Egy olimpia televíziós közvetítését megszervezni és lebonyolítani bizonyára nehéz feladat, de a kínaiaknak alighanem csak ujjgyakorlat lehet. A játékok házigazdái ugyanis hamarosan egy egész város nyilvános és félnyilvános helyeinek minden történését közvetíteni fogják majd – egy szűk előfizetői körnek. A Rolling Stone magazin május végén megjelent riportja mutatja, hogy a negatív utópia már nem tudományos-fantasztikus, hanem újságírói műfaj.
A Gyöngy-folyó deltájában, Hongkongtól nem messze fekszik Sencsen, Kína első különleges gazdasági zónája, ahol a kommunista rezsim a hetvenes évek végétől engedélyezte a kapitalista szabályok mellett működő gazdaságot. (Kína a demokráciát is teszteli, erről majd egy más alkalommal.) A deltában ma százezer gyár ontja magából termékeit, amiknek nagy része nyugati lakások szobáiban és tárolóhelységeiben halmozódik fel. Sencsenben az elmúlt két évben 200 ezer CCTV-kamerát* szereltek fel, a teljesen kiépített rendszerben állítólag 2 millió lesz (Londonban, az egyik legjobban bekamerázott nagyvárosban most félmillió van).
A kínai vezetés mindent tudni szeretne az országban élőkről: az Arany Pajzs elnevezésű program végső célja a rendelkezésre álló megfigyelési technológiák integrálása – CCTV-kamerák és arcfelismerő szoftverek adatbázisai, telefonok lehallgatása hangfelismerő szoftverekkel, csipekkel ellátott személyi igazolványok, a Nagy Tűzfal.
Az 1,3 milliárd ember életét tartalmazó adatbázis felé való nagy menetelést két dolog hajtja. Az egyik természetesen a rendőrállam mindenkori paranoiája, amely az országon belüli kommunikáció fejlődésével az utóbbi években nőttön nőtt. A tiltakozások néha egészen nagy méretet öltenek (2007 márciusában Csusanban 20 ezren vonultak az utcára) és számuk is megnőtt (2005-ben 87 ezer „tömeges incidens” történt, hivatalos kínai adatok szerint). Nincs többé elszigetelt tüntetés, a modern kommunikációs eszközökkel akár egész tartomány(ok)ra kiterjedő tiltakozásokat is meg lehet szervezni. A másik hajtőerő – s erre talán nem mindig gondolunk – a pénz: Kínában csak kamerák gyártásából 4,1 milliárd USD bevételhez jutottak az ezzel foglalkozó cégek (2006 óta 24%-os növekedés). A megfigyelési technológiák robbanásszerűen növekvő világméretű piacának értékét (bár nem derül ki, pontosan kik) 200 milliárd USD-ra teszik.
Az üzlet pedig nem ismer határokat: a Rolling Stone Guangcsouban (Sencsentől nem messze) olyan, arcfelismerő szoftvert fejlesztő cégre akadt, amely az L-1 Identity Solutions nevű connecticuti székhelyű amerikai vállalattól vásárolt licenc alapján kezdett dolgozni. A Tiananmen téri vérengzés után a Kongresszus megtiltotta a bűnmegelőzésben használható (többek között a felderítést, nyomon követést segítő) eszközök Kínának való eladását. Az amerikai kormányügynökségekkel is együttműködő L-1, amely sok más mellett útlevelek készítésével, az USA-ba látogatók ujjlenyomat-adatbázisának építésével és a belügy legnagyobb arcfelimserő-adatbázisának működtetésével foglalkozik valószínűleg megsérti ezt a törvényt.
Amikor tehát arról olvasunk, hogy Bush elnök határozottan tiltakozik kínai disszidensek, emberi jogi és vallási aktivisták politikai alapon való fogva tartása ellen, gondoljunk rá, hogy az elfogásukat részben amerikai adófizetők pénzéből fejlesztett eszközök tették lehetővé.
* Closed-circuit television, vagyis zártláncú tévé; mókás véletlen, hogy CCTV a Kínai Központi Televízió rövidítése is.
(Image cc-by-nc-nd Kepa Rasmussen)
