Nem is tudom, hány éve foglalkoznak kutatók azzal, hogy különböző adalékanyagokkal csökkentsék a szarvasmarhák és más kérődzők metánkibocsátását. Az általában növényi olajokból kinyert anyagok a bendőben élő mikróbák emésztő tevékenységét piszkálják meg, hogy kevesebb gáz keletkezzen. Vajon lehetnek-e ennek negatív hatásai? Mivel a svájci kutatók „nem tudják pontosan, hogyan” csökkent az állatok metánkibocsátása a tesztek során, ezt egyelőre ne is feszegessük. Inkább nézzünk utána, mi mást lehet kezdeni a legelők felett terjengő metánnal.

Cowparade, Barcelona

Egy teljesen környezetbarát szarvasmarha, a barcelonai Cow Parade-on (pic by Greg Gladman)

Először néhány adat. A FAO múlt év végén kiadott jelentése (Livestock’s Long Shadow) szerint az állattartás az emberi tevékenységből származó üvegházgázok 18%-áért felelős (szívesen vetik össze a közlekedéssel, ami 13,5%). Részletesebben: szén-dioxid 9%, dinitrogén-oxid 65% (296 GWP), metán 37% (23 GWP), ammónia 64% (0 GWP, de a savas esők keletkezésében szerepet játszik). (GWP: globális felmelegedés potenciál, egy üvegházhatású gáz klímára gyakorolt hatásának becsült mértéke a szén-dioxidhoz [GWP 1] viszonyítva, adott idő [itt pl. 100 év] alatt.)

Az értékek a közeljövőben emelkedni fognak, hiszen az állattartás az agrárszektor leggyorsabban növekvő ágazata. Az előállított hús mennyisége ötven év alatt 229 millió tonnáról (1999/2001) 465 millióra, a tejé 580 millióról 1043 millióra nő.

A jelentés szerint a (jéggel nem borított) szárazföld 26 százalékán folyik legeltetés, ennek egy része valamikor erdő volt (pl. Amazónia esőerdeinek 70 százalékát legeltetés céljából irtották ki). Erdőből legelő, legelőből sivatag: a szárazabb régiókban a füves síkságokon részben az állattartás miatt indul meg az elsivatagosodás folyamata. A vízháztartásra a kiegészítő tápanyagok, fertőtlenítő szerek és antibiotikumok jelentenek veszélyt.

Egy hatmázsás marha kb. 5 tonna szén-dioxidnak megfelelő metánt termel, ez nagyjából megfelel annak a mennyiségnek, amit egy 8,5 l/km fogyasztású autó bocsát ki, ha 19 300 km-t tesz meg egy évben.

Utóbbi adat már a WSJ cikkéből való, amely az USA legtöbb szenet elégető áramszolgáltatójáról és legnagyobb szén-dioxid kibocsátójáról (145 tonna/év), az American Electric Powerről szól, ami ha pénzt nem is csinál a szarból, de spórol rajta. Az AEP anyagi segítségével kétszáz farmot szereltek fel olyan berendezéssel, ami az állatok trágyájából távozó metánt gyűjti össze. Mi ebben az üzlet? A veszélyes gázok légkörbe kerülésének megakadályozásával a vállalat kreditekhez jut, vagyis a saját kibocsátását egyelőre nem kell csökkentenie, és van ideje kidolgozni a megfelelő eljárásokat a létesítményeiben. Egyrészt persze időhúzás (az AEP kibocsátásának 0,4%-áról van csak szó), „mintha vödröket tennénk a beázó tető alá, ahelyett, hogy megjavítanánk” – mint a cikkben megszólaló környezetvédő mondja, másrészt viszont előrelátó dolog, hiszen előbb-utóbb az USA is csak meghatároz valamilyen üvegházgáz-plafont. (Máshol, főként Latin-Amerikában már rengeteg ilyen metáncsapda működik.)

szarvasmarha gázfogóval

Na de mi van azzal a metánnal, ami gázként kerül a (valaha) friss levegőre? Természetesen ezt is el lehet fogni. Mondjuk, remélem, jobb ötletek is vannak, mint Markus Herrema fent látható finggyűjtő hátizsákja, és csak én nem találtam meg őket. Egy csorda végül is nem más, mint egy kis bioerőmű, ahelyett, hogy a termelését csökkentjük (mint a svájci tudósok), inkább minél jobban ki kéne használni.

*

Az igazi megoldás persze itt is egy sok mindenre kiterjedő átalakítás lenne. Az ipari jellegű állattartás a karámokba vagy istállókba zárt, mesterséges tápanyagokkal táplált állatokkal több metánt hoz létre, mint a hagyományos módszer: a füves legelők nemcsak természetes eledelt adnak, de a gázok egy részét is megkötik. A mezőgazdasági termelés átalakítása, a talaj szén-dioxid megkötő képességének kihasználása valószínűleg az egyik leghatékonyabb ellenlépés lenne a felmelegedéssel szemben – erről talán majd valamikor máskor, addig is itt egy rövid videó [9:36], amellyel az elnököt és a kongresszust próbálják győzködni, a vonatkozó törvény felújításának ürügyén.