madzag

A keze a nyomógombon
Pihent és várta,
Hogy mondjon
A belső hang olyat…
Kispál és a Borz: Pistike (a Malév gépen)

Az amerikai elnökválasztási kampány korai szakaszában, amikor még több tucatnyi jelölt ülte körbe a vitaasztalt, az újságírók egyik kedvelt kérdése hozzájuk az volt, hogy „Hisz-e ön az evolúció elméletében?” (A kérdés persze helyesen úgy hangzik, hogy érti-e ön az evolúciós elméletet.) Mivel a politikai kampányok első áldozata a konzisztencia, lenyűgözőnek találtam – s, gondolom, az amerikai ateista választók is –, hogy a válaszok alapján az ember olyan egyszerűen szűkítheti az elfogadható jelöltek körét, ahogy elektromos készülékek hibáinak okaira jön rá a használati útmutató segítségével. Ha valaki olyan mértékben képes saját meggyőződését fenntartandó figyelmen kívül hagyni tényeket, amennyire az az evolúció elutasításához szükséges, arra nem lehet felelős döntéseket bízni. Ez persze csak hüvelykujjszabály (a szemberfordítható hüvelykujj szabálya, ha úgy tetszik), az, hogy valaki kreacionista nem feltétlenül jelenti, hogy más kérdésekben is logikai és morális vakvágányokra zökken, de azért jobb élni a gyanúperrel.

A legszélsőségesebb jelölt akkortájt Mike Huckabee volt, aki jelentős bázist épített ki március elejéig, amikor végre visszalépett. Valószínűleg épp e – McCainnel kapcsolatban megosztott – bázis miatt, valamint mert a dolgok rosszabbodásának nincs határa, a republikánus elnökjelölt egy másik mosolygós vallási fanatikust választott alelnökjelöltjének.

Sam Harris szerint „Sarah Palin jelölésével politikánk ostobasága odáig jutott, hogy veszélybe sodorta nemzetünket”. G. W. Bush (és T. Blair) háborús retorikája is épp elég vallásos elemtől nyögött („a gonosz valódi” soundbite jut most hirtelen eszembe), de Palin még tőlük, a vallásos extrémizmus szakadékának szélén állóktól is jókora ugrásra van.

Ha a hetvenkét éves McCaint megválasztanák, s a világvégét Palin szerint nagy elánnal tervezgető Isten magához szólítaná, az amerikai hadsereg olyan főparancsnok irányítása alá kerülne, aki a nemzetközi politika színpadán János Jelenéseit használná súgópéldányként. És még ha a második felvonás közepén rá is jönne, hogy senki nem megy sehova, akkor már késő lesz.

Az Apokalipszis-várókról, s arról, hogyan befolyásolják a konfliktusokat szerte a világban a Doomsday Code c. másfél órás riportfilmből (Chanel 4) sok mindent meg lehet tudni (több példányban is megvan, valamelyiknek működnie kell).

Az Atlanti-óceán partjának közvetlen közelében lévő Nokoué-tavon található a benini Ganvié városa. Akárcsak az itáliai Velence első telepesei a hunok és germánok elől, Ganvié első lakói az Abomey Királyság elől menekültek a mocsaras területre, amely – mint sok más erős afrikai állam – a meghódított törzseket európai rabszolgakereskedőknek adta el. Mivel a ma is létező fon népcsoport harcosai vallási előírások miatt nem merészkednek vízbe, az üldözöttek biztonságban tudhatták magukat. Mindez a 18. század elején történt, Ganvié azóta jelentős várossá és kedvelt turistacélponttá nőtte ki magát (a magyarországi tiszteletbeli konzulátus szerint 12 ezren, más források szerint 15, 20 vagy 30 ezren élnek itt).

Linkek: The African Venice: Ganvié, Softpedia / Ganvié, Benin, képes beszámoló / Ganvié stilt village, Lac Nokoué, Brian McMorrow képei

(pic cc-by-nc-sa Hugo van Tilborg)

A hetvenes-nyolcvanas években a kávéültetvények, a kilencvenes években az aranybányák, manapság pedig a bioüzemanyag-gyártó cégek miatt kell költözniük földjeikről a tanzániai parasztoknak. Holland, amerikai, svéd, japán, kanadai, német és brit vállalatok igyekeznek minél több afrikai földet lefoglalni, az aranylázakat idéző lendülettel – írja a Spiegel Online nemzetközi kiadása.

A tanzániai kormány a Sun Biofuels nevű brit cégnek 9000 hektáros ritkán lakott területet bocsátott a rendelkezésére 99 éves időtartamra. Bérleti díj helyett a britek 13 millió eurót (3,1 mrd Ft) fordítanak majd az infrastruktúra fejlesztésére és iskolák építésére (bár képviselőjük szerint ez „egyelőre nem része a megállapodásnak”), és állítólag 450 ezer euróval (kb. 12 ezer Ft hektáronként) kárpótolják a földtulajdonosokat. Szintén Tanzániában a német Prokon akár 200 ezer hektárt is megművelhet majd – ha Európában lenne kénytelen földhöz jutni, akkor majdnem egész Luxemburgot ki kellene bérelnie.

További érintett országok: Ghána, Namíbia, Malawi, Zambia, valamint Mozambik és Etiópia – előbbiben az érdeklődők igényeit összesítve 11 millió hektár jön ki, ami az ország területének hetede, utóbbiban a kormányzat 24 millió hektárra szándékozik beengedni a befektetőket. „Afrika ideális körülményeket biztosít az olajnövény termesztőknek: nagy, kihasználatlan földterületek, alacsony földárak, rendezetlen tulajdonviszonyok és mindenekelőtt: befolyásolható politikusok”, akik az érintett földeken élők feje felett döntenek, s ha arra van szükség, erőszakkal telepítik át őket.

*

Akármennyire gyenge minőségűek is az elkótyavetyélt földek, mezőgazdasági művelésükre nagyobb szükség lenne. És amint a Sahara Forest Project mutatja, még a sivatag is termőre fogható. A brit mérnökök által kidolgozott és már több európai és perzsa-öböli ország által támogatott terv szerint a napkollektorokkal előállított energiával a tengerből nyert vizet sótalanítják, és az üvegházak hűtésére és a bennük termesztett növények öntözésére használják fel.

Egy másik példa a sivatagi mezőgazdaságra: gabonakörök Líbiában. Az ország olajjövedelme lehetővé tette egy igen költséges sivatagi földművelési technológia alkalmazását. / FutureAtlas.com

*

A genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos nyugati ellenérzés Afrikában is megvetette a lábát a hagyományos mezőgazdaságot támogató segélyszervezetek és az ENSZ miatt, s rengeteg kárt okoz, mivel ezek a módszerek nem alkalmasak a növekvő tömegek ellátására – mondta Sir David King, a brit kormány volt tudományos tanácsadója. Robert Watson, a Környezetvédelmi Minisztérium tanácsadója szerint nem ez a probléma, hanem a világ élelmiszer össztermelésének egyenlőtlen elosztása.

(Andrea Bruce/The Washington Post)

Gyerekek fociznak egy szandállal a Bagdadtól észak-északkeletre lévő Baqubah külvárosában. Camp Saad az iraki rendőség toborzóközpontja (ahol idén július 15-én két öngyilkos merénylő 28 önkéntest ölt meg), de a rommá lőtt és szétlopkodott tábor romjai közt több száz család húzza meg magát már öt éve a viszonylag épségben maradt, ám víz, áram, vagy épp ajtó és ablak nélküli házakban.

*

„A tárgyalások átlag 25 percig tartanak, tanúkat nem hallgatnak meg, az egyedüli bizonyíték a vádlottak vallomása; a kirendelt védőügyvédek a tárgyalás napján kapják kézhez az aktát, s nincs lehetőségük négyszemközt beszélni a védencükkel” – írta le a Guardiannak egy névtelenséget kérő nemzetközi tanácsadó az iraki fiatalkorúak útját a belügy- és a szociális minisztérium által felügyelt börtönökbe. A bagdadi Karkh és Tobchi nevű intézményekben az elfogadhatónál akár egy-két százzal többen szoronganak, izzadva a naponta pár órára bekapcsolt légcserélő berendezések, és vakaródzva a háromnaponta lehetővé tett zuhanyozás miatt. ENSZ-ellenőrök tavaly „különösen aggasztó beszámolókat” jegyeztek fel verésekről és szexuális erőszakról.

Mindez a megszállók előtt sem titok: „Az amerikai rajtaütés során egy tiszt azt mondta a lányomnak: Mondd meg a testvérednek, hogy ha bevallja, hogy az Al Kaidához tartozik, Bucca bázisra küldhetjük, ha nem, az irakiakhoz kerül, és ők meg fogják kínozni” – mondta az újságnak a 17 éves Raad Jamal anyja. Raad és társai az iraki hadsereg 2. ezrede 7. dandárjának őrizetébe kerültek, ahol a mennyezetről lelógatott testüket elektromos vezetékekkel verték.

*

Úgy 1500 km-rel délkeletre az Egyesült Arab Emírségekben a túlzsúfolt bankszámlák okoznak gondot. Az Independent röviden összefoglalja, mi mindenbe fektetnek be a lassan már az olajkutak kiapadásával is számolni kénytelen milliárdosok. Az uralkodó testvére például a Manchester City futballklubot vette meg, az Oasis gitáros/énekese, Noel Gallagher nagy örömére. Azért, remélem, nem egy United-szurkoló próbálta lelökni Noelt a Virgin Fesztivál színpadjáról Torontóban.

*

Szintén az Independent ír Angola robbanászerű, de felemás gazdasági növekedéséről. Kína fő afrikai olajellátójának kitermelése három év múlva eléri Kuwaitét, a fővárosban felhőkarcolók nőnek ki a földből, a munkanélküliség azonban 40-60 százalék közötti, a 17 milliós lakosság kétharmada napi 2 dollárnál kevesebből él, a várható élettartam 42 év. Az 1975 óta hatalmon lévő ex-marxista Angola Felszabadításáért Népmozgalom 16 év óta először választásokra készül – ellenzékiek és a Human Rights Watch szerint hatalmi pozícióját maximálisan kihasználva, hiszen itt is, mint afrika számos országában, „a kormány, a nemzet és a párt közötti határok elmosódnak”. A cikk szerzője igencsak borúlátó: a nyugati cégek új piac iránti sóvárogása szerinte fontosabbnak bizonyul majd, mint az AU, az EU és az USA által küldött megfigyelők jelentései.