Bering-szoros, műholdfelvétel

Minden elismerésem azoknak a mérnököknek, akik Ázsia és Amerika összekötésén törik a fejüket, de az a helyzet, hogy a nyomába se érnek P. M. Boriszovnak. A szovjet tudós hatvanas évek végén írt cikkében azt javasolta, hogy gáttal zárják el a Bering-szorost, ami amellett, hogy hídként szolgálna a kontinensek között, segítene az északi-sarki jégsapka elolvasztásában, a földi vízkörforgás és egész éghajlati övek módosításában, új termő- és lakóterületeket hozna létre, s bizonnyal szárba szökkentené a világbékét is. Ja és áramot is termelne, ami talán a legfontosabb, hisz amint a nagy matematikus, Lenin oly világosan levezette: szocializmus plusz elektromosság egyenlő kommunizmus.

Hogy pontosan miért is lenne jó, ha az északi jégsapka elolvadna? Mert lakhatóbbá tenné a Földet – mondta Boriszov és sokan mások az elmúlt évszázadban -: új hajózási útvonalak nyílnának Európa és Kelet-Ázsia között, a Kanadában és Szibériában felengedett permafroszt helyén mezőgazdasági területek jönnének létre, sőt mivel több víz párologna, s így világszerte nőne a csapadék mennyisége, a Szahara és más sivatagok is füves, lakható alföldekké alakulnának. És minek is várnánk a fontolva haladó természetre? Majd pont néhány jéghegyet ne tudna arrébb hordani a dolgozó nép?

Sok jó ötlet született: az egyik szerint szénporral kell felszórni a sarkot, mint a csúszós járdát, a másik szerint a felhőket kell eloszlatni fölüle, hogy több napsütés érje, a harmadik szerint az atombomba nevű nagyszerű új találmányt kellene bevetni – Boriszov azonban a Harvard Egyetem geológusának, Nathaniel Shalernek 1877-ben papírra vetett megoldásához nyúlt vissza. Az amerikai a meleg Kuroshio áramlat előtt akarta megnyitni az utat Kelet-Szibéria és Alaszka alacsonyabban fekvő területeinek elárasztásával, hogy az a Bering-szoroson át a sarkvidékre folyjon. Boriszov megfordította a folyamatot: az általa tervezett 74 km hosszú, 58 m magas gáton át a Jeges-tenger vizét engednék át a Csendes-óceánba, aminek helyére az észak-atlanti térség meleg áramlatainak vize érkezne. Ha minden jól megy, úgy 145 ezer köbkm-nyi víz eltávolításával a sarkvidéki tengerek hőmérséklete 1,9-8,2 C fokkal nőtt volna.

Boriszov szerint a terv kivitelezhető volt, de nem hinném, hogy komolyan fontolóra vették. A sarki jég elolvasztása mindenesetre több szovjet tudományos konferencia témája volt az ötvenes, hatvanas években. Szóval kis híja volt, hogy az időjárás nem került bele az ötéves tervekbe.

(via TreeHugger)