madzag

- Ide hallgasson – mondta ma délután W*** gróf a kaszinóban –, mit ír a Kurucz Lap a tegnapi tüntetőkről: „Ismét bebizonyosodott, hogy a fotelnemzetiek nem vezetik ki hazánk szekerét a kátyúból, erre csak a bátor, tojásdobáló hazafiak alkalmasak.”

- Találva érezzük magunkat – mondtam, visszatettem a konyakos poharat az asztalra, és kényelmesen hátradőltem a bőrfotelben.

- Részint az, de figyelje ezt a rétorikai sületlenséget: bátor, tojásdobáló hazafiak.

- No, az valóban sületlenség, dehát nyersen nagyobb piszkot lehet vele csinálni.

- Ne elméskedjen, érti maga, mire gondolok: a tojásdobálást a bátorság meg a hazafiság nagytetteként tüntetni fel komikusan hat, az író célzatjával ellentétben. Ha Szathmhárhy gróf itt lenne, meg tudná mondani nekünk, hogy nevezi az ilyet Aristoteles.

- Miért akarja maga elvenni a bátor hazafiságot tőlük? Talán Eger vár védőitől se volt honfiúi a forró leves?

- Forgassa csak, ahogy tudja, de maga se gondolja, hogy jó hírét kelti az országnak ez a piaci hadviselés. Olyanok vagyunk, mint a tortadobáló komédiások azokon a mozgófényképeken, amikért a Fanni kisasszony úgy rajong.

- Már miért ne kelthetné? Az ántipártiak majd felszerelkeznek paradicsommal, zöldpaprikával – mégiscsak jobb lesz lecsó-, mint banánkirályságnak lennünk a külföldi publicisták tollán.

Nem könnyű vérbeli horrorfilmet készíteni, mert akármelyik témához is nyúlunk, akármilyen irányból is közelítünk hozzá, idézőjelek lesznek körülötte, úgyhogy vagy zseniálisan vezetjük a történetet, hogy a nézőnek eszébe se jusson, hogy két-három korábbi film elemeit permutáltuk, vagy pedig épp az idézőjelekkel kezdünk el szórakozni, hogy a néző ne érezze hülyén magát, mert nem tud komolyan venni valamit, amit akként akarnak neki eladni.

James Gunn szerencsére rájött, hogy nem kell túl sok komikus elemet beleerőltetnie egy közepes horror-sztoriba ahhoz, hogy az vicces legyen. A műfaj begubózott rajongóit kivéve szerintem nincs, aki ne dőlne a röhögéstől a zombik jellegzetes dülöngélő járását látva (ami miatt egyébként zombik elől elmenekülni a legegyszerűbb dolog, már ha nem vették teljesen körbe az embert).

Gunn a műfaj rémálmoskönyvéből a bolygóról bolygóra utazó idegen életformáról szóló történetet szedte elő, ami élőlényekbe telepszik be, átveszi felettük az irányítást, végül fizikailag is magába olvasztja őket. Ezt meghagyta a maga véres unalmasságában, és igyekezett kidolgozni a részleteket, hogy egyrészt kellő mennyiségű vért, húst és nyálkát lássunk, másrészt minden mozzanatban keressük a humort is, ami az egyetlen mentség arra, hogy valaki posztborzalmas barkácshorror készítésébe fog.

Csak egy példa: A lénnyel elsőként kapcsolatba került városlakó teste (amelybe majd a többiek elkezdenek beleolvadni) szétfolyó, csápos masszává deformálódik. A felbukkanási helyeit a rendőrök ezekkel a piros tintahalakkal jelzik a térképen. Az ilyesmik miatt aztán olyan jeleneten is röhögni fogunk, mint például amikor a frissen zombivá lett polgármester egy pillanatig elgondolkodik, mielőtt beleharapna egy hulla karjába.

Aki a komolynak szánt békategóriás horrorokat sem állja meg nevetés nélkül, mint jómagam, az értékelni fogja a Slithert, aki viszont nem szereti az olyan filmeket, amelyekben a szereplők belső szervei nem maradnak a helyükön, keressen más néznivalót.

Hazánkban is felütötte a fejét a terrorizmus! Nem ért minket teljesen váratlanul, hiszen illeszkedik az Események Láncolatába, de hazudnánk, ha azt mondanánk, fel vagyunk készülve a terrortevékenységgel szembeni megfelelő állampolgári viselkedésformákból. Remélhetőleg – követve szövetségesünk, az Egyesült Államok példáját – hamarosan a magyar kormány is megjelentet brossúrákat, melyben piktogramok segítségével ismertetik, mi a teendő terrortámadás esetén. Akkor majd mi is kitalálhatunk hozzájuk olyan vicces magyarázószövegeket, mint az amerikaiak.

Ha lehullott törmelék alatt rekedtél, takarékoskodnod kell az oxigénnel, úgyhogy próbálj nem fingani.

A zseblámpád fénycsóvájával le tudod emelni a rád esett faldarabokat.

Ha mégsem sikerülne, árnyjátékkal terelheted el a figyelmed arról, hogy hamarosan megfulladsz.

(via 3 Quarks Daily)

A megközelíthetetlenül szellemes Esti Showder, az utánozhatatlanul mókás Gálvölgyi-show és az utolérhetetlenül szórakoztató Heti Hetes mellé az RTL Klub feltámasztja (hát, majdnem szó szerint) a mesterien vicces Antal Imrét.

Szerencsére még nincs tévém, de ti ki ne hagyjátok semmiképp!

Az idült műsorvezetőt és bohókás alkoholistát olyan gagyogó humorú társak segítik, mint Beleznay Endre és Maksa Zoltán.

A díszletek „nagyon szépek, újak”, ami már fél siker, ráadásul a műsor a fiatalabbakat is meg akarja célozni, ami mindig igen jól szokott sikerülni azoknak a műsorkészítőknek, akik ezt külön is hangsúlyozzák.