E kiváló nimfa, ki tizennyolcadik életévét épphogy betölté, teljes-tökéletes, s szívesen vezeti Vénus mezejére az arra vállalkozót. Művésze a pianoforténak, az éneknek, a táncnak, s minden oly Manővernek, mely a szerelmi csaták hevét fokozza; termetre átlagos, finom gesztenyeszín hajú, szeme sötét, hívogató tekintete gyönyör- s szerelemtől sugárzó. Mindennel bír, mit az ágyban szív kíván s szem csodál, tagjai arányosak, a paplan alatt minden mozdulata őszinte szerelemtől vezérelt; ára két font.

Bajban lettek volna az újkori Anglia örömlányai, ha a fentihez hasonló cikornyás hirdetéseket a lapokban kellett volna feladniuk, szószámra fizetve. Szerencsére egy nagy sikerű kiadvány megkímélte őket a pluszköltségektől.

A 18. század második felében évente megjelenő Harris’s List of Covent-Garden Ladies: or Man of Pleasure’s Kalendar a londoni prostituáltak szolgálataira igényt tartók hű kalauza volt, ahogy az egyik kiadás alcíme mondja: „pontos leírása a legünnepeltebb hölgyeknek, akik a Covent Gardenben vagy e Metropolisz más részein fellelhetőek”. A katalógus a hölgyek nevén, címén és tarifáján kívül testi ékességeiket és kínálatuk különlegesebb elemeit is ecsetelte, s nem titkolta el esetleges hiányosságaikat sem.

A Harris’s List nem törekedett teljességre: mivel célközönsége a módos és unatkozó úriember volt, az alsóbb árkategóriákkal nem foglalkozott. A fenti „kiváló nimfa” által kért két font két heti átlagkeresetnek felelt meg.

Kitalálója és szerkesztője Samuel Derrick elszegényedett költő volt, aki az ötletet a címben megtisztelt Jack Harris (John Harrison) nevű strici listájától vette. A saját magát „egész Anglia strici-tábornokának” nevező Harris valóban ismert volt, nevére – melynek használatáért némi jutalékot kapott – a reklám miatt volt szükség.

A György korabeli Angliában a prostitúció megtűrt intézmény volt, a gazdagabb rétegek körében különösen; a listán szereplő (általában úgy nyolcvan) hölgy közül sok maga is kisebb vagyont szedhetett össze. Ami London sötétebb utcáit illeti: az egy-két shillingért kapható közönséges kurvák száma több ezer volt, a század végén egy becslés szerint akár ötvenezren is lehettek, ami a teljes női lakosság egytizede. A pártában maradt vagy megözvegyült nők vagy műhelyekben dolgoztak naphosszat éhbérért, vagy lopásra adták a fejüket, vagy áruba a testüket. A Times egy 1785-ös cikke szerint minden évben ötezren haltak meg közülük, főként szifilisz és gonorrhea miatt.

További olvasnivaló, angolul: Susannah Fullerton prostitúcióról szóló írása az Ausztrál Jane Austen Társaság oldalán.