Hétszázparancsolat

f.adam | 07-09-28 | címkék: Biblia, vallás

A. J. Jacobs

A. J. Jacobs szereti a vaskos kihívásokat. Pár évvel ezelőtt végigolvasta a harminckét kötetes, negyvennégy millió szavas Encyclopædia Britannicát, és egy négyszáz oldalas könyvbe kivonatolta a legérdekesebb és legmókásabb infókat, személyes hangvételű megjegyzésekkel kísérve.

Következő vállalkozása szintén a tudás szélsőségeiről szól, s az USA egyik legaktuálisabb intellektuális problémája, a fundamentalista keresztények szószerinti bibliamagyarázata körül forog. Jacobs kigyűjtötte a Bibliában lévő összes szabályt (több mint hétszáz), és egy éven keresztül próbált azok betartásával élni, amennyire csak lehetséges volt. A szombatot megtartani, vagy fehér ruhákat viselni természetesen nem volt nehéz, a bagoly-, gólya- vagy denevérevéstől is sikerült valahogy tartózkodnia, és – bár roppant kellemetlen volt – a hajának kerekdedre nyírását és a szakálla végének elcsúfítását is meg tudta állni.

Ami a bálványok összetörését illeti, a köztéri szobrokat sajnos békén kellett hagynia és be kellett érnie felesége Oscar-díj másolatának szétzúzásával, a házasságtörők megkövezését pedig kénytelen volt jelképes kavicsdobálássá szelidíteni (és még ehhez is kellett az áldozat beleegyezése):

A parkban voltam, tiszta fehér öltözetben, amikor egy hetvenes éveiben járó férfi jött hozzám, és kérdezte mit csinálok. Elmagyaráztam neki. […] „Nos, én házasságtörő vagyok, akkor most meg fog kövezni?” – kérdezte. „Az nagyszerű lenne” – válaszoltam. Szerencsére a Biblia nem ad felvilágosítást a kövek méretéről, így én kavicsokat tartottam magamnál arra az esetre, ha épp egy megkövezendőbe botlanék. Elővettem őket a zsebemből, a férfi elvett egyet és megdobott vele; hát akkor szemet szemért, gondoltam, és én is megdobtam.

Teljesen rendjén való a bibliai szabályok közötti válogatás – vonja le a tanulságot Jacobs –, „csak a megfelelőeket kell kiválasztani: a könyörületességről, megbocsátásról és háláról szóló részeket előnyben részesíteni a gyűlöletről és intoleranciáról szólókkal szemben”. Arra sajnos már nem lyukad ki – persze a célja a világnézettől független szórakoztatás, nem pedig a vita –, hogy ezzel pont a vallástól függetlenül is létező morál létét sikerült bebizonyítania; és így az sem elvont értelemben igaz, hogy a kísérlet egy éve alatt „a vallás struktúrát, szilárdságot, rögzítettséget biztosított” az életében – hiszen az már korábban is ott volt –, a vallás épp csak a szigorú gyakorlati kivitelezésben segített. Vagy várjunk csak – még abban sem: a bibliai szabályok betartása mögött ugyanis nem állt vallási elhivatottság, egyszerűen csak elhatározás kérdése volt.

(via Friendly Atheist)