madzag

Filmdíszlet? Makett? Látványterv? Egyik sem. Ezek a városi tájképek Linzben készültek, de Gregor Graf leretusálta róluk a reklámokat, feliratokat, jeleket, hogy megmutassa az alattuk rejtőző várost. Ami milyen is? „Valótlan, kulturálisan jellegtelen, idegen.”

Vajon élhető-e egy ilyen környezet? Majd a brazilok megmondják.

A többezer illegálisan felállított reklámtáblát megelégelő Sao Paulo-i polgármester ugyanis múlt év szeptemberétől betiltotta a kültéri reklám minden formáját. Van, aki örül a vizuális szennyezés elleni radikális fellépésnek, de gyakorlatias ellenvetések – mi történik a kis üzletekkel, ha tulajdonosaiknak ki kell üríteniük a kirakatokat? – és esztétikai kifogások – a pőre betondzsungel még borzalmasabb képet nyújt – is elhangzanak. Utóbbiakhoz szívesen veszik példaként az Észak-Koreában még viruló és Kelet-Európából csak lassan eltűnő kommunista egyenépítészetet.

*

Matt Siber szintén városképeket retusál, de csak a feliratokat távolítja el róluk, amiket fehér háttér elé helyezve felismerhetővé válik, hogy egy-egy utcarészlet voltaképp readymade képvers.

A legrégebbi fémbetűkkel nyomtatott könyv másolata – Korea, 1377. Fából és agyagból készült mozgatható betűkkel a kínaiak már a 11. században kísérleteztek, de a rengeteg karakter miatt ez nem tűnt praktikus eljárásnak. A koreaiak 1380 körül már fémből (bronzból) öntött betűket használtak, még kínai írással, amit 1443-ban cseréltek le a saját ábécéjükre.

Biztosan nem tudni, de nem tűnik merész elképzelésnek, hogy a mongol hódítást követően helyreálló kereskedelmi kapcsolatokon keresztül Gutenberghez is eljutott a jópár évtizeddel korábbi ázsiai találmány híre.

Sarki csér (pic by Bob Travis)

Az inuitok rendszertana valahol Linné Systema Naturae-ja és Borges kínai enciklopédiája között helyezkedik el. Nem rendszerezés, de van benne rendszer: a gyakorlatias szempontok, mint az emberi táplálkozásban betöltött szerep, az előfordulási hely, a viselkedési szokások sokkal jelentősebbek, mint a fajok közötti hasonlóságok. Az inuit népcsoportok felosztásai közötti különbségekből az egykori ökológiai rendszerekre és az eltérő életmódokra is következtethetnek a szakértők. Az ontariói Guelphi Egyetem sarkköri kutatásokkal foglalkozó oldala a következő összefoglalót adja erről a különleges taxonómiáról:

(A) anirniliit (amik lélegeznek)

(A1) inuit (emberek): Az inuitok úgy tartják, az emberek és az állatok valamikor közelebbi rokonságban álltak, a két fogalom közötti távolság kisebb, mint nálunk.

(A2) qimmiq (kutyák): A Bering-földhídon átkelő népcsoportokkal természetesen kutyák is érkeztek; a legkorábbi leletek négyezer évesek. A szánhúzás mellett főként a jegesmedve vadászatban vették hasznukat.

(A3) nirjutiit (amiket megesznek): Ide tartozik az összes zsákmányállat. (a) „amik feljönnek a vízfelszínre levegőt venni”: a különféle tengeri emlősök, illetve a jegesmedve; (b) „a járók”: a szárazföldi állatok; (c) „másodrendű zsákmányok”: általában megkülönböztetik az előző alcsoporttól azokat a kisebb szárazföldi állatokat, amikre nem vagy alig vadásznak.

(A4) tingmiat (amik repülnek): A madarak felosztásában az étkezés a meghatározó. (a) ragadozó madarak; (b) „hús- [vagyis hal-] evők”; (c) „földevők”, vagyis földi és tengeri növényekkel táplálkozók; valamint (d) „amik télen is maradnak”: a zord tél során is kitartó madarakat nagy tisztelet övezte.

(A5) qupiqruit (apró lények): Az inuitok számára a rovarok és más alsóbbrendű állatok nem voltak túl fontosak (télen a többségük nem is látható), így az osztályozásukkal se bajlódtak sokat. A legfeltűnőbbek a kellemetlen szúnyogok és a rénszarvasokat zaklató paraziták voltak; a qupiqruit állatai a mítoszokban is negatív (pl. vérszívó) szereplőkként jelennek meg. Alcsoportjaik a szárazföldi, az édesvízi és az óceáni; mivel sok közösség étkezésében szerepet játszottak, néha a puhatestűeket is külön veszik.

(B) piruqtuit (amik nőnek) / nunarait (a föld dolgai): A növények legjellemzőbb tulajdonságai, hogy nem végeznek helyváltoztató mozgást, és hogy a földhöz tartoznak.

(C) uumajuit (amik mozognak): Az embereket, az ehető állatokat, a madarakat és az apró lényeket ide is szokás sorolni, de a kutyákat nem. Ide tartoznak továbbá a halak (iqaluit), mely csoport igen érdekesen osztódik tovább.

Mert igaz ugyan, hogy a halak meghatározó részei az étrendnek, de csak bizonyos fajták. (a) A legfontosabb a vitéz szemling (arctic char), aminek elnevezése megegyezik a csoportéval. A faj különböző életszakaszban lévő egyedeit, valamint a különböző területeken élő populációkat is más-más nevekkel illetik. (b) A halászok egyik fő vetélytársa, a cápa húsát a kutyák táplálására használták. Különlegességnek számítottak (c) a kölönték családjába tartozó halak, valamint (d) a tőkehal.

(A nagyobb csoportokon belül vannak besorolatlan állatok is.)

(pic by Matthew Hunt)

Június 21-én, este 9 és 10 óra között sötétség borul Londonra. Nem, nem a királynő felejtette el kifizetni a számlát: a Lights Out London kampányban résztvevő lakosok hívják fel a világ figyelmét a felelős energiafogyasztásra. A kezdeményezéshez nagyfogyasztók is csatlakoztak, mint a Parlament, a National Portrait Gallery és más középületek, a Wembley stadion vagy a Picadilly Circus neontábláinak tulajdonosai. A példaként szolgáló március 31-ei sydney-i Föld Órája alatt az előzetes várakozásokat felülmúlva, 2,2 millióan maradtak sötétben, s a város az átlagosnál 10,2%-kal kevesebb áramot fogyasztott.

Nagyvárosi fények – a sivatagban is

(Racetrack Playa, Death Valley Nemzeti Park, teljes méret)

Chad Moore és Dan Duriscoe az USA nyugati felén 38 természetvédelmi területen készített fényképeket az éjszakai égboltról. Azt tapasztalták, hogy a nagyvárosok fölötti, párával és porral telített levegőben létrejövő fényfelhők több mint száz kilométerről is láthatók. Az USA egyik legsötétebb helye a Death Valley, de a 150 km-re lévő Las Vegas még az ottani horizonton is feltűnik.

Egy friss felmérés Missouri állam természetvédelmi területein is „fényes eredményeket” hozott: 95%-uk mérsékelt vagy súlyos fényszennyezéstől szenved, ezek háromnegyede utóbbi kategóriába esik. A világosabb égbolt az élőhelyeket fenyegető egyéb veszélyek mellett talán háttérbe szorul, de hatását nem szabad lebecsülni.

Fénylő folyó

Soo-in Yang és David Benjamin installáció-ötlete egy kémhatást figyelő érzékelőből, optikai kábelekből, pár ceruzaakkuból és LED-ekből áll, utóbbiak a folyó szennyezettségétől függően változtatják a színüket. Real life infografika, tájékoztató tájművészet.

Peking fölött a LED

L»art pour l»art fényszennyezés: Ázsia legnagyobb, 250 méter hosszú LED-ernyője egy pekingi bevásárlóközpont egyik utcája felett.

Holdlámpa, széllámpa

Egy San Francisco-i társaság díjnyertes találmánya a holdfényre érzékeny utcai lámpa. A tetején található fotocella a holdfény erősségétől függően szabályozza a világítást. Állítólag 95%-kal is csökkenthetők vele az energiaköltségek, részben mert ilyen okos, részben mert LED-eket használ. Arról nem tudni, szobai változatot is készítenek-e.

Egy kicsit furcsább megoldás holland tervezők szélenergiával működtetett utcai lámpája, bizonyára a kockásfülű nyúl szélmalmok mintájára.

A torontói városháza – nekünk égretörőnek tűnő tervekkel (pic by 416style)

A 21. század hajnalán, amikor az emberiség gigászi völgyhidakkal győzi le a síkságok szédítő laposságát, a BKV azon töri a fejét, hogy össze tud-e kötni két párhuzamos, egymástól száz méterre lévő sínpárt. Torontói kollégáik egészen mással vannak elfoglalva: március közepén jelentették be a város light rail (~ HÉV) hálózatának nagyléptékű fejlesztési tervét.

120 km-nyi új vonal épül 2,4 mrd kanadai dollár költséggel (417,6 mrd HUF).* Egész külvárosok kapcsolódnak be a gyors tömegközlekedésbe, az agglomeráció és a város hálózata közötti átjárás könnyebb lesz, csökken a buszok száma, vagyis az általuk kibocsátott szén-dioxid mennyisége. (A jobb levegőn pedig a bringázás is jobban esik: a polgármester 2012-ig ezer km új kerékpárutat ígér.)

Az egyik kanadai publicista szerint épp ideje volt a terv kidolgozásának, a light rail transit terén ugyanis néhány európai és amerikai (Houston, Minnesota) várostól Toronto évtizedekkel van lemaradva.

Toronto. Évtizedekkel. Miután, gondolom, senki nem tudta megállni, hogy gyorsan utánaszámoljon Budapestnek, ismerkedjünk meg egy másik beruházással, amitől jobb kedvünk lesz. A light rail-hálózattal új közlekedési folyosók nyílnak, melyekkel csökken a metróvonalaktól való függés. Toronto azonban metróvonalait sem hanyagolja, bár egyesek szerint pont ez lenne a jó megoldás.

Stephen Harper miniszterelnök szintén márciusban jelentette be, hogy a kormány 1,5 mrd kanadai dollárral támogatja a Torontót és környékét érintő tömegközlekedési fejlesztéseket. Ennek az összegnek a nagy részét nem az LRT-re fogják költeni (pedig annak a finanszírozása még nem tekinthető megoldottnak), hanem az egyik metróvonal meghosszabbítására.

A Yonge-University-Spadina a város legrégebbi és legforgalmasabb földalattija, a nyugati ágához hozzáadandó hat állomás azonban valószínűleg nem vonzana elég utast, még a több tízezer hallgatós York Egyetemé sem. A 8,7 km-nyi metró majdnem annyiba kerül, mint az egész LRT-hálózat. Ismerős ugye? Mi is tudjuk, mennyi fontos dolgot lehetne venni és építeni a 4-es metróra szánt pénzből. Úgy tűnik, a városi politikus és a sötét alagutak közti (freudi?) kapcsolat kulturáltságtól, történelmi háttértől függetlenül a világ minden táján kialakul.

* A 4-es metró alap- és kapcsolódó beruházásai az Index márciusi cikke szerint 470 mrd-ra, a metróbiztos szerint 485 mrd-ra jönnek majd ki.

Az USA-ban a széntüzelésű villamos erőművek (52%) 2,3 milliárd tonna szén-dioxidot, valamint 18 millió tonna kén-dioxidot és nitrogén-oxidot bocsátanak a levegőbe. Az elmúlt években egyre több ún. tiszta-szén technológiát alkalmazó, kevesebb szennyező anyagot kibocsátó kísérleti erőművet építettek, ilyen-olyan eredményekkel (a gáztüzelésűek értékeitől még messze járnak és nagyon költségesek).

A Bush-adminisztáció – részben a külföldi kőolajtól és földgáztól való függőség csökkentése, részben a globális felmelegedés miatt morgolódók lehűtése végett – örömmel támogatja a kezdeményezéseket; úgy tűnik, a tiszta-szén erőműveket tartják a legjobb és legolcsóbb megoldásnak a növekvő elektromos áram igények kielégítésére (az energiaügyi minisztérium 2025-ig 50%-os emelkedéssel számol). Míg az 1990-es években alig épült új szénerőmű, 2005-ben már 120-at is tervbe vettek.

De most hagyjuk azt, ami a kéményeken kijön, és foglalkozzunk azzal, ami az erőművekbe bemegy. Ha valóban ez az energiapolitika lesz a meghatározó, az a szénbányászat jelentőségének növekedéséhez, új bányák nyitásához vezet majd, és lehetséges, hogy annak az extrém külszíni fejtési eljárásnak a kiterjesztéséhez is hozzájárul, amit nyers őszinteséggel mountaintop removal mining-nak [hegytető eltávolításos bányászat] neveznek.

Az USA széntermelésének 5%-át nyeri ezzel a módszerrel (az összes külszíni fejtés aránya 70%), melyet a 70-es évek elejétől alkalmaznak az Appalache-hegység középső szakaszán (Nyugat-Virginia, Virginia, Kentucky és Tennessee államokban).

Az eljárás (1) az erdő kiirtásával kezdődik – az élőhelyek elpusztulásán túl a felszín is azonnal változásnak indul, a lekopaszított hegyekről a talajt a víz és a gravitáció kezdi lefejteni. Hamarosan az ember is besegít, (2) a talajt és a felső kőréteget ásógépekkel hordja el és robbanószerekkel hasítja szét; a „felesleges” anyaggal a közeli völgyeket tölti fel, vagy újabban (álmegoldásként) egy már kiürített hegy fennsíkjára hordja, ahol persze (szintén a víz és a gravitáció miatt) pár évtizedig ha megmarad. Végül a szénhez érve (3) kitermeli azt. Mivel egy-egy lelőhelyen általában több szénréteg található, a (2) és (3) lépés többször ismétlődik, akár száz méterekkel csökkentve a hegyek magasságát.

Környezeti és társadalmi hatások

Az Environmental Protection Agency és más szervezetek 2005 októberében kiadott jelentése a következő fontosabb megállapításokat tette:

- 1985 és 2001 között 6700 völgyet töltöttek fel Közép-Appalachiában, 1000 mérföldnyi folyóvizet téve tönkre. További 200 mérföldnyi folyóvíz vált szennyezetté.

- A lepusztított hegyek több mint 800 négyzetmérföldnyi területet tesznek ki.

- Az erdők 7%-a tűnt el. (Az Appalache-Blue Ridge hegységek ökorégiója kivételes biodiverzitású élőhelyeket foglal magába. A MRM közvetve vagy közvetetten ezeket is veszélyezteti.) A vonatkozó törvények nem írják elő az újratelepítést.

*

A szén mosásakor keletkező iszapot (melyben többek között arzén, higany, kadmium, nikkel található) a bányák közelében tárolják, nyitott, általában csak földsánccal körülvett medencékben. Ez egyaránt okoz lassan kiteljesedő és hirtelen lesújtó katasztrófákat:

- Egy kentucky-i egyetem kutatóinak felmérése szerint az állam délkeleti részén lévő Letcher megyében lakó gyerekek körében kiugróan magas a mérgező fémekre visszavezethető tünetek aránya (émelygés, hasmenés, hányás, légszomj). Hosszútávú következmények lehetnek a máj, a vese, a lép, a csontok károsodása és az emésztőrendszer rákos megbetegedései.

- 1972. február 26-án a nyugat-virginiai Buffalo Creek közelében lévő tározó földgátja a heves esőzés miatt átszakadt. 132 millió gallon iszap zúdult a völgybe, a település 4000 lakója maradt otthon nélkül, 1100-an megsebesültek és 125-en meghaltak. 2000. október 11-én egy Martin megyei (Kentucky) tározóból 306 millió gallon (1,16 milliárd liter) iszap került a folyóvizekbe (ez az Exxon Valdezből a tengerbe önlött olaj harmincszorosa).

*

A súlyos környezetszennyezéssel járó bányászatról ugyan legalább az elmondható, hogy élénkíti a gazdaságot – ám nem a hatásait közvetlenül elszenvedő területeken. Míg az érintett államok szénbányákkal nem rendelkező megyéinek az elmúlt évtizedekben komoly gazdasági növekedésben volt részük, addig a szénbányász megyék lakossága elszegényedett. A nehézgépekkel végzett külszíni fejtés ugyanis nemcsak hatékonyabb, de kevesebb munkaerőt is igényel. Az 50-es években 125-145 ezer bányász dolgozott Nyugat-Virginiában, 2004-ben alig több mint 16 ezer (a termelés ugyanakkor növekedett), Kentuckyban az elmúlt 15 évben 60%-kal csökkent a szénbányászati munkahelyek száma.

Az alacsony kereseteken és a munkanélküliségen túl az itt élőket lakókörnyezetük minőségének romlása is sújtja. Számos szervezetük igyekszik felhívni a közvélemény figyelmét szerteágazó problémáikra, online és offline akciókkal és perekkel.

További linkek: beszélgetés az egyik hivatkozott cikk szerzőjével, Erik Reece-szel; az Ohio Valley Environmental Coalition képgalériái; a National Memorial for the Mountains Flickr-oldala; Kentucky eltűnő hegyei a GoogleMaps-en

Folytatjuk az előző témát, aggódó tudósokkal, a világ legnagyobb tükrével, egy fényes szelek fújta lobogóval, valamint egy hűsítő kitérővel a hidegháborúba.

A New Scientist egy friss tanulmányról számol be, mely a Föld-árnyékolási megoldások lehetséges hatásait veszi sorra. (A legkönnyebben kivitelezhető és legolcsóbb a már ismert kén-aeroszol réteg, a bonyolultabb-drágábbat lásd lejjebb.) Damon Matthews (Concordia University, Montreal) és Ken Caldeira (Carnegie Institution’s Department of Global Ecology) számítógépes modellje szerint szabályozható így a klíma, pár évtized alatt akár a 20. század elején mért értékekig is vissza lehet vinni a hőmérsékletet. Csakhogy az egész bolygóra kiterjesztett védekező mechanizmusok az egész bolygóra veszélyt jelenthetnek, ha valami nem a számítások szerint alakul. Ha a napsugárzást szűrő-visszaverő ernyővel valami történne, nem lehetne teljesen kiépíteni vagy megfelelően karbantartani, a lecsökkent hőmérsékleti értékek hirtelen kezdenének emelkedni (a hűvösebb időben a növények több széndioxidot raktároznának el, ami a visszatérő meleg hatására nagy mennyiségben szabadulna fel, így az üvegházhatás is erősebb lenne). Ezért a globális napernyő ötletét csak végső esetben kell elővenni – mondják –, és akkor is alaposan végig kell gondolni.

Tükörháló

Míg két korábbi versenyzőnk, Wong és Izrael a Földön természetes körülmények között is működő erőkkel babrálna, az űrbe telepített tükör ötlete teljes mértékben az emberiség töretlenül fejlődő technológiai tudására támaszkodik. (Jelenleg ugyanis megvalósíthatatlan, ami nem igazán emeli egy vészforgatókönyv értékét.)

A Technology Review írása szerint a nyolcvanas években merült fel, hogy ha sor kerül majd a Vénusz terraformálására, egy a Nap és a bolygó közötti tükörpajzzsal lehetne védekezni az elviselhetetlen sugárzás ellen. 1989-ben James Early (Lawrence Livermore National Laboratory) már a globális felmelegedés elleni védelmi eszközként emlegeti, és ő az, aki a megfelelő helyet is megtalálja neki: az L1-es Lagrange-pontban, a Nap és a Föld gravitációs vonzásának holtterében, ahol minimális energiával is elérhető, hogy a hatalmas, 2000 km átmérőjű pajzs egyik égitest felé se mozduljon el. Összeszerelni – mondta Early – a Holdon kellene, mert 100 megatonna űrbe juttatása a földi gravitáció mellett jóval több energiát emésztene fel. A költségeket 1 és 10 trillió dollár közé tippelte.

A sugárzást elnyelő pajzs legújabb változata Roger Angel (University of Arizona) nevéhez fűződik. Ő annyival könnyítené a kivitelezést, hogy a tükör darabjait nem szereltetné össze, hanem pókhálószerűen rendezné el, az őket hordozó eszközök pedig napvitorlák segítségével tartanák a pozíciójukat. Ez ugyan energiatakarékos megoldás, a háló kiépítése azonban továbbra is dollártrilliókat emésztene fel.

Lámpa, gyújtogató

Napelemekkel ugyan nagyszerűen meg lehet oldani egy-egy épület áramellátását, de a tömegtermelés még várat magára.

A kilencvenes években orosz tudósok tették meg az első lépéseket egy Föld körüli naperőmű kiépítéséhez, rögtön a legnehezebb problémával, az energia Földre szállításával kezdve. A Znamja (a.m. zászló) műholdak első generációs kísérleti példánya 20 méteres naptükörrel rendelkezett, mellyel a napfényt a bolygó éjszakai felére irányítva egy 5 km átmérőjű területen a teliholdénak megfelelő erősségű világítást tudtak elérni. A második Znamja 25 méter átmérőjű tükre már 7 km átmérőjű foltot világított volna meg öt-tíz teliholdnyi erősséggel. Annál már lehetett volna Dosztojevszkijt olvasni, ám a műhold beakadt a Mir egyik antennájába, megsérült és nem tudták pályára állítani. A kudarc után a tervet lefújták.

A Znamja csak világítani tudott (ami persze önmagában is hasznos: emlékezzünk a kis olasz falura, ahol sosem süt a nap, vagy gondoljunk egy katasztrófasújtott területre, ahol éjszaka kisebb hatékonysággal lehet menteni, illetve az elegendő napfény híján nem megművelhető földekre), de továbbfejlesztett változatai lehetnek majd azok, amelyek a naperőművekből a felszínre juttatják a megtermelt áramot, mikrohullámok vagy akár fény formájában.

Az is felvetődött, hogy hasonló tükrökkel lehetne kellemesebbé tenni a marsi klímát.

*

Persze a fénylő műholdnak sötét oldala is van: az eredeti koncepciónak se a világításhoz, se a tiszta energiaforrásokhoz nem volt köze. A hatvanas években mind az amerikaiak, mind a szovjetek olyan nagyítót szerettek volna, amivel kedvükre szórakozhatnak a kommunista / kapitalista hangyákkal. (A katonai célú űrtükröt – sok más egyéb mellett – Hermann Oberth már a huszas években előre látta.)

(pic by Jan Tik)

A Futurama 4.08 részében (és az An Inconvenient Truth-ban) látható filmecske szerint a jövő politikusai végül nagyszerű és olcsó módszert találnak a globális felmelegedés ellen: minden évben egy nagy jégtömböt dobnak az óceán vizébe. Hogy a két alant bemutatandó elképzelés ezzel van-e egy szinten, vagy érdemes komolyan fontolóra venni – nem tudom, az viszont biztos, hogy csillagháborús léptékűek.

Mágneses huzat

A magnetoszféra annak északi és déli pólusánál [polar cusp] nyitott a világűr felé. A napszél töltött részecskéi ezeken a tölcséreken keresztül érik el az atmoszféra felső rétegeit, ahol annak részecskéivel ütközve létrehozzák az északi és déli fény jelenségét. A két térségben zajlik azonban egy ellentétes irányú folyamat is: negatív töltésű ionok távoznak a űrbe, olyan gázoké, mint az oxigén, illetve a szén-dioxid. Előbbit műholdas mérések is igazolták, utóbbiból nem szökik el jelentős (kimutatható) mennyiség.

Alfred Wong (UCLA) pontosan ezen akar változtatni. A levegőben lévő széndioxid molekulák pár százaléka szabad elektronokkal társulva negatív töltésű ionokká alakul. Emberi beavatkozással ezt az arány meg lehetne növelni: az első lépésben még több széndioxidot kellene ionizálni, majd azokat rádióhullámokkal megfelelő magasságba juttani és egyben mozgási energiával ellátni. A részecskék kezdetben spirális mozgása kisebb forgásszámúvá és (az energia megmaradása miatt) gyorsulóvá válna, ahogy a mágneses mező gyengül körülöttük, végül kijutnának az űrbe, ahol aztán csinálhatnak, amit akarnak.

Kéntükör

Jurij Izrael, Putyin elnök tanácsadója ugyan az emberi tevékenység és a felmelegedés kapcsolatát nem látja bizonyítottnak, és Kyotónak sem nagy híve, de az előrejelzéseket elfogadja, és a szén-dioxid kibocsátás csökkentése helyett valami mást javasol.

Az ötlet Mihail Bugyikótól származik (aki egyébként a hetvenes évek elején a lehűlési periódust jósoló tudósok ellenében foglalt állást, többek között a fosszilis tüzelőanyagokra hivatkozva). A földtörténet során többször is előfordult, hogy az intenzív vulkanikus tevékenység, vagy egy becsapódó meteor gáz- és porrészecskékkel telítette a légkört – mondta Bugyikó –, sötétségbe borítva a bolygót, és ezzel kipusztítva számos növény- és állatfajt. Ez történne akkor is – tette hozzá –, ha az elvtársak atomháborúba keverednének.

A nukleáris tél jócskán megszelidített változata azonban segíthet a hőmérséklet szabályozásában. A sztratoszféra alsó rétegeibe (12-16 km) kénsavat tartalmazó aeroszolt juttatva a részecskék visszavernék a napsugarakat, egyfajta védőernyő jönne létre. Izrael szerint egymillió tonna aeroszolt felhasználva a sugárzás fél-egy százalékát lehetne visszaverni, ami egy-másfél Celsius fokkal csökkentené a levegő hőmérsékletét.

(média)

Audio Player – Egyszerű és elegáns mp3 lejátszó, hogy az olvasóid a fájl letöltése nélkül is meghallgathassák a podcastod, az együttesed új demóját sat. Minden porcikájának színe testreszabható. Amire figyelned kell: csak 11025 kHz-en vagy annak egész számú többszörösén kódolt fájlt tud lejátszani. Cserébe egy html-t nem ismerő óvodás (ha van olyan) is be tudja illeszteni, emígyen (csak a csillag helyett kettősponttal): [audio*fájlnév.mp3]. (Egy hasonlóan egyszerűen használható plugin videómegosztókon lévő anyagokhoz.)

(komment)

AJAX Comments – Mindannyiunk barátja, az Ajax jóvoltából a hozzászólások az oldal újratöltése nélkül, azonnal megjelennek. Letiltott JavaScript mellett hagyományosan is működik. Beépített AuthImage (alapértelmezésben nincs aktiválva). Előfordulhat, hogy bele kell piszkálnod a témád kódjába.

PXS Mail Form és WP-Contactform – Olyan űrlapot hozhatsz létre velük, amin keresztül az olvasók közvetlenül a blogodról küldhetnek neked e-mailt. Az első akár több címre is postázza a levelet, és lehetővé teszi a feladónak egy másolat (CC) küldését (akár saját magának is), a második egy általad megadható kérdéssel és válasszal tesz keresztbe a spammereknek.

(design, navigáció)

Addicted to Live Search – Kezdj el gépelni valami értelmes szót a keresőmezőbe, amott jobbra. A mező alatt megjelenik azoknak a cikkeknek a listája, amiben a keresőkifejezésed szerepel. Neked nem kell entert nyomnod, a böngésződnek pedig nem kell frissítenie az oldalt a találati lista megjelenítéséhez.

Category Sort – A WordPress nem tudja ábécé sorrendben megjeleníteni a kategóriákat, csak ID szerint. (Bár lehet, hogy ezt azóta már javították?) Ez a plugin ezt pótolja, de csak félig-meddig, mert az ékezetes karakterekkel és a nagybetűkkel nem boldogul. (Esetleg valakinek van kedve lokalizálni?)

MiniPosts2 – Korábban a Sideblogot használtam, ami egy adott kategória alapján válogatja ki a linkblogba tartozó cikkeket, de sajnos nem működik, ha több kategóriát is megadsz (akkor – hiába van benne a linkblog kategóriában is – a normál posztok közé kerül a cikk). A MiniPosts hozzáad egy checkboxot a szerkesztőfelülethez (This is Sparta a mini post), és a megjelölt posztokat válogatja külön (a kategorizálást tehát békén hagyja). Widgetként is működik.

(seo)

Google (XML) Sitemaps – A blog minden frissülésekor elkészít egy oldaltérképet, és elküldi a Google-nak, hogy az jobban lásson, mint a farkas.

(egyéb)

FeedBurner FeedSmith – Átirányítja a feedet a Feedburnerre, ahol kismillió dolgot lehet vele csinálni.

RSS Footer – Egy tetszőleges tartalmú láblécet szúr be a feedünkbe, minden cikk alá. Nálam például a copyright jelenik meg így.

Scrobbler – A last.fm ugyan nemrég javította fel a hallgatott számokat mutató widgeteket, de mi van, ha valakinek azok nem tetszenek? A Scrobblerben testreszabható mit és hogyan akarunk megjeleníteni, a frissítés pedig Ajax segítségével történik.

TDO Mini Forms – A fentebb említett kontaktformokhoz hasonló szerkentyű, de nem e-mailt lehet vele küldeni, hanem cikket, a blogba. Jól jöhet olyan közös blogoknál, ahol néhány közreműködő nem járatos a webes szövegek formázásában, vagy idegenkedik az adminfelülettől. A beküldött szövegek piszkozatként mentődnek, és csak egy admin jóváhagyásával publikálódnak.

WP-Cats – A Manage > Posts alatt törölhetünk és adhatunk hozzá kategóriákat a cikkekhez, nem kell tehát megnyitni őket szerkesztésre, az Ajax neve legyen ismét áldott. Ha még nem létező kategóriát adnánk hozzá, azt létre kell hoznunk a Manage > Categories alatt, ezen belül (még?) nem lehet.

WP-DBManager – Adatbázis mentések készítése és kezelése (pl. e-mail címekre való továbbítás), az adatbázis karbantartása. Jóval okosabb, mint a WP saját menedzsere.

WP Movie Ratings – A WordPress blogokon írt filmismertetők twittere. :) A Manage alatt létrejön egy külön almenü, amiben a film IMDb-linkjét (ezzel együtt, automatikusan a címét), 1-10 (vagy 1-5) közötti értékelését, egy pár soros leírást és a megnézés időpontját adhatjunk meg. Ezeket aztán megjeleníthetjük az oldalsávban vagy egy külön oldalon. Kiváló eszköz, ha valaki sok filmet néz (jelen!), de nem akar vagy tud mindről hosszabban írni (jelen! jelen!). (Ha jól sejtem, valami hasonlót tud a Book Reviews a könyvekkel.)