Milyen betűkből áll a világ? Tényleg el fognak kárhozni azok az ausztrálok is, akik nem használnak BitTorrent-programot? Ezekre a kérdésekre is választ kapunk, miközben kiderítjük, hol található az első ismert nyomtatott térkép.
A 6-7. században élt sevillai püspök, Szent Izidor készítette a legkorábbi, fennmaradt enciklopédiaszerűséget, Etymologiae címen, melyben igyekezett minden, a kereszténység számára használható tudást összegyűjteni az ókori szerzőktől. A könyv a későbbi századokban igen népszerű lett, mely azzal a kellemetlen mellékhatással járt, hogy az Izidor által szemlézett szövegek eredetijeiről jóval kevesebb másolatot készítettek (hiszen ami fontos volt belőlük, az ott volt az Etymologiae-ban), így nagy részük már nem maradt ránk. A püspök munkáját még a reneszánsz idején is sokan forgatták: a könyvnyomtatás első évtizedeiben legalább tíz kiadás készült belőle. Ezek egyike az augsburgi Guntherus Zaineré, 1472-ből, melyben a XIV. könyv első lapján látható az első, Európában nyomtatott térkép:
Ezzel a rajzzal a zsebében már a 15. század végén se vette volna a nyakába a világot senki sem. A Föld ilyetén ábrázolása akkoriban már vagy kétezer éves volt. A vizek formája miatt T és O térképnek nevezett rajzok keleti tájolásúak, felső felüket Ázsia tölti be, alul balra Európa, jobbra pedig Afrika helyezkedik el. Az O a földet körülölelő Óceán, a T szára a Földközi-tenger, teteje pedig a Tanais (Don) folyó és az általunk jól ismert Meótisz (Azovi-tenger) vagy más változatokon a Nílus. (A T minden bizonnyal Krisztus keresztjére is utal.) A jón filozófusok által felskiccelt eredetiken Hellász volt a középpontban, az iszlám változatokon Mekka és Medina, a keresztényeken Jeruzsálem.
Bár a térkép nem mutatja, Izidor említ egy az Óceán másik felén lévő, az égető napsütés miatt megközelíthetetlen kontinenst, „ott ahol a mesebeli Antipódusok vannak”. Az Antipódusok léte az egész középkorban hálás vitatéma volt a kolostorbeli koktélpartikon, jóllehet a nagytekintélyű Szent Ágoston elég egyértelműen foglalt állást a kérdésben, amint azt a vlašimi esperes esetéből is tudhatjuk.*
A negyedik szárazföldet is ábrázoló térképek prototípusát az 5. századi Macrobius készítette, Arisztotelész nyomán úgy vélve, hogy az éghajlati öveknek szimmetrikusan kell elhelyzkedniük, s hogy az Egyenlítő alatti területeken, a Földet kiegyensúlyozandó, szintén kell lennie egy kontinensnek.
A rengeteg változat között olyat is találni, amin a rajzoló egy T és O térképhez egyszerűen hozzácsapott egy félkört.
Részletesebben lásd itt [eng].
* Feldkurát úrnak alázatosan jelentem – kezdte Švejk –, volt egyszer Vlašimban egy esperes, és amikor ennek megszökött az öreg házvezetőnője egy legénnyel meg a pénzével, akkor egy takarítónőt fogadott. És ez az esperes öreg fejjel elkezdte tanulmányozni Szent Ágostont, akire azt mondják, hogy a szentatyák közé tartozik, és azt olvasta nála, hogy aki az ellenlábasokban hisz, az el van kárhozva. Erre hívja a takarítónőjét, és azt mondja neki: „Ide hallgasson, maga egyszer azt mesélte nekem, hogy a maga fia géplakatos, és hogy kivándorolt Ausztráliába. Akkor pedig az ellenlábasok között van, és Szent Ágoston kimondta, hogy aki az ellenlábasokban hisz, annak el kell kárhoznia.” – „Főtisztelendő úr kérem, mondja erre az a nő, de hiszen az én fiam levelet és pénzt is küld nekem Ausztráliából.” – „Az az ördög szemfényvesztése, mondta az esperes úr, Szent Ágoston szerint nincs is semmilyen Ausztrália, magát csak az Antikrisztus hitegeti.” Vasárnap aztán a nyilvánosság előtt kiátkozta ezt az asszonyt, és azt kiabálta, hogy Ausztrália nem létezik. Úgyhogy a templomból egyenesen a bolondokházába vitték. (Hašek: Švejk)
