Jansson Amerika-térképe

Kalifornia mint sziget Jan Jansson térképén: America Septentrionalis, Amsterdam, 1636

1539-ben egy spanyol úriember, bizonyos Francisco de Ulloa, főnöke, Hernando Cortez utasítására észak felé indult, hogy feltérképezze a partvidéket, és járható vízi utat találjon a kontinens északi felén át az Atlanti-óceánig. Behajózott a Kaliforniai-öbölbe (amit Cortez tengerének nevezett el), majd elérve a legészakibb pontjáig konstatálta, hogy zsákutcában jár, visszafordult, megkerülte a Kaliforniai-félszigetet, és annak nyugati partja mentén ismét északnak indult, a háborgó óceán azonban a földnyelv felénél megálljt és hátraarcot parancsolt neki. Egyes források szerint hajói szétszóródtak, kettő (köztük a parancsnoki) eltűnt, és csak a harmadik ért vissza; míg del Castillo korabeli történész szerint Ulloa is viszontlátta még Új-Spanyolországot, de 1540-ben egy katona (legénysége egyik tagja?) leszúrta.

Akár így, akár úgy, annak híre mindenképp eljutott a spanyol hódítókhoz, hogy északra egy nyeszlett kis öböl található, melyet nyugatról egy nem kevésbé nyeszlett félsziget határol. Az információt egy év múlva az öbölben partra szálló és egész a mai USA-Mexikó határig jutó Hernando de Alarcón expedíciója megerősítette, így az a neves és közismert Mercator és a szintén neves, ám nem közismert Ortelius térképein a 16. század második felében meg is jelent.

1592-ben egy spanyol zászló alatt hajózó görög, Juan de Fuca (Apostolos Valerianos) folytatta Ulloa útját, és egész a mai Vancouver szélességéig jutott, ahol felfedezte a később őróla elnevezett szorost a Vancouver-sziget és a szárazföld között, amit az óceánok közötti északi átjáró elejének gondolt. Nem tudom, miért, de a spanyolok nem igazán hitték el de Fuca beszámolóját, pedig abban nyilván az is benne volt, hogy szigetnek egész a szorosig se jobbra, se balra nincs nyoma.

Így zajlott Észak-Amerika nyugati partvidékének feltérképezése a létező Kalifornia nem létező szigetének felfedezője: Antonio de la Ascension atya színrelépéséig. A sevillai pap Sebastian Vizcaino expedíciójának (1602-03) tagja volt, és naplójában állítja – figyelmen kívül hagyva a korábbi utazók és saját maga tapasztalatait –, hogy Kalifornia – sziget. Bár a naplót 1603-ra keltezi, valószínű, hogy úti jegyzetein később sokat módosított, így a végleges szöveg 1603 és 1611 között íródott (Torquemada Monarchia Indiana-ja ugyanis már vesz át belőle, és annak Kaliforniával kapcsolatos része 1611-re készült el).

Úgy tűnik, az atya – mint akkoriban és (mit szépítsük) mostanában is oly sokan – inkább hitt a mesének, mint az általa látottaknak. Mert a nem létező sziget felfedezője ugyan ő volt, de a kitalálója nem.

Mint említettem, a hajósok általános véleménye volt, hogy létezik északon egy Atlanti-Csendes átjáró, az Anián-szoros. Az elnevezés valószínűleg egy Marco Polo által leírt kínai tartomány nevéből származik, hiszen a remélt víziút Kína és a Fűszer-szigetek elérését könnyítette volna meg.

Az észak-amerikai kontinenst szétszabdaló átjáró keresése összekapcsolódott egy másik kitalált szorossal, amely Garci Rodríguez de Montalvo a 15. század legvégén készült regényében a csodás California szigetét választja el a szárazföldtől.

Tudd, hogy az Indiáktól jobbra van egy Californiának nevezett sziget nagyon közel a Földi Paradicsom partjaihoz; fekete nők lakják, férfiak nincsenek közöttük, úgy élnek, akár az Amazonok.

Montalvo az ismeretlen 14. századi szerző által írt Amadís de Gaula című lovagregényt rendezte sajtó alá, és maga is hozzáfűzött egy kötetet a trilógiához, valamint megírta Amadís legidősebb fiának a kalandjait (vsz. Sevilla, 1496, első ismert nyomtatott kiadás Sevilla, 1510). A sorozat ezen ötödik könyvében bukkan fel tehát Kalifornia szigete (bár persze nem kizárt, hogy Montalvo egy közszájon forgó sztorit vesz át), innen kerül a konkvisztádorok, a felfedezők és Ascension atya fejébe, meg a térképkészítőkébe, akik a 17. században – nem zavartatva magukat Mercatortól és Orteliustól – szinte mindig odarajzolják Észak-Amerika nyugati partjai mellé.

A mesélő és az informáló térképek Kalifornia fölötti csatájában aztán a következő század közepére utóbbiak kerültek fölénybe.

Tudnivaló ugyanakkor, hogy mintegy 150 millió év múlva a Szent András-törésvonal mentén Kalifornia déli partja le fog válni a szárazföldről, és a Kaliforniai-félszigettel együtt egy hosszúkás szigetet fog alkotni. Ha valaki olvassa ezt akkor: szeretném javasolni, hogy a szigetet Montalvóról, a szorost pedig Ascension atyáról nevezzék el.

Irodalom: a kiváló strange maps cikke, amiben felfedeztem Kalifornia szigetét; Mythical Geography: California as an Island (Jansson és mások térképei); The Map House – Mythical Islands (nem csak Kalifornia)