Az idézet földje
Az iraki háború kezdetétől a George Bush elnök és a hadügyminisztérium legfelsőbb vezetői által naponta kézhez kapott hírszerzési jelentés borítóján Amerika fegyverei és katonái tűntek fel az első öbölháború televíziós közvetítései óta jól ismert romantikus-erotikus stílben ábrázolva: a naplemente vöröslő hasadékába döfő tank, fegyverüket átkulcsolva imádkozó gyalogosok, Szaddám lekonyuló szobra. A képekhez társítva idézetek a vérontásra eltökéltek évezredes irodalmi kincsestárából, a Bibliából.
Hogy egy súlyos döntéseket száraz adatokkal, óvatos következtetésekkel előkészítő dokumentumnak miért van egyáltalán szüksége illusztrált borítóra, nem tudom. Azon viszont nem lepődhet meg senki, aki csak egy kicsit is elmélyült a terror elleni háborúk miértjeiben, hogy az ötletgazda, Glen Shaffer tábornok, az egyesített vezérkar és a hadügyminiszter mellé kirendelt hírszerzési összekötő tiszt miért pont a Bibliából idézett és nem – teszem azt – az emberi testben a haslövéstől a halál beálltáig lezajló folyamatokat részletező orvosi könyvből. A GQ magazin által felfedezett borítók csak újabb (már-már szükségtelen) adalékot szolgáltatnak a háborúért felelős amerikai (és brit) politikai vezetés egyes tagjainak világképét uraló vallási eszmék felderítéséhez.
A háborúk persze elsősorban bonyolult gazdasági vállalkozások vagy politikai-stratégiai játszma kellékei (mint Irak) vagy annak a széles körben elterjedt optimista vélekedésnek a kivetülései, mely szerint fegyveres összecsapással hatékonyan lehet rendezni egy konfliktust (mint Afganisztán). A vallás talán nem volt jelentős tényező Amerika háborúinak kirobbantásában, de annál fontosabbá vált azok elbeszélésében. A valóságos gonosz elleni harc nem (csak) történelmi konfliktus, nem fejthető vissza egy kezdőpontig, mint a nacionalizmus által fűtött konfliktusok (az orosz-grúz adok-kapok történetében a felek megtalálhatnak egy eredeti agressziót, s ezzel az elbeszélésük átírhatóvá válik) – a jó és gonosz harca a történelmen kívülről ered (legalábbis a benne hívő vallásos elme számára, egyébként emberi találmány az is), és nem kérdőjelezhető meg. A Bush (és Blair és Shaffer tábornok és sokan mások) számára az apokalipszis felé haladó világtörténelem eseményei csak idézetek az Isten által előre megírt forgatókönyvből, s ahogy Joyce tisztelői járják be az Ulysses dublini helyszíneit, Bush gondolatban úgy járja be Babilont, olvasmányélményeivel eltelten, csak épp nem szappannal, hanem gránáttal a zsebében.
A bibliai idézetek használata ellen Shaffer tábornok több munkatársa is tiltakozott, egyikük szerint ha már akkor kiszivárogtak volna, ugyanolyan botrányt okoztak volna, mint Abu Ghraib. A rosszallásukat (persze csak zárt ajtók mögött) hangoztatók legtöbbje nyilván szintén keresztény volt, csak épp a Bibliát nem olvasták szó szerint, és nem gondolták, hogy Isten által elrendelt keresztes hadjáratban vesznek részt. De vajon milyen élesen áll szemben a visszafogottabb hívők világnézete Bush extrémizmusával? Bush kertelés nélkül kimondta, hogy az emberiség két részre oszlik: azokra, akik „velünk” vannak és azokra, akik „ellenünk”. Moderáltabb hívők általában nem ilyen nyersek, gondolom, érzik, hogy van valami felháborító abban az (egyáltalán nem szélsőséges, hanem alapvető keresztény és muszlim) tanításban, hogy az Utolsó Ítélet nevű kirakatperben csak azt veszik majd figyelembe, a vádlott elfogadta-e az adott ideológiát vagy nem. Aztán: A visszafogottabb hívők ugyan nem gondolják, hogy Isten a világtörténelem minden mozzanatát személyesen felügyeli, de nem fosztják meg teljesen az irányítástól, úgyhogy mégiscsak politikai tényezővé válik, a hatalom megfellebbezhetetlen és kiismerhetetlen végpontjává, akinek nézőpontjából az emberi moralitás számára elfogadhatatlan tettek is állítólagos értelemmel bírnak.
A vallásos illusztrációkkal ellátott elbeszélés ugyanúgy be- és elfogadhatóvá, kezelhetővé teszi a háború parttalan, véres ostobaságát, mint ahogy a televíziók videójátékokat idéző képei. Mindegyikből hiányzik az áldozatok valódisága: az egyikben a gonosz sötétségében rejtik el őket, a másikban az éjszakáéban. A célpontjához közeledő robotrepülőgép kamerájából isteni a kilátás, a távolról mutatott fehér villanások pedig mi mások lennének, mint a hatezer évvel ezelőtti ősrobbanás szerény utánzatai.
A televíziót könnyű kikapcsolni vagy figyelmünk hátterébe utasítani, az isteni elbeszélőt sokaknak egyszerűen lehetetlen. Pedig ahhoz, hogy a vallásos fikcióval átszőtt konfliktusok véglegesen lezárhatóak legyenek nem csak a szélsőségesektől kell megszabadulni – ahogy azt Tony Blair képzeli –, hanem a szélsőséges vallási ideáktól, mint a kettéosztott túlvilág és a politikailag aktív, az emberek iránt érdeklődést mutató, mitöbb jelentős irodalmi tevékenységet is kifejtő Isten.
Ötven, vallással kapcsolatos idézet Bushtól (egyben a kép forrása).
(via Daylight Atheism)
