Míg másfél évtizede szituációs vígjátékok töltötték meg a képernyőt, napjainkban a vezető sorozatok a 24-hez, a Losthoz és a Sopranoshoz hasonló drámák. Vajon mi áll a változás hátterében? – kérdi a Watching 24 cikke.

Az említett sorozatok közös jellemzője, hogy több, az egész szezonon (sőt szezonokon) átnyúló történetszál húzódik bennük, az epizódok nem elszigetelt, önmagukban is megálló egységek. (A disztingvált angol ezekre a serial kifejezést használja, a minden részben önálló sztorit mesélő sorozatokra pedig a series-t.) A 24 első évadjának igencsak jól fogyó DVD-kiadása, ill. a második évad majd» 12 milliós közönsége megmutatta, hogy az emberek képesek és szeretnek is követni egy olyan sorozatot, amelynek még véletlenül sem lehet kihagyni egy részét se.

Nyilván lehetne találni más fordulópontokat is, mint a 24-addikt Aaron (pl. az X-akták utolsó – gyengébb – szezonjai is szerializálódnak), de nem ez a fontos, hanem hogy mi is áll a változás hátterében?

Erről a cikk már nem mond semmit, és én is csak egyvalamit fogok. Az összetett sztorit hétről hétre adagoló sorozatok nagy trükkje (nem pejoratívan értem), hogy két rész között is elfoglalják a nézőket. Ki nem mélázott már el egy Vasedény-kirakat előtt azon, hogy vajon Baltar is cylon-e? Na ugye. A figyelem fenntartásába egyrészt az alkotók is besegítenek különféle plusztartalmakkal (erre pont a BSG jó példa), másrészt pedig maga a közönség is (lásd pl. a lost-theories.com-ot). De még ha valakit nem is érdekelnek a (sokszor direkt félrevezető) kiszivárgó információk vagy az önjelölt forgatókönyvírók találgatásai: vajon lehetne-e követni egy high concept sorozat cselekményét anélkül, hogy időnként utánanéznénk valaminek, amire nem emlékszünk pontosan?

Ennek a sorozattípusnak tehát elválaszthatatlan kiegészítője az internet, anélkül is létezne, de biztos nem lenne ennyi (a W24 által idézett TV Guide szerint a 2006/07-es évadban indult sorozatok több mint fele).

Hogy a serial drama-k felfutása mögött milyen ízlésbeli változás áll, arról már tartalmuk közös jegyeinek elemzésével lehetne okosságokat mondani. Ha találok ezzel foglalkozó cikkeket, majd írok róluk. (Azt viszont előre megmondom, hogy ezek közös jegye az lesz, hogy első két bekezdésükben nyolcszor fordul elő V. J. Propp neve.)

A Médiakutatóban több cikk foglalkozik a szappanoperákkal.

(via Digg)