Category Archive: jövő

LP

John Cage As SLow aS Possible című darabja kétségtelenül a leghosszabb zenemű, ám 639 évig tartó előadása mégsem a világ leghosszabb koncertje. Ez a cím egy londoni kulturális központban a 2000. év első másodpercében kezdődött előadásnak jár, mely a nem túl ötletes Longplayer névre hallgat. A kelet-ázsiai éneklő tálnak hívott harangokon egy számítógép szólaltatja meg az általa generált zenei mintát, melyben ezer évig nem fordul elő ismétlődő részlet. A kompozíció alapja egy 20 perc 20 másodperces ember alkotta zenemű, illetve annak hat transzponált s ezzel együtt lassított vagy gyorsított tempójú variációja.

Akárcsak a Cage-darab, a Longplayer is arra kérdez rá, kivitelezhető-e egy generációkon átnyúló előadás? Hogyan szervezhető meg, hogy mindig legyenek olyanok, akik törődnek a játék folyamatosságának fenntartásával? Hogyan befolyásolják majd a változó technikai eszközök az előadás kivitelezését, környezetének milyen mértékű változását képes háborítatlanul átvészelni a tartalom? Hol lesznek a harangok száz, ötszáz, ezer év múlva?

(via The Oddstrument Collection)

[szemle] Embernyál és majomszar

Agyon lesztek lőve – mondta a katona.

Ezt megértettem. És amíg ott feküdtem a hangár előtt négy, öt, vagy talán hat órát, megértettem az öltözékünk célját is. A kesztyű nem a kezünk melegen tartását szolgálta, és a fülvédő meg a maszk sem a fülünket és az arcunkat védte, hanem a katonákat. Így nem tudtuk megharapni, megkarmolni vagy leköpni őket, s nem kaphattak el tőlünk semmilyen betegséget, mert nem tudtunk rájuk köhögni. Az nem érdekelte őket, hogy a maszkok alatt fulladoztunk.

Murat Kurnaz, Németországban élő török állampolgárt 2001 végén tartóztatták le Pakisztánban. Egy afganisztáni börtön után, ahol – állítása szerint – kínzásoknak is alávetették ezerhatszáz napot töltött Guantanamón – huszas évei első felét. Könyvéből a Guardian közöl részletet: 1. rész, 2. rész.

I'm with Stupid

forrás: CagleCartoons.com

Laurie Santos egy Puerto Rico melletti kis szigeten a rhesusmajmok társas viselkedését tanulmányozza.

Akárcsak az emberek, kerülik a veszteséget: ha két szőlőért válthatnak be egy zsetont, szívesebben üzletelnek azzal a kutatóval, aki először csak egy szőlőt mutat nekik, majd később hozzátesz még egyet, mint azzal, aki hármat mutat, de később egyet elvesz. Trükkökkel is megpróbálkoznak. Vásárolnak egy almát, beleharapnak, majd az érintetlen felét mutatva a kutató felé vissza akarják váltani. Vállalkozói hajlamuk is van. Előfordult, hogy az ürüléküket ajánlották fel egy zsetonért cserébe – a kutatók először nem tudták hová tenni a dolgot, míg az egyik hallgató rá nem jött, hogy mivel valaki minden reggel kitakarítja a ketrecüket, arra a következtetésre jutottak, hogy a majomszart az emberek értékes holminak tartják.

*

Ray Kurzweil jövőkutató hatvan éves, és mindent elkövet, hogy még pár évtizedig életben maradjon. Nem a marsraszállást akarja megérni, hanem a technológiai szingularitás bekövetkezését.

Terry Grossman [Kurzweil orvosa] és más szingularitás-hívők szerint a halhatatlanságig több lépésben érkezünk el. Először a megfelelő életmódnak és az agresszív öregedés elleni terápiáknak köszönhetően egyre többen közelítik meg a 125 éves kort, az emberi élet legtávolabbi természetes végpontját. Az orvostudomány hamarosan képes lesz az öregedés természetes okainak befolyásolására, s az élettartam ennél is tovább nyúlhat. Végül a számítógépek teljesítménye addig nő, hogy azok képessé válnak az emberi tudat modellezésére – vagyis személyiségünk nem biológiai anyagban is tárolható lesz. Ezt az utolsó akadályt átlépve információvá válunk, s onnantól kezdve – ha megfelelő mennyiségű biztonsági mentést készítünk magunkról – nem szűnhetünk meg létezni.

*
Akkor és most – nyolc dél-afrikai fotós képei az 1994-es első demokratikus választások előtti és utáni korszakról.