madzag

Az M-14 bolygó lakónak nem ajánlott (Futurama, S02E12)

Los Angeles naposabbik felén, a Amerikai Mozgókép Szövetség encinói üvegpalotájában tíz hétköznapi ember közvetetten dollármilliók sorsáról dönt. Ők az MPAA Osztályozási Osztályának tagjai, vagyis azok, akik a filmek korosztálybesorolását végzik. Kik ők és mit is csinálnak pontosan? Fogalmunk sincs.

Pontosabban valami fogalmunk már van, köszönhetően Kirby Dick dokumentumfilmesnek, aki stábjával és két magánnyomozóval (köztük egy valódi Veronica Mars!) bekukkantott a vetítőterem függönye mögé, no nem szó szerint persze, és kiderítette, kik azok a szerencsések, akik pénzt kapnak azért, hogy álló nap filmeket nézzenek. A nyomozásból, filmrendezők MPAA-vel kapcsolatos sztorijaiból, jogászok véleményeiből, valamint egy kis történelmi visszatekintésből egész pörgős másfél órát szerkesztett össze, de mindenre ő sem találhatott választ.

Apu, hogy megy be?

A korhatárbesorolás lényege természetesen az, hogy a szülők el tudják dönteni, a gyerekeik megnézhetik-e a fimet, és ha igen, akkor egyedül is vagy csak velük együtt. Ha egy film a legfelső kategóriába kerül, nemcsak kevesebb jegyet fognak rá venni, de bizonyos mozik nem is fogják vetíteni, és nem lehet majd megtalálni minden kölcsönzőben. Sőt – ami talán még fontosabb – a film promóciója sem lehet olyan széles körű, vagyis a potenciális közönség egy részét el sem éri a film híre. Az MPAA ugyanakkor tagadja, hogy a besorolásnak hatása lenne a bevételre.

Tekintsük át röviden a kategóriákat, mert nyilván nem mindenki számára ismerősek. Hogy jók-e vagy sem, abba ne menjünk bele, de azt azért jegyezzük meg, hogy elég általánosak, az amerikai televíziós műsorokra alkalmazott TV Parental Guidelines például jóval részletezőbb.

G – korhatár nélkül
PG – szülői felügyelet ajánlott
PG-13 – 13 éves kor alatt szülői felügyelet erősen ajánlott (ez nem jelenti azt, hogy 13 év alattiak nem nézhetik meg!)
R – 17 év alattiak csak felnőtt felügyeletével (ez még csak feltételhez kötve tilt…)
NC-17 – 17 éves vagy annál fiatalabb nem tekintheti meg (…ez már egyértelműen)

Apu, hogy jön ki?

Természetesen mindenki tudja, mik azok a témák, amiket egy film besorolásakor figyelnek: szex, erőszak, rock and roll, drogok (az MPAA májusi bejelentése [pdf] szerint a dohányzás is), káromkodások. Azonban a filmben megszólaló egyik volt tag szerint nincsenek egyértelműen meghatározott irányelvek és az értékelők semmilyen felkészítő tanfolyamon nem vesznek részt.

Ismert ugyan, hogy bizonyos dolgok automatikusan melyik szintre emelik a filmet (pl. PG-13 a minimum, ha történik drogra való utalás, vagy R véres erőszak esetén), és tudni lehet félhivatalos, kikövetkeztetett szabályokról is (pl. a fuck legfeljebb háromszori elhangzása belefér a PG-13-ba, ha indulatszóként, nem pedig az aktus megnevezéseként szerepel), azonban részletes és következetes szabályrendszer nem áll az osztályozók (és a filmkészítők) rendelkezésére.

Hogy ez mennyire így van, nagyon jól mutatja a fellebbezési meghallgatás, amivel akkor lehet élni, ha valaki nem hajlandó újravágni a filmet. Ennek során semmilyen utalást nem lehet tenni más filmekre, vagyis nem lehet azt mondani, hogy „nade az Unalmas tinivígjáték 3-ban is lehetett látni a csaj melleit, és az mégis csak PG-13 lett”.

Dick és interjúalanyai néhány érdekes, stabilnak tűnő szabályt is felfedeznek: úgy tűnik, az értékelők a túl hosszan tartó női orgazmust zavarónak tartják, akárcsak bizonyos pozíciókat (no ne tessék semmi akrobatikusra gondolni), valamint a melegek nemi élete is mintha eltúlzott figyelmet kapna tőlük (konkrétan: egy leszbikusokat „átnevelő” nyári táborról szóló film NC-17-et kapott, jóllehet a szexjelenetekben egészen minimális meztelenség látható).

Az értékelések mellé adott rövidke indoklások statisztikája alapján nyilvánvaló, hogy a szexuális tartalmat tüzetesebben vizsgálják, mint az erőszakosat (négyszer több filmet dobtak vissza az előbbire való hivatkozással). Talán az erőszak ábrázolása már elfogadottabb. Darren Aronofsky ugyanakkor fontos dologra mutat rá, amikor azt mondja, hogy a PG-13 kategória vér nélküli lövöldözései kifejezetten rossz hatással lehetnek a gyerekek fejlődésére, hiszen nem mutatják meg (vagy jelzésszerűvé minimalizálják) a lövések következményeit, a szétroncsolódó szöveteket, a verőerekből spriccelő vért.

További kérdések

Az értékelő csoport jelenlegi tagjairól ugyan lehullt a lepel (megtudhattuk pl., hogy egyiküknek sincs kisgyereke, többségüké húsz év feletti), de nem tudjuk, hogyan kerültek a testületbe, milyen szempontok alapján választották ki őket. Az MPAA koncepciója szerint ők képviselik az Átlagos Amerikai Szülőt, de gyanús, hogy egy üres ideált, egy „kényelmes fikciót” (ahogy David Ansen kritikus mondja) jelenítenek meg, nem pedig a társadalom valódi keresztmetszetét.

Az indoklás szerint az értékelők kilétét azért kell titokban tartani, nehogy befolyásolni tudják őket, az MPAA azonban a hat nagy stúdió szervezete (hogy mennyire nagyok? együttesen a filmipar 95%-át ellenőrzik), vajon mennyire mozgatják ők az értékelők kezére-lábára kötött madzagokat? Mennyire rajzolódnak ki egyfajta kulturális cenzúra körvonalai a háttérben? Azt például tudjuk, hogy független filmesek általában hiába kérik, hogy részletezzék, mit kell megváltoztatni a filmen az alacsonyabb besorolásért, míg a stúdióknak dolgozóknak általában nincs ilyen problémája. Trey Parker és Matt Stone mindkettőt megtapasztalta: egy korai független filmjüket nem tudták R-kategóriásra megvágni, a Paramountnak készített Bigger Longer & Uncut első benyújtott változata után viszont pontos útmutatást kaptak.

Az értékelő csoport, amelynek hangsúlyozott célja a köz szolgálata, miért nem működik publikusan, miért nem közmegegyezés alapján kidolgozott szabályokat követ és alkalmaz és miért nem számoltatható el; nem lenne-e jobb valamiféle kormányzati szerepvállalás a kérdésben? Egyáltalán hogy áll ez az egész jogilag?

Mit keres az értékelők között megfigyelőként (bár ez sem tisztázott) a katolikus és az anglikán egyházak egy-egy képviselője? Hogyan használta fel a szakszervezetekkel való leszámolásra az MPAA a feketelistát? Hogyan határozhatta meg a hadsereg és a háború ábrázolását a játékfilmekben maga a hadsereg, és milyen máig ható következményei lehetnek ennek a propagandának a közvélemény alakulására?

*

Aki szereti a jó filmeket és tiszteli az alkotóikat, a This Film Is Not Yet Rated-et megnézve remek betekintést nyerhet a problémáikba és elmorfondírozhat az egyesült államokbeli kultúrpolitika állásán.

Nobody fucks with the Jesus! and the MPAA!