A mi anyagunk elsősorban az érzelmekre és a magyar futballmúltra épített, ami azonban kevésnek bizonyult.

Nyilasi Tibor megfigyelése a foci Eb-pályázatról

Vegyük észre, hogy boldogult nemzeti nagylétünk nem csak a tehetséges tizenkilencedik századi történész, Orbán Viktor és más jobboldali véleményformálók ultima ratiója – közös ráció az (már ha egyáltalán): az Eb-pályázat készítői is azzal próbálták meggyőzni az UEFA-t, hogy az ötvenes években volt egy világverő csapatunk.

Bizony, szerintünk, magyarok szerint az az Eb már csak emiatt is járt volna nekünk! Mint ahogy a napjában nyolcszor forduló vonat is jár a kétszázlelkes falunak is, mert ki tudja, hátha volt ott a határban valami csetepaté negyvennyolcban. A gyerekeknek jár az ingyen törökméz, százötven évig (a fölnőtteknek ingyen vodka, ötvenig). Az ötösre érettségizőknek jár öt ingyen diploma, a többieknek csak négy. Ahol már tíz ház van a pusztában, oda jár egy postahivatal is, csillogó szemű postáskisasszonnyal. Jár a Ferenc József-föld és Új-Guinea, sőt tulajdonképp Horvátország is járna nekünk, de abba most ne menjünk bele.

Járnak továbbá a csillagok is.