi, hogy az asztalfiókba dugdossam, amit írok. :) A konferencia egyébként múlt csütörtökön volt.]

A híradókban a nagyvállalatok csak gonoszak lehetnek. Ha négsem, az ORTT reklámot kiált. A Társadalmi felelősségvállalás és média című konferencia résztvevői a tájékoztatás és a hirdetés közti határt keresték.

A hírműsorok rendszeres nézői igencsak ritkán találkozhatnak a társadalmi problémák iránt érzékeny, s azok megoldásában segítséget nyújtó vállalat képével. Ennek fő oka nem a világszerte alkalmazott íratlan szerkesztői szabály, mely szerint a rossz hír a jó hír, hanem a vonatkozó magyar törvények hiányosságai, értelmezésük bizonytalansága.

Reklámburkolók

Az Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) tavaly novemberi határozata szerint az RTL Klub augusztus 21-i Híradójában megsértette a médiatörvénynek a burkolt reklámozás tilalmát kimondó passzusát (Rttv. 10 par. 5. bek.), azzal, hogy a Hégető Honorka Alapítvány pályázatának ismertetésénél elhangzott: „az alapítvány fő támogatója a Pannon GSM”. (Az RTL egyébként bíróságon támadja a kiszabott 7 milliós bírság jogosságát, az első tárgyalás június 15-én lesz.)

A médiatörvény szerint burkolt reklám „az a műsorszám vagy műsorszámon belüli tájékoztatás, amely semleges információ látszatát keltve ösztönöz áru vásárlására vagy szolgáltatás igénybevételére, vagy bármely más üzleti magatartásra”. A szöveg legvitathatóbb pontja az ösztönöz kifejezés. Vajon befolyásolhatja-e a vásárlói döntést – kérdezi Hargitai Lilla a Médiakutató 2001. nyári számában megjelent tanulmányában – pusztán a (reklámhatással kétségtelenül bíró) márkanév (esetleg többszöri) elhangzása?

A Tímár János ORTT-tag által kidolgozott módosító javaslat szerint a márkanév igen, de a cégnév nem: az, hogy egy cég neve pozitív tartalmú híranyagban jelenik meg, túl tág értelmezése az ösztönzés fogalmának. Hogy a javaslatot felidéző Molnár Péter – a CEU médiaintézetének oktatója és az ORTT Panaszbizottságának tagja – példájával éljünk: burkolt reklámot tartalmaz-e az a híranyag, amely egy új üzem létesítéséről, új munkahelyek létrejöttéről számol be?

Vajon hogy nézne ki a hír a vállalat említése nélkül? Vajon a szerkesztők egy vásárlásra ösztönző elemet húznának ki belőle, vagy információt? Danks Emese – a Tesco szóvivője – több abszurd esetet is említett, amikor az áruházaikban szervezett véradásról vagy más jótékonysági akciókról beszélve a kereskedelmi tévék reggeli műsoraiban nem hangozhatott el a pontos helyszín.

Önkorlátozó szerkesztők

Mint azt Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója és Várdy Zoltán a TV2 kereskedelmi igazgatója is megerősítette, a műsorkészítők megfelelő irányelvek híján nem tudhatják, az ORTT szerint hol húzódnak a szerkesztői szabadság határai, így aztán biztosra mennek. Az ORTT-t képviselő Bencsik Márta ezen helyzet megoldását ígérte, s beszámolt arról, hogy a június végére elkészülő iránymutató javaslatok feldolgozását követően valamikor ősszel ajánlást fognak megfogalmazni a témában. (Az előzetes elemzések elkészítését egyébként egy az ORTT elnökénél jelentkezett cég végzi, állítólag ingyen.)

A média és a vállalatok képviselői az önszabályozás kidolgozását is szorgalmazták, amit aztán össze lehetne hangolni az állami szabályozással. Az Európai Unió egyébként nagy teret enged a tagállamoknak, de a vonatkozó direktíva azért megjegyzi, hogy a legkevésbé támogatott megoldás a hatósági szabályozás, inkább a média, a vállalatok, a civil szervezetek és a fogyasztók képviselői által tető alá hozott kódex kidolgozása ajánlott.

A társadalmi célú hirdetés: félmegoldás

A magyar televíziókban ismert a külön blokként megjelenő társadalmi célú hirdetés (tcr), ez azonban nem jelent kerülőutat a társadalmi tevékenységük bemutatásával image-üket építeni, és (nem mellékesen) üzleti versenytársaikat e területen is kihívni szándékozó cégeknek. Mint azt a Richter gyógyszergyár képviselője panaszolta a közönség soraiból: a televíziók a civil szervezeteknek jelentős kedvezményeket adnak spotjaik bemutatásáért, de ha egy nagyvállalat jelentkezik náluk, vastagabban fog a ceruzájuk, és akár semmivel sem adják lejjebb a listaárnál. Egy jótékonysági akcióban összegyűlő összeg jelentős részét pedig érthető módon nem szívesen fordítják annak reklámozására, elvonva ezzel a rászorulóktól.

De azért a vállalatokat sem kell félteni. Mint Várdy Zoltán elmondta, egyes partnereik megpróbálják úgy rávenni őket egy-egy nyilvánvalóan burkolt reklámot is tartalmazó tcr leadására, hogy az általuk megvásárolt hagyományos reklámidő jövőbeli csökkentésével fenyegetőznek.

Kis profit ott, nagy profit itt

A valódi megoldást (mint oly sok területen) a szemléletváltás jelentené. A cégek társadalmi felelősségvállalása (corporate social responsibility, CSR) nem csak jótékonysági akciók szervezését, kórházak, óvodák, művészek támogatását jelenti, hanem része a vállalati kultúrának. Beletartozik egy cég környezetbarát működése, a dolgozók egészsége, jogai és megfelelő motiváltsága feletti őrködés, az etikus üzleti és emberi magatartásra való törekvés. Sőt a CSR része a cégek üzleti tervének is, hiszen hozzájárul a fogyasztókban a cégről kialakult képhez, s így a bevételek növelésében is szerepe van. Magyarországon például – a Braun Róbert által idézett felmérés szerint – az emberek több mint fele szívesebben választaná egy CSR-tevékenységet is folytató cég termékét a vetélytársakéval szemben, még akkor is ha az egy kicsit drágább.

A magyarok többsége számára tehát vélhetően az is elfogadható, hogy egy vállalat némi profitra tegyen szert azzal, hogy társadalmi tevékenységéről a televíziók nem hirdetési, hanem hír- vagy szolgáltató műsoraikban számolnak be. A törvényalkotónak meg kell gondolnia, vajon nem jelent-e jóval nagyobb hasznot a társadalmi felelősséget vállaló cégekről szóló információk közlése, azzal, hogy a CSR körében végzett tevékenységeik segítésére buzdítja az embereket, illetve hasonlók végzésére ösztönzi az üzleti szféra más szereplőit.

A konferencia zárásaként Somlyai Dóra, a Pannon kommunikációs igazgatója bejelentette: június 1. a társadalmi felelősségvállalás napja lesz: öt tévécsatorna (ATV, HírTV, MTV, RTL Klub, TV2) fog beszámolni egy-egy cég CSR-tevékenységéről.

Még tessék csak számolni szépen, mert nem úgy van az, hogy az ember beköltözik az új lakásába, és ott várja Kovács Kálmán az internet. Hamarosan továbbgombolyodik a blog. Addig elegyes dolgok.

Előbb essünk túl a szomorúján: a Schrödinger macskája blog sajnos megdöglött. Tudtuk ugyan, hogy 50% esély van erre, de azért megrázott minket; mérgezett tetemét megőrizzük, de az oldalsávból kivesszük.

Magdinak, a vízumos Enyának gratula (névnapjához is). (A Bring on the Night feldolgozás miatt ugyan még mindig rezeg a léc.)

Nézzétek a NUMB3RS-t. Az első szezon második felében elég kiszámíthatóak (ha-ha) lesznek a sztorik, de azért jó kis sorozat, majd írok róla.

Aki úgy érzi, hogy felismeri a stílusomat, az olvassa az fn.hu tech és tud rovatát, és tippelje meg, mit írtam én. A nyertesek között a szerkesztőségből ellopott tollakat sorsolunk ki. Ajánlott olvasmány ugyanitt.

Mivel korábban kritizáltam, illendő beszámolnom róla, hogy a Bookline.hu-n kisebb változások történtek. Egyben kiváló alkalom ez arra, hogy ismét kritizáljam.

Az oldal érezhetően gyorsabb, a kereső pedig okosabb lett. (Bár a korábbi sem volt olyan buta, humora legalábbis volt: pl. a média szóra kilistázta a komédikat is.) A találati lista tényleg csak lista, nem a borítókat is megjelenítő változat, úgyhogy több cím fér el egy oldalon.

Korábban csak a legalsó alkategóriák teljes tartalmát lehetett böngészni, most a felsőbbekét is – remélem ez azt jelzi, hogy ha egy könyv nem illik egyik alkategóriába se, azt beteszik az eggyel feljebb lévőbe. (Lásd a korábbi példát: Az Út és az Erény könyve mint anekdotagyűjtemény.) Valamikor talán arra is rászánják magukat, hogy átgondolják a kategorizálást. (Ha esetleg elakadnak, forduljanak bizalommal Mr. Dewey-hoz.)

Remek dolog, hogy végre a könyvek egyedi lapjára kerül az a rövid ajánló (a fülszöveg vagy egy szövegrészlet), ami korábban egy kattintással beljebb rejtőzött (ha jól rémlik, egy Részletek link mögött).

A felületen is pofoztak kicsit: más a betűtípus, a kosár tartalma a bal oldali oszlopba került, fent egy nagyobb keresődoboz és a kategória-útvonal. A főoszlop és az Ajánlatunk között borzalmas a villogó önreklám meg a színben is elütő kiemelt könyvsorozatok (most épp Harry Potter, Narnia és Dan Brown). A partnerek talán nem sértődnének meg, ha a logóik a lap aljára kerülnek, és akkor ki lehetne iktatni ezt az oszlopot, ami eléggé zsúfolttá teszi a felületet.

To do: részletesebb és átgondoltabb kategóriafa; az egy oldalon megjelenített könyvek számának beállítása; belépéskor a kosár tartalmát kiíró popup elhagyása; jegyezze meg, ha valaki be van lépve, RSS az e-mail értesítő helyett/mellett. Valamint (oh hová ragadtok ti sebes gondolatok): címkézés (akár zárt, akár nyílt) meg valami AJAX-os jóság a kosárba/kosárból pakoláshoz.

Talán hallottatok már arról a versenyről, amiben a szerzőknek egy kisorsolt hírből kell valami drámai művet rittyenteniük pár óra alatt, hogy estére már színpadra kerülhessen. Érdemes lenne indítani ezen az indexes srácokat, akik ma reggel A T-Online kizárja az iWiW-rõl az inaktív felhasználókat? című írásukban bizonyították, milyen nagyszerűen fel tudnak dobni egy unalmas híranyagot a feszültség fokozásával.

Át is húztam a könyvjelzőkben az Indexet a litera.hu mellé, és várom a hexameteres beszámolókat a parlamenti ülésekről, meg a szonettben írott időjárásjelentést. Az információkat meg majd beszerzem olyan lapokból, amiknél a tájékoztatás már az anyag címével elkezdődik.

*

Én csak egy embertől kaptam meg (szia!), az ő és mások kedvéért foglaljuk össze, mi miatt ordít a levélről, hogy spam?

Egy: Az ország legnagyobb internetszolgáltatója „szűkös erőforrások”-kal rendelkezne?

Kettő: Ha mégis így van, miért terhelnék az erőforrásaikat azzal, hogy (a) a felhasználóikat egy lánclevél továbbküldésére kérik, (b) ezért további meghívókat adnak, vagyis az esetleg törölt inaktívak helyett új tagokat hoznak, hogy ismét ugyanott tartsanak.

Három: Azt, hogy valaki milyen aktív, abból is meg lehet állapítani, milyen időközönként lép be.

Négy: Nem derül ki pontosan, mi lesz az inaktív felhasználókkal.

Öt: A levélvégi link nem jön be. (Ha más nem, ez már önmagában gyanús kell legyen.)

Lásd még Megmondós bejegyzését.

A DC-n jött egy ilyen körkérdés: „Ha Isten a harmadik napon teremtette a napot, a holdat és a csillagokat, hogyan mérték az időt az első két napon?”

Hát… szerintem Isten addig magában számolt.

Az olvasó is számoljon magában, vagy foglalja el magát valami mással, mert nekem most nincs időm foglalkozni vele. Ha olvasni akar, itt az oldalsávban jobbnál jobb blogok vannak, olvassa azokat. Vagy ha könyvet akar olvasni, olvasson Márton Lászlót, mint én.

Amúgy elárulom: valójában naponta születnek új bejegyzések, csak álnok módon szakdolgozatnak álcázom őket. Az olvasónak csak harmincvalahány napig kell számolnia, és akkor végre eljutnak hozzá is (merthogy a vizsga előtt nem lehet publikálni). A dolgozat ezekről a blogokról vagy mikről szól, definiálja őket, meg típusokba sorolja, aztán rácsodálkozik arra, hogy ez a magyar blogoszféra milyen kis pufi lett az elmúlt egy évben, és hogy ez miért van. Meg arról is szól még, hogy vannak ezek a politikusok (akik mögött olyan sok híres ember szokott állni a színpadon), és akkor ezek hopp, gondoltak egyet, és ők is elkezdtek blogolni. Blogoltak ezek Totóról meg a Csodák Csodájáról, meg díszzsiráfokról, amik aztán bekerültek a mindenféle lapokba, és akkor egy csomó ember, aki eddig nem tudott a blogokról, most megtudta őket, és most egyelőre itt tartunk.

Aztán majd ha ezek a dolgozat-darabkák elkezdenek itt megjelenni, akkor az olvasó meg én majd jól kollaborálunk, mert én biztos sokmindent kihagytam meg hülyeségeket is írtam – az olvasó majd kiegészít és javít.