Az ENSZ drogkereskedelemmel és nemzetközi bűnözéssel foglalkozó irodája (UNODC) kénytelen belátni – írja a Guardian –, hogy az ópium alapanyagát előállító afganisztáni házi mákültetvények felszámolása meghaladja az afgán kormány képességeit. Az irtással megbízott egységeket vagy megtámadják, vagy lefizetik, így tavaly a 157 ezer hektárt kitevő illegális ültetvényeknek csak 3,5%-át sikerült elpusztítani. Az iroda tavalyi jelentése [pdf] szerint a száraz ópium ára 2006-07-ben ötödével esett vissza az országban a túltermelés miatt. Valószínűleg ebből merítették az ötletet a b-tervhez: a csempészek elleni határozottabb fellépéssel még több ópium tartható az országban, és az áru még jobban elértéktelenedhet. Ez sem tűnik könnyebb feladatnak: csak az export 60%-át átengedő afgán-iráni határ jó 900 km hosszú. Iránban a szigorú államhatalom ellenére (illetve részben pont amiatt) három millió fogyasztó várja a különféle termékeket (harmaduk a heroint).

A fent említett UNODC jelentés még a cikkben olvashatónál is több, 193 ezer hektárnyi ültetvényről ír (ez a világ ópium-mák termőterületének 82%-a), amelyen több mint félmillió háztartás (tehát legalább pár millió ember) dolgozik. A piac ellehetetlenítése őket is sújtja majd, és ki tudja, van-e az UNODC-nek használható elképzelése a jövőjükkel kapcsolatban – a búza nem tűnik annak, mivel annak ára október óta 30%-ot esett, és a segélyszállítmányokban érkező mennyiség miatt egyébként sem lehet feljebb tornászni.

A gabona termesztéséhez működő infrastruktúrára van szükség (öntöző csatornák, művelésre kialakított teraszok, tároló létesítmények), a mákéhoz jóformán semmire. Gyakran még piacra sem: sok vevő előre meghitelezi a megrendelt mennyiség árát, amit a gazdák kénytelenek leszállítani. A máktermesztés nem csak stabil szektora a mezőgazdaságnak, de kimozdíthatatlan sarokköve a termelők életének. Sokak megtakarított vagyonát a két évig elálló száraz ópium jelenti, amit az el nem adott feleslegből spóroltak össze, arra várva, hátha egy-két éven belül magasabb áron tudnak megszabadulni tőle.

Egyes szervezetek – mint az International Council on Security and Development (ICOS) – azt javasolják, hogy ha már így virágzásnak indult a mák termesztése Afganisztánban (2001-2007 között folyamatosan nőtt), kár lenne szétverni, inkább el kellene téríteni a terrorszervezetek irányítása alól, és jó célra, morfium gyártására fordítani. Az ENSZ gyógyszerekre és drogokra vonatkozó egyezményeinek betartását ellenőrző szerv, az International Narcotics Control Board (INCB) 2005-ös becslése szerint – idézi a New York Times 2007 szeptemberi cikke – hat ország (Egyesült Államok, Kanada, Franciaország, Németország, Egyesült Királyság, Ausztrália) lakói fogyasztják a világ morfiumtermelésének 79%-át. Az alacsony és közepes vagyonnal rendelkező országok lakosainak (a Föld népességének 80%-a) mindössze 6% jut. Az ICOS szerint Afganisztán egyedül képes lenne ellátni az egész harmadik világot, ráadásul a fájdalomcsillapító ára a megnövelt kínálattal a felére csökkene.

*

Afganisztánban a drogfogyasztók száma az 1990-es években, a szovjet megszállás után kezdett emelkedni. [pdf] Sokan sebesülttekként szoktak rá, sokan a menekülttáborok életkörülményeinek elviselhetetlensége miatt. A háború elpusztította a mezőgazdasági infrastruktúrát (lehetetlenné téve a gabonatermesztést) és meggyengítette a kormányzati ellenőrzést. A talibán uralma alatt 1996-99 között a termelés duplájára nőtt, de a rezsim 2000-ben betiltotta az ópium előállítását (a kereskedelmét nem), így az a következő évre jelentősen visszaesett. Aztán az amerikai invázió kezdetétől ismét növekedésnek indult.