Franz Reichelt

Franz Reichelt tette meg a legkisebb lépést a repülés történetében.

Az osztrák szabó az Eiffel-torony hatvan méter magasan lévő első emeletének korlátjáról rugaszkodott el 1912 februárjának elején. Úgy gondolta, az általa tervezett ejtőernyő-ruha segítségével – ami (ha a fej mögött kifeszített vitorlát nem számítjuk) nem nagyobb egy télikabátnál – szép lassan lelebeg a földre. A kísérlet természetesen nem sikerült.

Reichelt nyilván fejben többször lejátszotta mi fog történni, mint ahogy a magasugrók végiggondolják a mozgásukat. Vajon mit képzelt el? Próbaugrásokat nyilván nem tartott (lásd a Monty Python-jelenetet a skót hadsereg kamikaze-alakulatáról), de nem ő volt az első „madárember”, jópáran próbálkoztak előtte, láthatta, mire mentek.

Mit gondoltak a bámészkodók? Akik közül nyilván mindenki olvasott Blériot-ról, aki két és fél évvel korábban nem egy lebernyegben repülte át a Csatornát, hanem valami gépmadárban. Nem érezték, hogy a szabó terve anakronisztikus ökörség?

Ha jól emlékszem, Kittler írja, hogy az legelső filmkészítők nem azért rendeztek be színpadszerű díszleteket, és használtak egy darab, pont középen rögzített kamerát, mert nem akartak eltérni a színházi tértől: egyszerűen nem látták, nem is jutott eszükbe, hogy más lehetőségeik is vannak.

Számunkra nyilvánvaló, hogy Reicheltnek esélye sem volt. A derék párizsiaknak (vagy legalábbis jó részüknek) és magának a madárembernek egyáltalán nem volt az.

Ha ezen elgondolkodunk, mint a paprikakoszorún, szintoly nagy igazságoknak jöhetünk a nyomára. Talán még aktuálpolitikaiaknak is, ki tudja?

Szűk egy hónappal később az amerikai Albert Berry egy 450 méter magasan repülő gépről végrehajtotta az első ejtőernyős ugrást.