madzag

Nem egy 19. századi Afrika-kutató útijegyzeteiből idézünk, hanem a time.com február végi cikkéből. A kenyai választások nyomán elindult erőszakhullám nem fog hamar elcsöndesedni, s nemcsak mert a koalíciós megegyezés nem tűnik túl szilárdnak, hanem mert a törzsek közötti évszázados területi viták is felújultak. A festői Nagy Hasadékvölgy domboldalain a hadviselés régi hagyományait követő ütközetek zajlanak: a felek tisztes távolból lövöldöznek egymásra, közelharcba csak ritkán bocsátkoznak, s kizárólag napközben, éjszakai rajtaütésszerű támadásokat nem vezetnek.

A maszájok és a kalenjinek februári, húsz halottat és számos sebesültet követelő régimódi vérontásának képeit itt lehet megnézni (az ötös számú a nagyon gyenge idegzetűeknek nem ajánlott).

(via MeFi)

Fran Crowe már komoly fölnőtt, mégis minden szemetet összeszed, ami séta közben az útjába kerül. Azután szokott rá erre, amikor az újságban arról olvasott, hogy az óceán minden négyzetmérföldjére negyvenhatezer úszó, lebegő, süllyedő műanyagdarabka jut. Úgy döntött, legalább egy négyzetmérföldnyi szeméttől megszabadítja a tengereket a kelet-angliai lakóhelye környékén tett sétái közben. Egy évig tartott, pedig a kutyája, Matt is segített neki.

A szemétből ajándéktárgyakat készített, amiknek ára egy természetvédelmi szervezet zsebébe került. Kiállításokat is rendezett, a szemétből meg a fényképeiből is.

A ropogós műanyagokból élelmiszercsomagokat állított össze, a teknősöknek és a madaraknak.

Ja és a tévéből is gyűjtött vizuális szemetet, abból meg tapétát csinált.

(via Ektopia)

1969 első felében a vietnami helyzetet rendezni hivatott párizsi béketárgyalások holtpontra jutottak. A nemrég hivatalba lépett Nixon és biztonsági tanácsadója, Kissinger a szovjeteken keresztül szeretett volna nyomást gyakorolni az észak-vietnamiakra. Mint Jeremi Suri történész nemrég talált dokumentumokra alapozott cikkéből kiderül, hátborzongatóan idióta tervvel álltak elő.

Október 27-én reggel tizennyolc B-52-es bombázó indult a nyugati part mentén a Szovjetunió felé, fedélzetükön az USA legpusztítóbb termonukleáris fegyvereivel. A gépek a szovjet légtér szélén haladtak, fenyegetően, de látható konkrét cél nélkül. Brezsnyevnek gyorsan fel kellett mérnie a helyzetet: erőfitogtató hadgyakorlatról volt-e szó, vagy az előző évben beszüntetett biztonsági tartalék felújításáról (a Pentagon néhány atombombázót mindig a levegőben tartott, hogy még támaszpontjaik elleni összehangolt csapás esetén is legyen mivel visszavágni), esetleg a III. világháború első lépéséről?

Anatolij Dobrinyin nagykövet sietve találkozót beszélt meg Nixonnal és Kissingerrel, amelyen váratlan helyzettel szembesült: az elnök követelte, hogy a szovjetek segítsenek a vietnami béketárgyalásokban. Ha erre nem hajlandók, „az USA fenntartja magának a jogot, hogy saját módszereivel vessen véget a háborúnak”. „Soha – hangsúlyozta Nixon, a nagykövet jelentése szerint – nem lenne képes elfogadni egy megalázó vereséget, vagy megalázó tárgyalási feltételeket. Az USA hatalmas nemzet, akárcsak a Szovjetunió, ő pedig ennek a hatalmas nemzetnek az elnöke. A szovjet vezetők elszántak és határozottak, ám ő nem kevésbé.” A nagykövet megdöbbent az elnök viselkedésén: „Nixon képtelen visszafogni magát még egy ország nagykövetével folytatott megbeszélésen is”, egyre inkább érzelmei uralják, nem kiegyensúlyozott.

He went a little funny in the head…

A színjáték célja az volt, hogy Brezsnyev elhiggye, az „önuralmát vesztett” Nixon valóban mindenre képes. Az ötlet valószínűleg Kissingertől származott, aki a Harvardon dolgozva a hatvanas években ismerkedett meg a játékelmélettel. A forgatókönyv egy Thomas Schelling által felvázolt szituációra vezethető vissza: két összeláncolt rab áll egy szakadék szélén; ha valamelyikük vall, mind a ketten kiszabadulnak, a nem valló viszont jutalmat is kap. Ha az egyiküknek sikerül elhitetni a másikkal, hogy bármikor képes leugrani, és magával rántani őt is, az illető azonnal be fogja adja a derekát, hogy megmeneküljön.

Október 30-án a bombázókat váratlanul visszahívták, ami újabb sötét színekkel járult a Nixon kiszámíthatatlanságáról festett képhez. Hogy a szovjetek végül átláttak-e a szitán, nehéz megmondani. A veszélyes művelet fő célját, az észak-vietnamra gyakorolt szovjet nyomás kikényszerítését nem érte el, de talán hozzájárult a hetvenes évek első felében a fegyverkezést korlátozó szerződések megkötéséhez.

Korábban már előkerült: a hidegháború húsz téves riasztása, amelyek atomháborút robbanthattak volna ki.