Nem elég, hogy már három órát elvett az életemből Peter Jackson King Kongja, a fajok közötti erotika ezen túlméretezett eposza, most még pár percet rá kell áldoznom, mert van valami, amit nem értek benne, és remélem, hölgyolvasóim fel tudnak világosítani.

A film vége felé, a láncait vesztett gorillaproletár és a burzsuj esztrádműsortól megszabadult színésznő végre ismét találkozik New York havas utcáin, de rögtön menekülniük is kell a Nemzeti Gárda géppuskával felszerelt nyitott terepjárós martalócai elől. Kong (mint korábban már annyiszor) óvó markába veszi Annt, és a jeges háztetőkön ugrálva a pár utcával délebbre lévő Empire State Building felé veszi az irányt.

Felmászva a felhőkarcolóra a csúcs előtti utolsó erkélyen biztonságba helyezi a lányt, maga pedig elindul felfelé, hogy megküzdjön a vadászgépekkel, a kapitalista elme ezen szörnyszülötteivel. Ann azonban utána mászik az épület falán lévő fémlétrán. És jaj. A létra kiszakad, a mélység fölé hajlik, Ann pedig ott kapaszkodik élet és halál között, míg a nem öntudatos munkások által készített, s így hamar megrozsdásodott vas kicsúszik a kezei közül, és zuhanni kezd. Szerencsére Kong már észrevette, és elkapja, majd a kitört ablakon át a kilátószinten rejti el a golyózápor elől.

A makacs Ann persze innen is tovább mászik a tető szédítő magasságába. Az izgalom és elragadtatás ezen fokán is észre kell azonban vennünk, hogy a fenti megpróbáltatások, küzdelmek és hányattatások után Ann magassarkú cipői továbbra is kecses lábain találhatók, nem pedig a nagyváros mocskos utcáinak valamelyikén.

Ann Darrow az Empire State Building tetején

Remélem tehát, hogy hölgyolvasóim – akik természetesen mit sem tudnak arról, milyen, amikor egy gorilla markolássza őket naphosszat, a magassarkú cipő viselésének praktikáiban ellenben bizonyára járatosak – magyarázattal tudnak szolgálni eme apróságra. Köszönöm előre is.