Felülírás

A 10. század második felében, valószínűleg Konstantinápolyban egy írnok pergamenre másolta Arkhimédész hét matematikai értekezését, Hüpereidész i.e. 4. századi szónok két beszédét és Alexandros Aphrodisiensisnek (i.sz. 2-3. század) az arisztotelészi kategóriákról írt magyarázatát. A 13. század elején (1229 előtt) egy görög szerzetes a kódexet szétszedte, a lapokat félbehajtotta és saját átgondolatlan bizonyításaival és hibás közelítéseivel – imádságokkal – írta tele. A következő évszázadok során sok mindent átvészelhetett, még ha talán el sem hagyta a várost. 1906-ban Johan Ludvig Heiberg dán filológus egy isztambuli templom könyvtárában fedezte fel, és örökítette meg lapjait a fotográfiának nevezett modern eljárással. Rögtön ezután nyoma veszik, ismeretlen és gondatlan gazdái négy lapjára középkori rajzokat hamisítanak, hogy a könyvecske értékesebbnek tűnjön. 1930-ban egy francia amatőr régiséggyűjtő jut hozzá, szintén Isztambulban; 1998-ban árverésre bocsátják, új tulajdonosa a baltimore-i Walters Art Museumnak adományozza. Több ország (köztük hazánk) kutatói a Heiberg kora óta sokat fejlődött képrögzítési eljárások segítségével az eredeti szövegek minden információdarabkáját összegyűjtik, s szakmai folyóiratok után 2008 októberében a Google Könyvkeresőjében is közzéteszik az Arkhimédész Palimpszesztnek nevezett, pótolhatatlan dokumentumot.

*

Arkhimédész művei több mint két évezrede kapaszkodnak kitartóan a pergamenbe, az 1976-ban a Marson járt Viking-szonda által gyűjtött adatok egy része azonban elveszett. 1990-ben egy kongresszusi vizsgálat kiderítette, hogy a NASA 1,2 milliós mágnesszalag-gyűjteményének egy részét elfogadhatatlan körülmények között tárolja. A digitális adathordozók a nyomába sem érnek a pergamennek: még a védett helyen tárolt cédéink sem bírják tíz évnél tovább.

Sok, évtizedekkel ezelőtt rögzített információ még megvan, de hozzáférhetetlenné vált a számítástechnika rohamos fejlődése miatt. A NASA programok adatai mellett a Védelmi Minisztériumnak a vietnámi háborúban hadifogolyságba esett vagy ütközetben eltűnt személyeket tartalmazó adatbázisa és az 1960-as amerikai népszámlálás eredményei is a mai gépek számára olvashatatlan formátumokban rejtőznek, amiknek dokumentációja elveszett vagy el sem készült; a programozók tehát kénytelenek valahogy feltörni 60-70-es évekbeli kollégáik kódjait. Reverse engineering mint a történelem segédtudománya.

Egy átgondolatlan, a jövőbeli fejlődést figyelembe nem vevő archiválási eljárás pénzkidobás – mondja Jerome P. McDonough, az Illinois-i Egyetem oktatója –, a jól megtervezett archiválás azonban elengedhetetlen. „Klasszikus példa az e-mail: a modern üzleti világ és a kormányzatok működésében egyaránt pótolhatatlan, ha ez az információ elveszik, korunk eseményeinek fontos nyoma veszik el.”

Igyekezzünk nyílt szabványokat használni – tanácsolja McDonough –, és próbáljuk értelmes keretek közé szorítani a másolásvédelmet. „Ha azt akarjuk, hogy az általunk létrehozott tartalmak túléljenek minket, kerüljük azokat a formátumokat, amik egy adott hordozóhoz kötöttek. A kereskedelmi forgalomban kapható, különféle védelmi mechanizmusokkal ellátott DVD-ket a könyvtárak legálisan nem másolhatják át új adathordozókra. Az elöregedett média halálával az információ is elpusztul.”

(a kép forrása: pbs.org | NOVA)