madzag

A hetvenes-nyolcvanas években a kávéültetvények, a kilencvenes években az aranybányák, manapság pedig a bioüzemanyag-gyártó cégek miatt kell költözniük földjeikről a tanzániai parasztoknak. Holland, amerikai, svéd, japán, kanadai, német és brit vállalatok igyekeznek minél több afrikai földet lefoglalni, az aranylázakat idéző lendülettel – írja a Spiegel Online nemzetközi kiadása.

A tanzániai kormány a Sun Biofuels nevű brit cégnek 9000 hektáros ritkán lakott területet bocsátott a rendelkezésére 99 éves időtartamra. Bérleti díj helyett a britek 13 millió eurót (3,1 mrd Ft) fordítanak majd az infrastruktúra fejlesztésére és iskolák építésére (bár képviselőjük szerint ez „egyelőre nem része a megállapodásnak”), és állítólag 450 ezer euróval (kb. 12 ezer Ft hektáronként) kárpótolják a földtulajdonosokat. Szintén Tanzániában a német Prokon akár 200 ezer hektárt is megművelhet majd – ha Európában lenne kénytelen földhöz jutni, akkor majdnem egész Luxemburgot ki kellene bérelnie.

További érintett országok: Ghána, Namíbia, Malawi, Zambia, valamint Mozambik és Etiópia – előbbiben az érdeklődők igényeit összesítve 11 millió hektár jön ki, ami az ország területének hetede, utóbbiban a kormányzat 24 millió hektárra szándékozik beengedni a befektetőket. „Afrika ideális körülményeket biztosít az olajnövény termesztőknek: nagy, kihasználatlan földterületek, alacsony földárak, rendezetlen tulajdonviszonyok és mindenekelőtt: befolyásolható politikusok”, akik az érintett földeken élők feje felett döntenek, s ha arra van szükség, erőszakkal telepítik át őket.

*

Akármennyire gyenge minőségűek is az elkótyavetyélt földek, mezőgazdasági művelésükre nagyobb szükség lenne. És amint a Sahara Forest Project mutatja, még a sivatag is termőre fogható. A brit mérnökök által kidolgozott és már több európai és perzsa-öböli ország által támogatott terv szerint a napkollektorokkal előállított energiával a tengerből nyert vizet sótalanítják, és az üvegházak hűtésére és a bennük termesztett növények öntözésére használják fel.

Egy másik példa a sivatagi mezőgazdaságra: gabonakörök Líbiában. Az ország olajjövedelme lehetővé tette egy igen költséges sivatagi földművelési technológia alkalmazását. / FutureAtlas.com

*

A genetikailag módosított növényekkel kapcsolatos nyugati ellenérzés Afrikában is megvetette a lábát a hagyományos mezőgazdaságot támogató segélyszervezetek és az ENSZ miatt, s rengeteg kárt okoz, mivel ezek a módszerek nem alkalmasak a növekvő tömegek ellátására – mondta Sir David King, a brit kormány volt tudományos tanácsadója. Robert Watson, a Környezetvédelmi Minisztérium tanácsadója szerint nem ez a probléma, hanem a világ élelmiszer össztermelésének egyenlőtlen elosztása.

Évente 70-140 ezer négyzetkilométernyi termőföld tűnik el a Föld színéről az erózió, az elsivatagosodás, az urbanizáció és más folyamatok miatt. Lépést lehet-e tartani a növekvő népesség élelemigényével újabb és újabb területek művelés alá vonásával, és milyen következményekkel járhat ez a terjeszkedés? Mégtöbb erdő letarolása, amikor épp a legnagyobb szükség lenne rájuk a szén-dioxid szintjének csökkentése miatt? A 2050-ig bekövetkező kb. 50%-os népességnövekedés Brazília méretének megfelelő új termőterületet kíván, ami – ha a becslések helyesek, és a megművelhető területek 80%-át használjuk jelenleg – valószínűleg már nem áll rendelkezésre.

Az extenzív gazdálkodás tehát zsákutcának tűnik, Dickson Despommier (Columbia University) professzornak azonban szerencsére van egy jobb ötlete: költöztessük a farmokat a nagyvárosok felhőkarcolóiba. 2050-re az emberiség 80%-a úgyis városlakó lesz (az idei év volt a fordulópont, a vidékiek száma már 50% alá csökkent), miért ne termelhetnék meg saját maguk, amire szükségük van. Persze nem olyan háztetőn lévő konyhakertekben, amiket egyre több vállalat telepít pihenőhelyként stresszes dolgozói számára, hanem többszáz méter magas modern függőkertekben.

A beltéri növénytermesztésnek számtalan előnye van: a termést nem fenyegeti a szélsőséges időjárás, az állati kártevők, az agresszíven terjeszkedő gyomnövények, valamint a betegségek, nincs szükség irtószerekre, műtrágyákra. A mesterséges környezetben az öntözővíz újrafelhasználható, az energiaellátás biomassza, napelemek, szélkerekek segítségével helyben megoldható. A globális felmelegedés szempontjából fontos, hogy kevesebb mezőgazdasági gépet és szállítóeszközt kell igénybe venni, és előbb-utóbb akár erdősíteni is lehet a már nem használt szántóföldeket.

Az agrofelhőkarcolók megvalósítására több terv is létezik, már csak befektetőt kéne találni. Az egyébként is égretörő építészetéről híres Dubai jó terepnek tűnik, de más kevés termőfölddel bíró országok, mint Japán vagy Izland is az elsők között lehetnek.

Toronto is komoly tervvel állt elő, de meg is lepődnék, ha nem így lenne. A kanadaiak a vancouveri téli olimpiára készülő konferenciaközpont tetejét teljesen bezöldítik, egy victoriai lakóházegyüttest pedig egy igazi függőkerttel kereszteznek. – A témába vág még Heather Ackroyd és Dan Harvey brit művészek tevékenysége, valamint a munkahelyi légkört kellemesebbé tevő Biofal.

Nem is tudom, hány éve foglalkoznak kutatók azzal, hogy különböző adalékanyagokkal csökkentsék a szarvasmarhák és más kérődzők metánkibocsátását. Az általában növényi olajokból kinyert anyagok a bendőben élő mikróbák emésztő tevékenységét piszkálják meg, hogy kevesebb gáz keletkezzen. Vajon lehetnek-e ennek negatív hatásai? Mivel a svájci kutatók „nem tudják pontosan, hogyan” csökkent az állatok metánkibocsátása a tesztek során, ezt egyelőre ne is feszegessük. Inkább nézzünk utána, mi mást lehet kezdeni a legelők felett terjengő metánnal.

Egy teljesen környezetbarát szarvasmarha, a barcelonai Cow Parade-on (pic by Greg Gladman)

Először néhány adat. A FAO múlt év végén kiadott jelentése (Livestock’s Long Shadow) szerint az állattartás az emberi tevékenységből származó üvegházgázok 18%-áért felelős (szívesen vetik össze a közlekedéssel, ami 13,5%). Részletesebben: szén-dioxid 9%, dinitrogén-oxid 65% (296 GWP), metán 37% (23 GWP), ammónia 64% (0 GWP, de a savas esők keletkezésében szerepet játszik). (GWP: globális felmelegedés potenciál, egy üvegházhatású gáz klímára gyakorolt hatásának becsült mértéke a szén-dioxidhoz [GWP 1] viszonyítva, adott idő [itt pl. 100 év] alatt.)

Az értékek a közeljövőben emelkedni fognak, hiszen az állattartás az agrárszektor leggyorsabban növekvő ágazata. Az előállított hús mennyisége ötven év alatt 229 millió tonnáról (1999/2001) 465 millióra, a tejé 580 millióról 1043 millióra nő.

A jelentés szerint a (jéggel nem borított) szárazföld 26 százalékán folyik legeltetés, ennek egy része valamikor erdő volt (pl. Amazónia esőerdeinek 70 százalékát legeltetés céljából irtották ki). Erdőből legelő, legelőből sivatag: a szárazabb régiókban a füves síkságokon részben az állattartás miatt indul meg az elsivatagosodás folyamata. A vízháztartásra a kiegészítő tápanyagok, fertőtlenítő szerek és antibiotikumok jelentenek veszélyt.

Egy hatmázsás marha kb. 5 tonna szén-dioxidnak megfelelő metánt termel, ez nagyjából megfelel annak a mennyiségnek, amit egy 8,5 l/km fogyasztású autó bocsát ki, ha 19 300 km-t tesz meg egy évben.

Utóbbi adat már a WSJ cikkéből való, amely az USA legtöbb szenet elégető áramszolgáltatójáról és legnagyobb szén-dioxid kibocsátójáról (145 tonna/év), az American Electric Powerről szól, ami ha pénzt nem is csinál a szarból, de spórol rajta. Az AEP anyagi segítségével kétszáz farmot szereltek fel olyan berendezéssel, ami az állatok trágyájából távozó metánt gyűjti össze. Mi ebben az üzlet? A veszélyes gázok légkörbe kerülésének megakadályozásával a vállalat kreditekhez jut, vagyis a saját kibocsátását egyelőre nem kell csökkentenie, és van ideje kidolgozni a megfelelő eljárásokat a létesítményeiben. Egyrészt persze időhúzás (az AEP kibocsátásának 0,4%-áról van csak szó), „mintha vödröket tennénk a beázó tető alá, ahelyett, hogy megjavítanánk” – mint a cikkben megszólaló környezetvédő mondja, másrészt viszont előrelátó dolog, hiszen előbb-utóbb az USA is csak meghatároz valamilyen üvegházgáz-plafont. (Máshol, főként Latin-Amerikában már rengeteg ilyen metáncsapda működik.)

Na de mi van azzal a metánnal, ami gázként kerül a (valaha) friss levegőre? Természetesen ezt is el lehet fogni. Mondjuk, remélem, jobb ötletek is vannak, mint Markus Herrema fent látható finggyűjtő hátizsákja, és csak én nem találtam meg őket. Egy csorda végül is nem más, mint egy kis bioerőmű, ahelyett, hogy a termelését csökkentjük (mint a svájci tudósok), inkább minél jobban ki kéne használni.

*

Az igazi megoldás persze itt is egy sok mindenre kiterjedő átalakítás lenne. Az ipari jellegű állattartás a karámokba vagy istállókba zárt, mesterséges tápanyagokkal táplált állatokkal több metánt hoz létre, mint a hagyományos módszer: a füves legelők nemcsak természetes eledelt adnak, de a gázok egy részét is megkötik. A mezőgazdasági termelés átalakítása, a talaj szén-dioxid megkötő képességének kihasználása valószínűleg az egyik leghatékonyabb ellenlépés lenne a felmelegedéssel szemben – erről talán majd valamikor máskor, addig is itt egy rövid videó [9:36], amellyel az elnököt és a kongresszust próbálják győzködni, a vonatkozó törvény felújításának ürügyén.