asztrál jelzőtábla

Itt éjszaka tevék, kenguruk és wombatok járnak…

Mi európaiak, akik leginkább egy hosszadalmas és költséges geodéziai eljárás, a háború segítségével rajzolgatjuk határainkat, irigyelhetjük néha Ausztália békés derékszögeit.

Ám egynest húzni a sivatagban nem is olyan egyszerű, mint azt a következő példa mutatja.

Nyugat-Ausztrália tartomány szárazföldi határa egyetlen töretlen vonalnak tűnik, azonban jó közelről szemügyre véve (például ezen a térképen) annál a pontnál, ahol az Északi Terület és Dél-Ausztrália közös határa belefut, látható, hogy valójában két párhuzamos vonalból áll, amelyet egy pár kenguruugrásnyi kelet-nyugati vonal köt össze.

Nyugat-Ausztrália határát már 1836-ban kijelölték, a keleti 129. hosszúsági kör mentén. A vonalat azonban nemhogy a valóságban, de még az íróasztalon sem lehetett meghúzni, hiszen a területről nem készültek részletes felmérések. 1922-ben a miniszterelnök, valamint Dél- és Nyugat-Ausztália kormányzói egyezményben erősítették meg a tartományokat elválasztó vonalat, ám nem csak a meridiánt nevezték meg, hanem két pontot is kijelöltek, amikhez viszonyítva a földmérőknek majd dolgozniuk kell: északon az Argyle-tónál, délen a Port Augusta-Kalgoorlie vasútvonal Deakin nevű állomásánál. A szerződésbe belevették, hogy a határ akkor is a két pont által meghatározott egyenes kell legyen, ha azok nem pontosan a 129. körön vannak, azzal azonban (úgy tűnik) nem számoltak, hogy a két pont hosszúsági koordinátája között is lehet némi eltérés.

Hogy valóban ez a helyzet, az csak a modernebb eszközökkel végzett földmérések során, 1963-ban derült ki (majd erősíttetett meg 1967-ben). Mint ezen a térképen látható, a határ déli szakasza egy fokmásodperccel keletebbre, az északi pedig három fokmásodperccel nyugatabbra fut a 129. hosszúsági körtől, ami 127 méteres különbséget jelent – ekkora tehát az Északi Terület és Nyugat-Ausztrália rövidke kelet-nyugati irányú hatátszakasza.

A különleges pontot a Főföldmérő sarkának (Surveyor-General’s corner) nevezték el. Ausztráliában tudniillik a tartományok vonalzóval húzott határainak találkozási pontjai mind nevezetes helyek, az őket összekötő úttalan utak pedig kedvelt kalandturista útvonalak. A Surveyor-General’s-t azonban sokan kihagyhatják, mert az ausztrál kormány földtudományi oldala szerint kevesebben jártak ott, mint a Déli-sarkon.