madzag

Shane Cooper Feed* c. installációjában rossz fényviszonyok között is megélő páfrányok növekednek. Felettük – olyan távolságban, hogy a kifejlett példányok ne férjenek el – lehalkított tévékészülékek, más-más csatornára kapcsolva. A növények a képernyők fényében nőnek fel, akárcsak a gyerekek, az üvegfalnak ütközve megtörnek, magukba fordulnak és elfonnyadnak.

Cooper egy újabb alkotása, a Life Support növényei csak akkor jutnak mesterséges fényhez, ha látogató tartózkodik a közelükben.

* a feed szó egyszerre utal az élő szervezet élelemmel és a televízió adatfolyammal való táplálására

(kép Simon Jung; via Next Nature)

A 30 Rock idei szezonjának egyik legjobb jelenete egy gúnyos, de valódi product placement volt. Biztos sokan emlékszünk rá, de vajon emlékszünk-e még egyre is a többi 173-ból? (Összesen ugyanis ilyen sok volt a szerzon első hét részében – illetve ez még nem is sok: az Office ugyanakkor már a négyszázhoz közelített.) Nos, egy-kettőre esetleg, de a többséget nem hogy nem jegyeztük meg, még csak észre sem vettük. Olyan biztos, hogy nem volt, ami kifejezetten tolakodó lett volna (nem úgy, mint a hazai ún. közönségfilmekben).

Az NPR amerikai rádióadó riportja (9 perc, szöveg) két „érdekesebb” below-the-radar hirdetési technikát is említ. A Universal A múmia bemutatója előtt egy múmiákkal foglalkozó estét támogatott a Discoveryn, a három ismeretterjesztő film közben a filmből mutattak részleteket, az egyiknek pedig a főszereplő, Brendan Fraser volt a narrátora. Az nem világos, vajon ennek az elkészítését is támogatta-e a filmstúdió; ha így van, az remek, hiszen bár minden idétlen akciófilmre jutna egy jó ismeretterjesztő, ugyanakkor ha a gyakorlat túl általánossá válna, azoknak a témáknak a feldolgozása, amikből Hollywood nem tud jó forgatókönyveket írni, háttérbe szorulna.

A másik eljárás már egyértelműen etikai kérdéseket is felvet. Jack Horner, a Jurassic Park filmek paleontológus szakértője a harmadik film bemutatója előtt bejelentette, hogy megtalálta az addigi legnagyobb Tyrannosaurus rex csontvázat. A hírt már hetekkel korábban közölhette volna, a Universal kérésére azonban kivárt. Horner szerint nem tett semmi tudóshoz méltatlant, hiszen a szaklapokban a helyes dátumot adta meg, és azt sem állította bennük, hogy tényleg ez lenne a legnagyobb eddig talált példány (merthogy nem az, a szakma számára a felfedezésnek valójában nem volt különösebb jelentősége).

Könnyen találhatunk más példát is: King Kong szigete a fantázia szüleménye, mondja az ökológus – a National Geographic nemhíréből – amely (mint maga a lead is utal rá!) a premier napján jelent meg –, többek között kiderül, hogy a gorillák büdösek, vagyis egy óriási gorilla szaga egyenesen elviselhetetlen lenne.

Szóval mostantól tessék ennek fényében olvasgatni a tudomány rovatokat.

…Azért remélem, a szemtől szembe közösülő gorillákról készített képek nem valami filmet készítenek elő.

Jaj kedves olvasó, képzelje el – mondja ma a magyar sajtó -: Magyarországon annyira rossz helyzetben van a demokrácia, hogy egy felmérés készítői Botswanával sorolták egy helyre. Egy afrikai országgal, kedves olvasó, gondoljon bele! Hát Afrikában nincsenek is demokráciák, csak hosszútávfutók vannak meg párduc, oroszlán, gorilla. Kókuszdió.

Az inforadio.hu-n hajnali 6 után megjelent eredeti hír rögtön az elején részletezi, hogy milyen területek vizsgálatából jött ki az eredmény, a vg.hu-n (7:49) és az mno.hu-n (8:19) lévő híranyagból azonban ez valahogy eltűnik, utat nyitva a sztereotípiák által táplált szörnyülködésnek.

Ha sugalmazni akarunk valamit az egyik használható technika bizonyos információk kihagyása. Nézzük meg, itt hogy működik. (Az most mindegy, hogy szándékosság vagy figyelmetlenség van-e mögötte.)

Az egyik kihagyás előhívja a kulturális felsőbbrendűséget. Az afrikai országok nem demokratikus berendezkedésükről híresek, hát biztos ez a Bocvána is ilyen. Történetesen azonban Botswanáé Afrika egyik legstabilabb többpárti politikai rendszere, az 1966 szeptemberében elnyert függetlenség óta minden választás menetrendszerűen és szabályosan zajlott le.

A másik kihagyás az adatsorok leegyszerűsítése. Nem kell a részletekkel terhelni az olvasót, különben is, ha azt írjuk, hogy a demokrácia nyolc, nem fogja kérdezni, hogy az meg hogy jött ki, neki az akkor nyolc. Emiatt az egyszerűsítés miatt egy nagyon fontos dolog veszik el. Mivel a demokráciát elsősorban a szabadságjogokkal meg az intézmények működésével azonosítjuk, az olvasó azt gondolja ezekkel van baj. Azt sajnos nem tudja meg, hogy vele (vagyis az olvasóval) legalább akkora baj van, merthogy nem vesz részt elég aktívan a közéletben, vagy ha részt vesz, nem elég kulturáltan teszi.

Lássuk részletesen, milyen tényezőket értékelt az EIU felmérése [pdf]:

1. Szabad és tiszta választások. Itt Magyarország eredménye jobb, mint Botswanáé (9,58, ill. 9,17), ugyanannyi, mint Litvániáé, Szlovákiáé, valamint az ún. teljes demokráciák közül pl. Belgiumé vagy Svájcé.

2. A kormányzat működése, vagyis a demokratikusan született döntések végrehajtása, a demokrácia működéséhez szükséges feltételek létrehozása. Ez az egyetlen mutató, amiben Botswana jobb (7,86, ill. 6,79). Melyik üggyel is tartja az országgyűlésünk a mulasztásos alkotmánysértés rekordját?

3. A politikai életben való résztvétel. Ebben megegyezik a két ország értékelése (5,00). (És ugyanennyi pl. az Egyesült Királyságé is.) Szavazni meg tüntetni tudunk, de vajon van-e elég erős, a politikai döntésekre is ható civil szféránk? Na ugye.

4. Politikai kultúra. Ezt muszáj idéznem a felmérésből: „A culture of passivity and apathy, an obedient and docile citizenry, are not consistent with democracy. The electoral process periodically divides the population into winners and losers. A successful democratic political culture implies that the losing parties and their supporters accept the judgment of the voters, and allow for the peaceful transfer of power.” (A passzivitás és apátia kultúrája, az alázatos és befolyásolható polgárság nem egyztethető össze a demokráciával. A választások időről időre győztesekre és vesztesekre osztják a lakosságot. A sikeres demokratikus kultúra része, hogy a vesztes pártok és támogatóik elfogadják a választók döntését, és békésen adják át a hatalmat.) A két ország mutatója itt is megegyezik (6,88). (A teljes demokráciák közül ugyanennyi pl. Belgiumé és Szlovéniáé.)

5. Polgári szabadságjogok. Botswana: 9,12, Magyarország: 9,41. A teljes demokráciák közül a miénkkel megyegyező érték jött ki pl. a német és a belga versenyzőknél, Ausztria és Csehország viszont csak annyit ért el, mint Botswana.

*

Na ez például, kedves olvasó, hogy az ember lát egy statisztikáról szóló cikket egy újságban, kíváncsi lesz, hogy pontosan mi van mögötte, és rászán tíz percet, hogy utánanézzen, elgondolkodik azon, amit megtudott – ez olyasmi, ami emeli a demokrácia-indexünket. Próbálkozzon vele néha ön is, és lehet, hogy 2010-re beérhetjük Costa Ricát.

[megj. Ez a blogidegen szöveg az fn.hu-ra készült, de visszadobták. Én meg nem vagyok Berzsenyi, hogy az asztalfiókba dugdossam, amit írok. :) A konferencia egyébként múlt csütörtökön volt.]

A híradókban a nagyvállalatok csak gonoszak lehetnek. Ha négsem, az ORTT reklámot kiált. A Társadalmi felelősségvállalás és média című konferencia résztvevői a tájékoztatás és a hirdetés közti határt keresték.

A hírműsorok rendszeres nézői igencsak ritkán találkozhatnak a társadalmi problémák iránt érzékeny, s azok megoldásában segítséget nyújtó vállalat képével. Ennek fő oka nem a világszerte alkalmazott íratlan szerkesztői szabály, mely szerint a rossz hír a jó hír, hanem a vonatkozó magyar törvények hiányosságai, értelmezésük bizonytalansága.

Reklámburkolók

Az Országos Rádió- és Televízió Testület (ORTT) tavaly novemberi határozata szerint az RTL Klub augusztus 21-i Híradójában megsértette a médiatörvénynek a burkolt reklámozás tilalmát kimondó passzusát (Rttv. 10 par. 5. bek.), azzal, hogy a Hégető Honorka Alapítvány pályázatának ismertetésénél elhangzott: „az alapítvány fő támogatója a Pannon GSM”. (Az RTL egyébként bíróságon támadja a kiszabott 7 milliós bírság jogosságát, az első tárgyalás június 15-én lesz.)

A médiatörvény szerint burkolt reklám „az a műsorszám vagy műsorszámon belüli tájékoztatás, amely semleges információ látszatát keltve ösztönöz áru vásárlására vagy szolgáltatás igénybevételére, vagy bármely más üzleti magatartásra”. A szöveg legvitathatóbb pontja az ösztönöz kifejezés. Vajon befolyásolhatja-e a vásárlói döntést – kérdezi Hargitai Lilla a Médiakutató 2001. nyári számában megjelent tanulmányában – pusztán a (reklámhatással kétségtelenül bíró) márkanév (esetleg többszöri) elhangzása?

A Tímár János ORTT-tag által kidolgozott módosító javaslat szerint a márkanév igen, de a cégnév nem: az, hogy egy cég neve pozitív tartalmú híranyagban jelenik meg, túl tág értelmezése az ösztönzés fogalmának. Hogy a javaslatot felidéző Molnár Péter – a CEU médiaintézetének oktatója és az ORTT Panaszbizottságának tagja – példájával éljünk: burkolt reklámot tartalmaz-e az a híranyag, amely egy új üzem létesítéséről, új munkahelyek létrejöttéről számol be?

Vajon hogy nézne ki a hír a vállalat említése nélkül? Vajon a szerkesztők egy vásárlásra ösztönző elemet húznának ki belőle, vagy információt? Danks Emese – a Tesco szóvivője – több abszurd esetet is említett, amikor az áruházaikban szervezett véradásról vagy más jótékonysági akciókról beszélve a kereskedelmi tévék reggeli műsoraiban nem hangozhatott el a pontos helyszín.

Önkorlátozó szerkesztők

Mint azt Kotroczó Róbert, az RTL Klub hírigazgatója és Várdy Zoltán a TV2 kereskedelmi igazgatója is megerősítette, a műsorkészítők megfelelő irányelvek híján nem tudhatják, az ORTT szerint hol húzódnak a szerkesztői szabadság határai, így aztán biztosra mennek. Az ORTT-t képviselő Bencsik Márta ezen helyzet megoldását ígérte, s beszámolt arról, hogy a június végére elkészülő iránymutató javaslatok feldolgozását követően valamikor ősszel ajánlást fognak megfogalmazni a témában. (Az előzetes elemzések elkészítését egyébként egy az ORTT elnökénél jelentkezett cég végzi, állítólag ingyen.)

A média és a vállalatok képviselői az önszabályozás kidolgozását is szorgalmazták, amit aztán össze lehetne hangolni az állami szabályozással. Az Európai Unió egyébként nagy teret enged a tagállamoknak, de a vonatkozó direktíva azért megjegyzi, hogy a legkevésbé támogatott megoldás a hatósági szabályozás, inkább a média, a vállalatok, a civil szervezetek és a fogyasztók képviselői által tető alá hozott kódex kidolgozása ajánlott.

A társadalmi célú hirdetés: félmegoldás

A magyar televíziókban ismert a külön blokként megjelenő társadalmi célú hirdetés (tcr), ez azonban nem jelent kerülőutat a társadalmi tevékenységük bemutatásával image-üket építeni, és (nem mellékesen) üzleti versenytársaikat e területen is kihívni szándékozó cégeknek. Mint azt a Richter gyógyszergyár képviselője panaszolta a közönség soraiból: a televíziók a civil szervezeteknek jelentős kedvezményeket adnak spotjaik bemutatásáért, de ha egy nagyvállalat jelentkezik náluk, vastagabban fog a ceruzájuk, és akár semmivel sem adják lejjebb a listaárnál. Egy jótékonysági akcióban összegyűlő összeg jelentős részét pedig érthető módon nem szívesen fordítják annak reklámozására, elvonva ezzel a rászorulóktól.

De azért a vállalatokat sem kell félteni. Mint Várdy Zoltán elmondta, egyes partnereik megpróbálják úgy rávenni őket egy-egy nyilvánvalóan burkolt reklámot is tartalmazó tcr leadására, hogy az általuk megvásárolt hagyományos reklámidő jövőbeli csökkentésével fenyegetőznek.

Kis profit ott, nagy profit itt

A valódi megoldást (mint oly sok területen) a szemléletváltás jelentené. A cégek társadalmi felelősségvállalása (corporate social responsibility, CSR) nem csak jótékonysági akciók szervezését, kórházak, óvodák, művészek támogatását jelenti, hanem része a vállalati kultúrának. Beletartozik egy cég környezetbarát működése, a dolgozók egészsége, jogai és megfelelő motiváltsága feletti őrködés, az etikus üzleti és emberi magatartásra való törekvés. Sőt a CSR része a cégek üzleti tervének is, hiszen hozzájárul a fogyasztókban a cégről kialakult képhez, s így a bevételek növelésében is szerepe van. Magyarországon például – a Braun Róbert által idézett felmérés szerint – az emberek több mint fele szívesebben választaná egy CSR-tevékenységet is folytató cég termékét a vetélytársakéval szemben, még akkor is ha az egy kicsit drágább.

A magyarok többsége számára tehát vélhetően az is elfogadható, hogy egy vállalat némi profitra tegyen szert azzal, hogy társadalmi tevékenységéről a televíziók nem hirdetési, hanem hír- vagy szolgáltató műsoraikban számolnak be. A törvényalkotónak meg kell gondolnia, vajon nem jelent-e jóval nagyobb hasznot a társadalmi felelősséget vállaló cégekről szóló információk közlése, azzal, hogy a CSR körében végzett tevékenységeik segítésére buzdítja az embereket, illetve hasonlók végzésére ösztönzi az üzleti szféra más szereplőit.

A konferencia zárásaként Somlyai Dóra, a Pannon kommunikációs igazgatója bejelentette: június 1. a társadalmi felelősségvállalás napja lesz: öt tévécsatorna (ATV, HírTV, MTV, RTL Klub, TV2) fog beszámolni egy-egy cég CSR-tevékenységéről.

Talán hallottatok már arról a versenyről, amiben a szerzőknek egy kisorsolt hírből kell valami drámai művet rittyenteniük pár óra alatt, hogy estére már színpadra kerülhessen. Érdemes lenne indítani ezen az indexes srácokat, akik ma reggel A T-Online kizárja az iWiW-rõl az inaktív felhasználókat? című írásukban bizonyították, milyen nagyszerűen fel tudnak dobni egy unalmas híranyagot a feszültség fokozásával.

Át is húztam a könyvjelzőkben az Indexet a litera.hu mellé, és várom a hexameteres beszámolókat a parlamenti ülésekről, meg a szonettben írott időjárásjelentést. Az információkat meg majd beszerzem olyan lapokból, amiknél a tájékoztatás már az anyag címével elkezdődik.

*

Én csak egy embertől kaptam meg (szia!), az ő és mások kedvéért foglaljuk össze, mi miatt ordít a levélről, hogy spam?

Egy: Az ország legnagyobb internetszolgáltatója „szűkös erőforrások”-kal rendelkezne?

Kettő: Ha mégis így van, miért terhelnék az erőforrásaikat azzal, hogy (a) a felhasználóikat egy lánclevél továbbküldésére kérik, (b) ezért további meghívókat adnak, vagyis az esetleg törölt inaktívak helyett új tagokat hoznak, hogy ismét ugyanott tartsanak.

Három: Azt, hogy valaki milyen aktív, abból is meg lehet állapítani, milyen időközönként lép be.

Négy: Nem derül ki pontosan, mi lesz az inaktív felhasználókkal.

Öt: A levélvégi link nem jön be. (Ha más nem, ez már önmagában gyanús kell legyen.)

Lásd még Megmondós bejegyzését.

A Minneapolis Star Tribune szerkesztői – követve több napilap példáját – kivették a nyomtatott kiadásból a tőzsdei árfolyamok jegyzékét. Az adatok az online kiadásban elérhetők, sőt ott mindig frissek és részletesebbek is. Vagy hatszáz olvasójuk reklamált náluk: szeretnék, ha az információ visszakerülne a lapba.

Egy sajtótermék rendszeres olvasóinak jórésze nem örül, ha változtatni kényszerül szokásain. A változásokhoz azonban előbb-utóbb alkalmazkodni lehet, nyilván így tesz majd a tiltakozók többsége is. De biztos vagyok benne, hogy lesznek olyanok is, akik nem tudják legyőzni hiányérzetüket.

A napilap ugyanis világmodell. Az élet minden területét felöleli, a teljesség érzetét nyújtja, nem a tartalmával (akár fontos dolgok is kimaradhatnak belőle), inkább a rendezettségével. Zárt, átlátható, kezelhető (hacsak nem lepedő méretű) mikro makrokozmosz.

Nálunk, a hetente megjelenő városi lapban időjárás-jelentés van. Lehet, hogy hiányozna.

(via CyberJournalist)

Nem lenne hülyeség, ha az index.hu/valasztas cím alatt az idei választási híreket lehetne elérni, nem a négy évvel ezelőttieket.

Egyébként az első stimmel: Állandósuló dugók várhatóak a metróépítések miatt.

Ha valakinek a MaNcs átsárgulása se lenne elég bizonyíték arra, hogy a színek is meghatározóak lehetnek egy-egy kommunikációs üzenet értelmezésében, íme egy másik példa:

Az eredeti kampánytermék itt van.

Pár évvel ezelőtt gyakran megfordultam a veri fémösz Eötvös Loránd* mai magyar nyelvi tanszékén, és biztosíthatok mindenkit, nem plazmakapun vagy féregjáraton keresztül lehet bejutni, nem forog kacsalábon, és fej nélküli lovasok sem trappolnak a folyosóin, egyszóval a mi világunkban található, akárcsak a sarki közért.

Néha azonban az ott dolgozók kutató tekintete – s kié nem? – elkalandozik, és különös, távoli összefüggésekre bukkan. Balázs Géza például úgy találja, hogy a Danubius** hallgatóközönsége a lázadó fiatalság.

Egész pontosan azt mondja, hogy az országos kereskedelmi „rádióknak a műsora lázadás a hivatalos kultúra és túlszabályozott életmód ellen”. – Hivatalos kultúra alatt alighanem a közszolgálati médiát érti, vagyis a jelenlegi piac perifériáját (vagy finomabban: nem túl befolyásos részét), amivel szemben elég röhejes lenne fellépnie hazánk szoc ifjúságának. Lázadozni inkább a többséggel szemben szokás, azt viszont épp a mainstream kerrádiók képviselik, amiket hallgatva nem csak a változatos és árnyalt nyelvhasználat iránti igény nem alakul ki a magyar polg fiatalokban, de a zenei ízlés csírái sem ütik fel fejüket, azoknak ugyanis nem tesz jót a trágya.

(Amúgy – ha én is művelhetem egy kicsit a tanár úr nyelvét -: ne tessék használni a hivatalos kultúra kifejezést, nincsen már olyan, szerencsére.)

* gyk: Emil.RuleZ: Hello.Tourist!
** vics iz e river end olszó e rédió (lásd uott)

A civil újságírásnak is megvannak a maga korlátai a valóság feltérképezésében, hisz sokszázmillióan vannak, akiknek nincsenek meg a technikai eszközei nézőpontjuk rögzítéséhez és nem férnek hozzá a csatornákhoz, amiken eljuttathatják hozzánk a munkáikat. Ilyen embereknek segít a photoessay.com InsideOut elnevezésű projektje: harminc Szingapúrban élő (indonéz, thai és fülöp-szigeteki) vendégmunkásnak tanították meg a fényképezőgép kezelését. A felvételeikből összeállított sorozatokat kéthetente teszik közzé a lapon.