A legelső globális felmelegedés
3,75 milliárd évvel ezelőtt a napsugárzás erőssége csak háromnegyede volt a mainak. A földfelszín hó- és jégsivatagában esély sem volt az élet kialakulására. Pontosabban nem lett volna, ha nem segít a tudomány rovatok egyik visszatérő negatív szereplője, az üvegházhatás.

A Chicagói és a boulderi Colorado Egyetem közös kutatócsapata a Hudson-öböl észak-quebeci partjain megtalálták az első, kézzelfogható bizonyítékot arra, hogy a Föld ezen ősi időszakában magas volt a légkör széndioxid-koncentrációja. Az általuk vizsgált kőzetek (melyek alighanem a legősibb kőzetek, amiket valaha is találtak) vas-karbonátot tartalmaznak, aminek létrejötte csak jelentős mennyiségű széndioxid jelenlétében lehetséges.
A gyenge napsugárzás az üvegház-gázról visszaverődve már megfelelő hőmérsékletet biztosított ahhoz, hogy a víz folyékony halmazállapotban is létezhessen.
És vajon hogy nézhetett ki az élet bölcsője? Kicsit giccsesen, mintha állandó naplemente lenne: az ég vöröses árnyalatú volt, a vasban gazdag óceánok vize pedig zöldes-kék.