Michael Heizer, földmunkás
Állítólag jó esély van rá, hogy a Hoover-gát által felduzzasztott Mead-tó emberi beavatkozás nélkül másfél évtized alatt elpárolog, és a turisták az USA legnagyobb víztározója helyett az USA legnagyobb gödrét csodálhatják majd meg. Érdekes véletlen, hogy a Mead északi csücskétől pár mérföldre található a 20. századi kültéri szobrászat egyik fontos alkotása, Michael Heizer Double Negative-ja: egy 9 méter széles, 15 méter mély és 460 méter hosszú árok, melyet egy természetes képződmény, egy folyóvölgy pereme szakít meg.
A Double Negative keletről, a folyóvölgy felől [nagyobb kép]
*
Innen északnyugatra látható (igaz, egyelőre csak messziről) Heizer 1972 óta készülő monumentális land art projektje, a City. A jelenleg négyszáz méter szélességű és két kilométer hosszúságú, földből, kőből és betonból (legalább annyiból, mint a Hoover-gát) munkagépekkel épülő mű sok más mellett a letűnt közép-amerikai civilizációk városait és a modern nagyvárosok minimalista tömbjeit idézi, Heizer szerint civlizációnk egész történetének összefoglalása napjainkig.
A City madártávlatból, a jobb szélen a művész farmja [nagyobb kép]
Heizer munkája a maják, aztékok és inkák városépítészetén túl egy kevésbé ismert hagyományhoz is kapcsolódik, azoknak a prekolumbián népeknek a tájépítészetéhez, amelyek termővé alakították a szegényes talajú Amazonas-medencét a terra preta segítségével, valamint több ezer termékeny és lakható földszigetet hoztak létre az időszakosan víz alá kerülő bolíviai síkságokon. (Lásd a korábbi cikket A Paradicsom kertmérnökeiről, valamint a BBC dokumentumfilmjét [49 perc]. – És meg kell még említenünk a hagyomány kevésbé dicső folytatóit, az Appalache-hegység szénbányász cégeit.)
*
A világtól feleségével elvonultan élő Heizer munkásain és a környező ranch-ek lakóin, valamint nagy ritkán egy-egy mecánásán vagy újságírón kívül nem érintkezik senkivel, a szövetségi kormánytól pedig már-már paranoiásan idegenkedik, különösen mióta az energiaügyi minisztérium azt tervezi, hogy a közeli hegyekben építendő atomhulladék-tárolóhoz (nyilván maga is lenyűgöző mérnöki alkotás) vezető vasútvonalat abban a völgyben vezeti el, ahol a Város fekszik. Ha sikerül megegyezni a sínek eltereléséről, és a munka is megfelelő ütemben halad, a Város 2010-ben készül el és nyílik meg a nagyközönség előtt.
