Az 51-es kép
„Amikor megláttam a képet, tátva maradt a szám és szaporábban kezdett verni a szívem” – emlékszik vissza James Watson arra a pillanatra, amikor először tarthatta kezében a DNS-spirál alakját igazoló bizonyítékot. A tudománytörténeti felvételt azonban nem ő és nem is Crick készítette, hanem Rosalind Franklin.
A kutatónő munkája azonban már a kezdetektől feledésbe merült: a képet főnöke, Maurice Wilkins mutatta meg Watsonnak 1953 januárjában, ő maga vélhetően nem is tudott róla, hogy Crick és Watson neki köszönheti a végső lökést. Franklin neve csak a cikkük (Nature 1953. április 25.) végén lévő köszönetnyilvánításban szerepel, nem hivatkoznak se az ugyanabban a számban megjelent írásra, amelyben Franklin és munkatársa, Raymond Gosling az 51-es felvételt elemzi, se Franklin korábbi, 1952-es publikációjára, amelyben felveti, hogy a bázisok nem kifelé, hanem befelé fordulva helyezkednek el a spirálon. A szakirodalmat tüzetesen ismerő kutatók tehát rájöhettek a kapcsolatra, de Franklin szerepe a DNS-modell kidolgozásában igazán nagy nyilvánosságot soha nem kapott.
Denise Wyllie és Clare O Hagan: A Vision of Rosalind 1
Egy londoni művészpáros, Denise Wyllie és Clare O Hagan az 51-es képet felhasználó műalkotásaikkal szeretnék elérni, hogy a kutatónő munkássága – és általában a nők tudományos társadalombeli helye –, valamint élete – s az annak idő előtt véget vető petefészekrák – nagyobb figyelmet kapjon.
Denise Wyllie és Clare O Hagan: A Vision of Rosalind 3
(via bioephemera)
