Category Archive: földrengés

Szeizmikus szelek: 16. századi magyarázat a földrengésekről

1580. április 6-án este hat órakor a Csatorna mindkét partját hatalmas rengés rázta meg. Doverben sziklák és falak repedtek meg és omlottak össze, Calais-ban egy szökőár embereket és állatokat ragadott magával, az átkelőfélben lévő hajók fölé tizenöt méteres hullámok tornyosultak.

A földmozgásoktól ritkán zaklatott régióban (angol földön azóta sem volt ennél nagyobb rengés) a következő hetekben sorra jelentek meg a világvégét rikácsoló pamfletek, sürgetvén az istenfélőket, hogy csomagolják lelki szennyesüket és bűnök szerint rendeződjenek sorokba.

Gabriel HarveyDe vajjon az Úrnak műve-e a földalapzatoknak megrázkódtatása? A nehéz természete miatt kortársaitól meg nem becsült, ám kiváló cambridge-i retorikaprofesszor, Gabriel Harvey egy essexi barátja házában élte át a rengést, amelyről levélben számolt be kevés befolyásos barátja egyikének, Edmund Spensernek. A földrengések természetes vagy természetfeletti volta körüli vita Arisztotelész négy okából kiindulva szerinte könnyen feloldható:

A földrengéseket természetesek mondanám: mivelhogy úgy vélem, belső okaik, melyeket a logikusok anyaginak és a formainak mondanak – azok; külső okaik viszont, a létrehozó és a célok természetfelettiek.

Vagyis a Föld masinériáját ugyan Isten rakosgatta össze, de az azóta elforog-morog magában is. És hogy mitől is reng hát a föld?

A földrengések anyagi oka […] kétségtelenül ama nagy mennyiségű szél, avagy azon undorító és savanyú kigőzölgések és szelletek, melyek elzárattatva, vagy úgyszólván bebörtönözve vagynak a Föld üregeiben s katlanjaiban: s mely szelek és párák, szabadulásuk útját keresvén természet szerinti helyük [a levegőég] felé, nagy lendület- s hévvel kisüvítnek börtönükből, s ez erőteljes kitörésük s fúvásuk okozza a földrengést.

(via Neatorama)

A névtelen utcák városa

Mindenki hallott a sivatagi városról, ahol az utcáknak nincsen neve. Van egy tó melletti város is, ahol ugyanez a helyzet, méghozzá nem egy vadnyugati porfészek, mint a U2-dalban, hanem Nicaragua 1,4 milliós fővárosa, Managua.

Managua felülnézetből az 1972-es földrengés utánNeve az őslakosok nyelvén a víz közelségére utal, a város azonban sajnos valami máshoz is közel esik: a Közép-amerikai árokhoz, a Kókusz- és a Karibi-lemezek találkozási zónájához. 1844 és 1968 között kilenc komolyabb, a várost vagy környékét érintő földmozgást jegyeztek fel. Aztán, a többszáz házat megrongáló 1968-as rengés után mindössze négy évvel, 1972. december 23-án a korábbiaknál pusztítóbb katasztrófa következett. Az áldozatok számáról (főként mert a járványveszély miatt sokakat tömegsírokba kellett temetni) különböző adatokat találni: a BBC 10 ezer áldozatról és 15 ezer sebesültről tudósított, az USGS közlönye ugyanennyi sebesültről, de kevesebb, 3000-7000 halottról tud, Jay Mallin beszámolójában a halottak száma 4000-6000, a sebesülteké 20 ezer.

A rengés epicentruma a városközpontban volt, az épületek háromnegyede romba dőlt vagy lakhatatlanná vált; az akkori lakosság fele, 250 ezer ember maradt lakás nélkül, ők a nagyjából épen maradt külvárosokba költöztek. A városszerkezet megbomlott (13 négyzetkilométernyi beépített terület vált a földdel egyenlővé), és még három évtizeddel később sem állt helyre, mivel az állandó rengésveszély miatt az elpusztult kerületekben nem kezdtek nagyszabású építkezésekbe. (A főváros más helyre költöztetése is felmerült.)

Managua széttöredezett utcahálózata nem volt alkalmas a tájékozódásra, így a helyiek különféle természetes vagy mesterséges tájékozódási pontokat és iránymegjelöléseket kezdtek használni. Az ideiglenes rendszer annyira elterjedté és kidolgozottá vált az évek során, hogy ha az önkormányzat elhatározná, hogy a névtelen közterületeknek nevet ad, és ahol csak tudja, előírja ezek alkalmazását, a helyiek komoly bajban lennének (ellentétben az idelátogatókkal). Néhány utcának ugyan van neve, többen még a házakat is számozzák, de ezeket senki nem használja.

Hogy hogy hangzik egy managuai útbaigazítás? Egy példa a Toronto Star cikkéből: „Onnan, ahol a kínai étterem volt két tömbbel lejjebb, majd fél tömbnyire a tó irányába, amellett a ház mellett, ahol a sárga autó áll.” (Miután az illető, akinek ezt mondták, megkérdezte: mi van, ha nincs ott a sárga autó, azt válaszolták neki: mindig ott van.) Ha ennek alapján nem tudnánk kitalálni, merre kell mennünk, és megkérnénk a segítőkész managuait, hogy az égtájakat használva magyarázza el az utat, nem lennénk kisegítve, hacsak nem tudjuk, hogy a nyugatot a lefelé, a keletet a felfelé, az északot a tó felé, a delet pedig (igencsak zavaró módon) a dél felé kifejezésekkel jelölik. Jól jön továbbá, ha ismerjük a vara nevű, spanyol és portugál területeken a 19. századig használt mértékegységet (0.847 m), mert a távolságokat meg leginkább abban szokták megadni.

(via Dark Roasted Blend)