madzag

Gondolom sokunk nagymamájának megvolt az a mosolyogtató szokása, hogy még egy ötcentis spárgadarabot sem dobott ki, mert még biztos jó lesz valamire. Merthogy bármikor lehet kevesebb, jöhetnek katonák a határon, jégeső a határban, vagy egy istentudjami. A mi generációnk meg épp azért nem szabadul meg semmitől, mert tudja, hogy mindig lehet több. Tárhely, tudniillik. A deletedimages.com-ra rosszul sikerült, bemozdult, homályos, sötét vagy épp túlvilágított digitális képeket lehet feltölteni, amiket egyébként törölnénk. Miért tartjuk meg őket mégis, miért foglaljuk vele a helyet? Mert elfelejtettük, hogy bizonyos dolgokat ki kell dobni.

Mayer-Schönberger Hasznos üresség: A felejtés művészete a mindent behálózó információs rendszerek korában című dolgozatában [pdf] a felejtés felszámolódásának elvont és valós költségeit vázolja fel. Milyen hatással van viselkedésünkre annak a tudata, hogy minden online megnyilvánulásunknak és ügyletünknek nyoma maradhat valahol? Mit gondolunk mi és mit gondolnak a politikusok a privát szféráról? Javaslata szerint sokkal komolyabban kell megvetnünk az „adatgazdálkodás” alapjait, mint eddig tettük, egyes érzékeny adatokhoz törvényben meghatározott lejárati időt kell rendelnünk, amelyeket az azokkal kapcsolatba kerülő szoftverek is felismernének. Persze a technikai lehetőségek (az információk másolhatósága) miatt ez sem működhetne tökéletesen, de nem is ez a legfontosabb: „A megoldás nem tökéletes technológián alapul. Leginkább azt szeretném, ha az emberek végiggondolnák a minket körülvevő információ élettartamát, és tudatosodna bennük a felejtés fontossága.”

*

Egy kis részlet a rövid tanulmányból:

(via clusterflock)

Néhány hasznos (?) kiegészítő mindenki kedvenc zene 2.0-s szolgáltatásához.

Last.fm Normaliser – Mivel a Last.fm statisztikái a zeneszámok mennyiségén, és nem azok hosszán alapulnak, óhatatlanul pontatlanok lesznek, különösen ha valaki sok jazzt, idegnyugtató pszichedélikus felhőjátékot vagy ikszedik szimfóniát hallgat. Jimmy Smith The Sermon-ja húszperces, ebbe az időbe úgy tíz Ramones-szám fér, a statisztika pedig azt fogja mutatni, hogy utóbbiakat többet hallgatjuk. A Matt Perdeaux által készített Normaliser megpróbálja az időtartam alapján kiigazítani a leghallgatottabb előadók sorrendjét. Az eredmény csak egy durva becslés: a program a MusicBrainz-ből lekért adatokból kiszámolja egy előadó (vagy album) trackjeinek átlagos hosszát, és azt megszorozza a hallgatott trackek számával. A tényleges időtartam alapú sorrendnek tehát ez sem felel meg, de valószínűleg közelebb van hozzá, és a (szintén kiszámolt) hivatalos statisztikától való eltérésekből is sokminden kiderül.

Mainstream-O-Meter – Vincent Ahrend oldalán kiderítheted, hogy a Top20 (most ideiglenesen Top15) előadód mennyire hallgatott a Last.fm össznépességén belül, vagyis mennyire vagy mainstream és ebből következően uncool. :)

How eclectic is your musical style? – Anthony Liekens arról tud felvilágosítani, hogy mennyire eklektikus a zenei ízlésed. Szkriptje egyenként megvizsgálja, hogy a leghallgatottabb 20 előadódhoz melyik 5 előadó áll a legközelebb (már ti. a Last.fm felhasználók összadatai alapján). Ha ezek között a „szomszédos” előadók között sok az egyezés, akkor főleg ugyanolyan zenét hallgatsz, ha kevés, akkor több egymástól távolabb álló stílust is kedvelsz.

The Last.fm Tool Shed – Itt több cucc is található, én a két Greasemonkey szkriptet emelem ki, mivel olyasmiket pótolnak a profilon, amiket előbb-utóbb a fejlesztőknek is illene mgcsinálni. A Chart Changes az összesített listákon is mutatja az előadók / trackek mozgását, mint azt a heti listán már megszokhattuk; a Recent Tracks Updater segítségével pedig oldalfrissítés nélkül is megjelennek a frissen hallgatott számok.

LastTube – A legutóbb hallgatott számok alapján végez egy (elég gyors) keresést a YouTube-on. A találati lista videóit helyben lehet nézni-hallgatni.

Run for Cover – A plugin karneválból még kihagytam ezt a WordPress widgetet (van plugin is), mert úgy rémlett, hogy amikor korábban kipróbáltam, valami nem stimmelt vele. Most jónak tűnik. Míg a Scrobbler szöveges infót jelenít meg a legutóbb hallgatott számokról, a Run for Cover az Amazon.com-ról húzza le a hozzájuk tartozó lemezborítókat. A készítő szerint a legutóbbi számoknál még nem száz százalékos, de az utolsó heti albumoknál (és attól feljebb) biztosan működik.

(média)

Audio Player – Egyszerű és elegáns mp3 lejátszó, hogy az olvasóid a fájl letöltése nélkül is meghallgathassák a podcastod, az együttesed új demóját sat. Minden porcikájának színe testreszabható. Amire figyelned kell: csak 11025 kHz-en vagy annak egész számú többszörösén kódolt fájlt tud lejátszani. Cserébe egy html-t nem ismerő óvodás (ha van olyan) is be tudja illeszteni, emígyen (csak a csillag helyett kettősponttal): [audio*fájlnév.mp3]. (Egy hasonlóan egyszerűen használható plugin videómegosztókon lévő anyagokhoz.)

(komment)

AJAX Comments – Mindannyiunk barátja, az Ajax jóvoltából a hozzászólások az oldal újratöltése nélkül, azonnal megjelennek. Letiltott JavaScript mellett hagyományosan is működik. Beépített AuthImage (alapértelmezésben nincs aktiválva). Előfordulhat, hogy bele kell piszkálnod a témád kódjába.

PXS Mail Form és WP-Contactform – Olyan űrlapot hozhatsz létre velük, amin keresztül az olvasók közvetlenül a blogodról küldhetnek neked e-mailt. Az első akár több címre is postázza a levelet, és lehetővé teszi a feladónak egy másolat (CC) küldését (akár saját magának is), a második egy általad megadható kérdéssel és válasszal tesz keresztbe a spammereknek.

(design, navigáció)

Addicted to Live Search – Kezdj el gépelni valami értelmes szót a keresőmezőbe, amott jobbra. A mező alatt megjelenik azoknak a cikkeknek a listája, amiben a keresőkifejezésed szerepel. Neked nem kell entert nyomnod, a böngésződnek pedig nem kell frissítenie az oldalt a találati lista megjelenítéséhez.

Category Sort – A WordPress nem tudja ábécé sorrendben megjeleníteni a kategóriákat, csak ID szerint. (Bár lehet, hogy ezt azóta már javították?) Ez a plugin ezt pótolja, de csak félig-meddig, mert az ékezetes karakterekkel és a nagybetűkkel nem boldogul. (Esetleg valakinek van kedve lokalizálni?)

MiniPosts2 – Korábban a Sideblogot használtam, ami egy adott kategória alapján válogatja ki a linkblogba tartozó cikkeket, de sajnos nem működik, ha több kategóriát is megadsz (akkor – hiába van benne a linkblog kategóriában is – a normál posztok közé kerül a cikk). A MiniPosts hozzáad egy checkboxot a szerkesztőfelülethez (This is Sparta a mini post), és a megjelölt posztokat válogatja külön (a kategorizálást tehát békén hagyja). Widgetként is működik.

(seo)

Google (XML) Sitemaps – A blog minden frissülésekor elkészít egy oldaltérképet, és elküldi a Google-nak, hogy az jobban lásson, mint a farkas.

(egyéb)

FeedBurner FeedSmith – Átirányítja a feedet a Feedburnerre, ahol kismillió dolgot lehet vele csinálni.

RSS Footer – Egy tetszőleges tartalmú láblécet szúr be a feedünkbe, minden cikk alá. Nálam például a copyright jelenik meg így.

Scrobbler – A last.fm ugyan nemrég javította fel a hallgatott számokat mutató widgeteket, de mi van, ha valakinek azok nem tetszenek? A Scrobblerben testreszabható mit és hogyan akarunk megjeleníteni, a frissítés pedig Ajax segítségével történik.

TDO Mini Forms – A fentebb említett kontaktformokhoz hasonló szerkentyű, de nem e-mailt lehet vele küldeni, hanem cikket, a blogba. Jól jöhet olyan közös blogoknál, ahol néhány közreműködő nem járatos a webes szövegek formázásában, vagy idegenkedik az adminfelülettől. A beküldött szövegek piszkozatként mentődnek, és csak egy admin jóváhagyásával publikálódnak.

WP-Cats – A Manage > Posts alatt törölhetünk és adhatunk hozzá kategóriákat a cikkekhez, nem kell tehát megnyitni őket szerkesztésre, az Ajax neve legyen ismét áldott. Ha még nem létező kategóriát adnánk hozzá, azt létre kell hoznunk a Manage > Categories alatt, ezen belül (még?) nem lehet.

WP-DBManager – Adatbázis mentések készítése és kezelése (pl. e-mail címekre való továbbítás), az adatbázis karbantartása. Jóval okosabb, mint a WP saját menedzsere.

WP Movie Ratings – A WordPress blogokon írt filmismertetők twittere. :) A Manage alatt létrejön egy külön almenü, amiben a film IMDb-linkjét (ezzel együtt, automatikusan a címét), 1-10 (vagy 1-5) közötti értékelését, egy pár soros leírást és a megnézés időpontját adhatjunk meg. Ezeket aztán megjeleníthetjük az oldalsávban vagy egy külön oldalon. Kiváló eszköz, ha valaki sok filmet néz (jelen!), de nem akar vagy tud mindről hosszabban írni (jelen! jelen!). (Ha jól sejtem, valami hasonlót tud a Book Reviews a könyvekkel.)

Jó négyszáz évvel az első webböngésző előtt egy Agostino Ramelli nevű itáliai mérnök feltalálta a füles böngészést. Az interfész egy kerék volt, melynek polcain – a rajzot elnézve – úgy tizenkét könyet lehetett elhelyezni.

Na, ez az ember nemcsak megelőzte, de le is körözte a korát.

A Battlestar Galactica alkotói a második szezontól kezdve nem sajnálják a webes plusztartalmakat a nézőktől: az egyik producer, David Eick videóblogot vezet, a másik, Ron Moore podcastban fűz kommentárt minden részhez. E haladó hagyomány jegyében a harmadik szezon elé egy felvezető-ráhangoló történet készült, mely a New Capricán szerveződő ellenállásba pillant be. A tíz rövidke részt a Sci-Fi csatorna oldalán azonban kizárólag USA-beli IP-címekről lehetett/lehet elérni (még Kanadából se nézhetők, pedig a sorozatot ott forgatják).

A korlátozás – bár jogi alapja nyilván megkérdőjelezhetetlen – érthetetlen és értelmetlen. Érthetetlen, hiszen promócióról van szó – igaz, nem trailerekről, hanem önálló, külön munkát igénylő anyagról, de akkor is: a BSG: The Resistance fő célja a figyelemfelkeltés, a reklám; minél nagyobb közönséghez jut el, annál jobb. És értelmetlen, hiszen a webizódok természetesen órák (percek?) múlva fent voltak a videómegosztó oldalakon (amik hamarosan eltávolították őket) és a p2p hálózatokon. Az internet halmazán sehogy sem értelmezhető a földrajzi korlátozás fogalma.

Tama Leaver szerint az önkényesen továbbéltetett offline határok már nem húzzák sokáig az online környezetben, merthogy pofonegyszerű megkerülni őket.

A Piszkos Fred csempészei erre csak bólogatnának…

Eh, a Népszabadság megint terjeszti az ismeretet a blogokról. Szamosközi Péter: Mitől lesz egy napló webes?

Az utolsó előtti bekezdésből pl. kiderül, hogy az új üzenetek a többi után jelennek meg, majd a következő mondatból megtudhatjuk, hogy „hazánkban is az angolszász szokás [?] érvényesül”, vagyis a fordított időrend. Továbbá (kiemelés tőlem): „Webes naplóról pedig azért [ti. beszélünk], mert – azon kívül, [!] hogy a világhálón elérhetőek az aznapi, illetve korábbi bejegyzéseink – lehetőség van a bejegyzésekre érkező hozzászólások megjelenítésére is.”

A legnagyobb probléma azonban a cikk elején írtakkal van (kiemelés tőlem):

Naplót írni viszonylag egyszerű: kell hozzá egy vastagabb füzet, egy toll és naponta valamennyi idő – sőt még adatvédelmi problémákkal sem kellett megküzdeni, hacsak nem kürtöli világgá az ember a feljegyzéseit. Az utóbbi években azonban ezt a tevékenységet is utolérte a világháló csábítása, így ma már ugyanennek a netes változata – a webnapló, vagy más néven a blog hódít.

A legtöbb újságíró, támpontot keresve olvasójának (és magának) a blogok mibenlétéhez megragad a naplónál. Hiszen ugye: web (háló) + log (napló). Pedig ha egy kicsit tovább etimologizálna ez a legtöbb újságíró, akkor feltűnne nekik, hogy a magyar nyelv nem tudja visszaadni a log és a diary szavak eltérő jelentését, s így a lepréselt virágokat / illatos hajtincseket rejtő kapcsos könyvecskékre utalni kissé félrevezető.

Az angolban az online diary az énblogokra használatos, vagyis azokra a blogokra, melyek valóban a legközelebb állnak a hagyományos napló fogalmához.* Míg az énblogok személyessége inkább az intimitás fogalmához kapcsolható, a tematikus blogoké inkább a szubjektivitáshoz. Ezt a különbséget jelzi az angol nyelv azzal, hogy utóbbiakra a log szót használja, mely például a hajónapló (log book) szóban található. A hajónapló írásával a kapitány szakmai tevékenységet végez (adatokat rögzít), de eseményekről is beszámol, ezekkel kapcsolatos vélekedését is közzéteszi, vagyis szubjektív beszámolót készít, viszont magánjellegű információkat csak módjával közöl. (A magyarban is megvan a napló ezen jelentése: a naplóz igét nem ’magánnapló írása’, hanem ’adatok rögzítése’ jelentésben használjuk.** Például a szerver naplózza az IP-címeket, amelyekről adatokat töltenek le róla.) A diary és a log mellett még egy harmadik szó is előfordul a blogra adott meghatározásokban: a journal. Ebben egyszerre van jelen a loghoz közel álló ’napló’ jelentés (general journal ’főkönyvi napló’, purchases journal ’beszerzési napló’) és a ’folyóirat’, mely a nyilvánosságra és a különböző szövegtípusok jelenlétére utal.

Ha nekem kéne elmagyaráznom az újságolvasó bácsiknak és néniknek a blogot, akkor inkább azt mondanám: kezdjék el kivagdosni kedvenc kolumnistájuk írásait, majd ha már jópár összegyűlt, ragasszák fel őket egy nagy rajzlapra egymás alá.

* A magyar sajtó gyakori hibája, hogy a blogokról írván erre a típusra koncentrál, és nem ejt szót a teljesen más jellegű tematikus-szakmai blogokról. Lásd például: Farkas Tímea: Lelkizők és tevenevelők – Pollner kommentárja: Új blogger-definíció

** A weblog kifejezést Jorn Barger alkotta meg, mondván: oldalán a weben való szörfölés közben talált dolgokat rögzíti („logs the web”).

A nők az átlagnál rosszabb, a férfiak pedig jobb internethasználónak tartják magukat – állapítja meg Hargittai Eszter, a Northwestern és Steven Shafer, a Princeton Egyetem kutatója –, holott valójában nincs köztük különbség.

Felmérésük 50-50 férfi és nő részvételével készült. A megoldandó feladatok lényege valamilyen információ megkeresése volt (egy múzeum weblapja, kulturális események időpontjai, használt autók, elnökjelöltek nézetei az abortuszról sat.). A hasonló életkorú, képzettségű és anyagi hátterű férfiak és nők teljesítménye között nem volt jelentős különbség, önértékelésükben azonban a nők a nem igazán és a viszonylag ügyes között helyezték el magukat, a férfiak pedig a viszonylag és a nagyon ügyes között. Egy nő sem tartotta képességeit kiválónak, és egy férfi sem sorolta magát a hozzá nem értők közé.

Nem is gondolnánk, egyes közhelyek (jelen esetben a kompjúterek mint férfias játékok) mennyire meghatározóak lehetnek az életünkben. A nők negatív önképe miatt sokan valószínűleg ki sem próbálnak egyes netes szolgáltatásokat (távoktatás, e-kormányzat), mert úgy gondolják, úgysem tudnák őket használni.

A kutatópáros azt is meg szeretné vizsgálni, hogy az internetes információforrások felépítésében hol ismerhetők fel férfias szempontok.

Lehet ám itt mindenféle keresőmotorokat hegeszteni a garázsban Seedset és Music Machine-t hallgatva, meg viccesnevű megosztóalkalmazásokat összedobni a haverokkal pecázás helyett: a több évtizedes tapasztalattal rendelkező fejlesztőket nem lehet beelőzni. Az internet gazdag nagybácsija, az amerikai hadsereg 450 ezer dollárral támogat egy hároméves kutatást, kiderítendő, hogyan lehetne blogok tartalmának és hiperlinkjeik hálójának elemzésével kiszűrni a blogoszférában épp nagy fonotossággal bíró információkat. A keresőalkalmazás, melyet az elméleti alapok lerakása után nyilván meg is alkotnak majd, jóval több szempontot fog figyelembe venni és jóval kifinomultabban, mint a mezei blogkeresők.

Persze a terroristák miatt van rá szükség, nem is tudom, hol lennénk háborúk nélkül, nyilván tamtamon blogolnánk, és a mamutokba nem bevásárolni járnánk, hanem kiszedni a belső szerveiket.

(via Weblog Tools Collection)

Mivel korábban kritizáltam, illendő beszámolnom róla, hogy a Bookline.hu-n kisebb változások történtek. Egyben kiváló alkalom ez arra, hogy ismét kritizáljam.

Az oldal érezhetően gyorsabb, a kereső pedig okosabb lett. (Bár a korábbi sem volt olyan buta, humora legalábbis volt: pl. a média szóra kilistázta a komédikat is.) A találati lista tényleg csak lista, nem a borítókat is megjelenítő változat, úgyhogy több cím fér el egy oldalon.

Korábban csak a legalsó alkategóriák teljes tartalmát lehetett böngészni, most a felsőbbekét is – remélem ez azt jelzi, hogy ha egy könyv nem illik egyik alkategóriába se, azt beteszik az eggyel feljebb lévőbe. (Lásd a korábbi példát: Az Út és az Erény könyve mint anekdotagyűjtemény.) Valamikor talán arra is rászánják magukat, hogy átgondolják a kategorizálást. (Ha esetleg elakadnak, forduljanak bizalommal Mr. Dewey-hoz.)

Remek dolog, hogy végre a könyvek egyedi lapjára kerül az a rövid ajánló (a fülszöveg vagy egy szövegrészlet), ami korábban egy kattintással beljebb rejtőzött (ha jól rémlik, egy Részletek link mögött).

A felületen is pofoztak kicsit: más a betűtípus, a kosár tartalma a bal oldali oszlopba került, fent egy nagyobb keresődoboz és a kategória-útvonal. A főoszlop és az Ajánlatunk között borzalmas a villogó önreklám meg a színben is elütő kiemelt könyvsorozatok (most épp Harry Potter, Narnia és Dan Brown). A partnerek talán nem sértődnének meg, ha a logóik a lap aljára kerülnek, és akkor ki lehetne iktatni ezt az oszlopot, ami eléggé zsúfolttá teszi a felületet.

To do: részletesebb és átgondoltabb kategóriafa; az egy oldalon megjelenített könyvek számának beállítása; belépéskor a kosár tartalmát kiíró popup elhagyása; jegyezze meg, ha valaki be van lépve, RSS az e-mail értesítő helyett/mellett. Valamint (oh hová ragadtok ti sebes gondolatok): címkézés (akár zárt, akár nyílt) meg valami AJAX-os jóság a kosárba/kosárból pakoláshoz.

Talán hallottatok már arról a versenyről, amiben a szerzőknek egy kisorsolt hírből kell valami drámai művet rittyenteniük pár óra alatt, hogy estére már színpadra kerülhessen. Érdemes lenne indítani ezen az indexes srácokat, akik ma reggel A T-Online kizárja az iWiW-rõl az inaktív felhasználókat? című írásukban bizonyították, milyen nagyszerűen fel tudnak dobni egy unalmas híranyagot a feszültség fokozásával.

Át is húztam a könyvjelzőkben az Indexet a litera.hu mellé, és várom a hexameteres beszámolókat a parlamenti ülésekről, meg a szonettben írott időjárásjelentést. Az információkat meg majd beszerzem olyan lapokból, amiknél a tájékoztatás már az anyag címével elkezdődik.

*

Én csak egy embertől kaptam meg (szia!), az ő és mások kedvéért foglaljuk össze, mi miatt ordít a levélről, hogy spam?

Egy: Az ország legnagyobb internetszolgáltatója „szűkös erőforrások”-kal rendelkezne?

Kettő: Ha mégis így van, miért terhelnék az erőforrásaikat azzal, hogy (a) a felhasználóikat egy lánclevél továbbküldésére kérik, (b) ezért további meghívókat adnak, vagyis az esetleg törölt inaktívak helyett új tagokat hoznak, hogy ismét ugyanott tartsanak.

Három: Azt, hogy valaki milyen aktív, abból is meg lehet állapítani, milyen időközönként lép be.

Négy: Nem derül ki pontosan, mi lesz az inaktív felhasználókkal.

Öt: A levélvégi link nem jön be. (Ha más nem, ez már önmagában gyanús kell legyen.)

Lásd még Megmondós bejegyzését.