Semmiföldje (Darfúr szomszédja, a Közép-afrikai Köztársaság)
A múlt héten indult útjára a darfúri konfliktus által kimozdított tömegek segítségére „siető” EUFOR-erő, amely Kelet-Csád mellett a Közép-afrikai Köztársaság északkeleti részén is tevékenykedik majd. Ebben a semmitmondó nevű országban az utóbbi évtizedben tucatnyi felkelés, puccs vagy puccskísérlet történt; jelenlegi elnöke, François Bozizé 2003 márciusában ragadta magához a hatalmat, s pozícióját egy 2005 májusában tartott vitatott tisztaságú választáson erősítette meg.
A Közép-afrikai Köztársaság jópár éve megérett a nemzetközi beavatkozásra; az International Crisis Group nevű brüsszeli lobbicsoport szerint már Bokassa császár 1979-es bukása óta „gyakorlatilag fantomállammá vált, híján mindenféle intézményességnek”.
2005-től kezdődően Bozizénak északnyugaton a Néphadsereg a Köztársaság és Demokrácia Visszaállításáért (APRD), északkeleten a Demokratikus Erők Uniója az Egységért (UFDR) elnevezésű felkelőcsoportokkal kellett leszámolnia. Sok cikkben azt olvasni, hogy a felkelők működése a csádi és darfúri helyzethez kötődik – ez azonban csak részben igaz, a legfontosabb tényezők helyben találhatók. Az APRD „hivatalos” küldetése a lakosság, az állatállomány és a települések megvédése a fegyveres fosztogatóktól, akik a környező harcok zavaros vizeiben halásznak, mindenféle pártkötődés nélkül. Az UFDR az isten háta mögötti északkeleti tartományok kilátástalan helyzete és Bozizé elnök semmittevése miatt tiltakozik. A helyiek mindenképp így látják, amint arról Johann Hari az Independentben beszámol:
A nevükben demokratikus szervezetekről az általuk szorosabban ellenőrzött területeken élők körében sötétebb kép él: fosztogatások, „adók” behajtása, valamint (különösen északkeleten) gyilkosságok, nők megerőszakolása, kiskorúak „besorozása”.
A kormányerők válaszintézkedéseiből láthatjuk, mit is kell érteni a fantomállam kifejezés alatt. 2005 decemberétől a Közép-afrikai Fegyveres Erők (FACA) és különösen az Elnöki Gárda (GP), Bozizé magánhadserege északnyugati falvak százaiban több mint tízezer házat égetett porig, százezernél is több embert kényszerített a szabad ég alá, és több tömeges kivégzést hajtott végre. Amikor 2006 október-december között az UFDR átvette az ellenőrzést néhány nagyobb északkeleti város fölött, Bozizé csak francia katonai segítséggel tudott úrrá lenni a helyzeten. A megtorlás a korábbihoz hasonló volt, és különösen a gula népcsoport ellen irányult.
A Human Rights Watch 2007 szeptemberében közzétett jelentése a kormánycsapatok által megöltek számát több ezer főre teszi, a menekültekét pedig kétszázezerre. Bozizé elismerte az atrocitásokat, az Elnöki Gárdát visszavonta a fővárosba, és felelősségre vonásokat ígért – egyelőre azonban még az esetek felderítése sem kezdődött el. Nicolas Sarkozy kijelentette, hogy Franciaország elvárja az emberi jogok tiszteletben tartását és felülvizsgálja a két ország közötti katonai egyezményt, de nem követelte a háborús bűnökért felelősek elszámoltatását.
Az egykori gyarmattartó segítsége nélkül Bozizé gyakorlatilag nem tudná fenntartani hatalmát. Ám hogy meddig számíthat rá, nehéz megmondani. A francia posztkolóniák kezdenek kikerülni megfáradt felvigyázójuk látóköréből:
(Vajon ide jutnak majd Kína hosszú távú tervei is?)
Az elmúlt évek összecsapásai az ország lakosságának negyedét, egymillió embert érintettek. A HRW szerint kétszáz, az ENSZ szerint háromszáz ezren menekültek el lakóhelyükről; az UNHCR december végén kiadott térképe szerint jelenleg is 187 ezer országon belüli menekült él a Közép-afrikai Köztársaságban, aminek egyes északi régióiban a szó szoros értelmében semmi nincsen, ami az emberi élet fenntartásához szükséges. A darfúri menekültek erre a semmiföldjére érkeznek már évek óta.
Linkek: HRW World Report – Central African Republic – Events of 2007, a fenti információk többségének forrása / Beyond a failed state, az Economist rövid, de viszonylag friss cikke / Inside France’s secret war, a már idézett riport az Independentben / Közép-Afrikai Köztársaság: egy elfeledett kis ország borzalmas mindennapjai, a Mindennapi Afrika bejegyzése az elmúlt évek eseményeinek áttekintése és egy UNIFEC-jelentés adatai
