Nowra. (A tengeren tul.) A terv igen merész: „A magyar parliament és Ferencz József ő felsége küldjön mielőbb egy hajó-expeditiót, p[éldának] o[káért] 2-3 rendesen fölszerelt hadihajót, a Csendes-tengerre Papua még eddig semmiféle nagyhatalom által birtokba nem vett nagy szigeti-kontinens elfoglalására, s ott egy magyar gyarmat alapitására!!” Az arany, gyöngy, gyémánt s más drágaszerek roppant sokasága kecsegtető ugyan, de Papua kanibal (emberevő) lakosai kevésbbé. – A gyakorlatiasság hazájából életrevalóbb inditványokat várunk.

Vasárnapi Ujság, 1868. évi 36. szám, Szerkesztői mondanivaló rovat [pdf, 433. o.]

Ha a szerkesztő úr Pápua gyarmatosítását nem tartotta életrevalónak, vajon mit szólt a négy évvel később elinduló osztrák-magyar északi sarki expedíció által felfedezett Ferenc József-földhöz? A tengerentúli (ausztráliai?) levelező nagyon jól látja, hogy sürget az idő, a normális területek elfogynak, és hamarosan csak egy csomó eszkimót meg egy kevés fókát lehet majd leigázni.

Új-Guinea nyugati fele ekkor már pár évtizede holland fennhatóság alatt állt, a Német Birodalom épp akkortájt, 1884-ben veti meg a lábát a sziget északkeleti részén (egyelőre nem hivatalosan, egy kereskedelmi társaság képében), merthogy délkeleten meg ott somfordálnak már a britek.

De nem, a szerkesztő úr túl sok kalandregényt olvasott, és fél az emberevőktől, és életrevalóbb indítványokat vár.

Talán jobban tetszett volna neki a Cologne Gazette 1914-es térképe, ami a központi hatalmak által megnyert világháború utáni Európát vázolja fel, a Monarchiához csatolt Írországgal; vagy az 1916-ban Budapesten kiadott Zsebatlaszé, amely szerint Tunézia lesz osztrák-magyar terület.