madzag

Aki szeret az ilyen dolgokon röhögni és kétségbeesni, az biztos emlékszik: amikor tavaly bibliai aszály pusztított az USA déli államaiban, Georgia kormányzója imára szólította a lakosokat, ő maga pedig vagy száz meghívott körében az állam törvényhozásának székhelye előtt rendezett ünnepélyes könyörgést – s láss csodát, másnap esett is. Az elképesztő eseményről – ki látott már november közepén esőt? – érdemes megnézni a Fox News beszámolóját. (Figyeljük meg az elfogultság legkisebb metakommunikációs jele nélkül feltett újságírói kérdést: „Coincidence?!”, és fontoljuk meg a georgiai képviselő Isten mindenhatóságáról szóló tanítását: „he controls the entire weather pattern for the entire universe”.)

A ráhangolódás után talán már könnyebben emészthető ez a hír: június végén az ohiói Toledo hetednapi adventistái a benzinárak csökkenéséért kezdtek imádkozni. Rocky Twyman szervező szerint: „Bush nem tudja megoldani. McCain és Obama sem tudja. Istenhez kell fordulnunk. […] Hiszünk benne, hogy az imádság a válasz az élet bármely problémájára. Úgy hiszem, Isten így közli velünk, hogy ne saját magunkra támaszkodjunk, hanem Benne bízzunk.” A Pray at the Pump Movement (Imádkozz a Pumpánál Mozgalom) bejárja az ország benzinkútjait, július elején pedig a szaúdi nagykövetség elé is ellátogattak. Twyman szavai jól mutatják, hogy amikor olajfüggőségről beszélünk, az pontosan úgy értendő, mint a drogfüggőség: „Az amerikaiak nagyon megszenvedik ezt a válságot. Arra lenne szükségünk, hogy a szaúdiak fél évig legalább napi 1,2 millió barrel olajat küldjenek, amíg mindent rendbe tudunk hozni az országban. […] Ha csak ennyit meg tudnának tenni, az átsegítene minket a válságon.”

*

Egy felmérés szerint az amerikaiak 31 százaléka gondolja, hogy havonta legalább egyszer „határozott és konkrét választ kap egy imában megfogalmazott kérésre”. Arról nincs adat (még a teljes jelentésben sem [pdf]), hogy összesen mennyi kéréssel zaklatják az Urat egy hónap során, úgyhogy kénytelen leszek találgatni. Ha jól sejtem, az úgy van, hogy bizonyos kéréseket (egészség, pénz, boldogság) az ember kapásból beikszel a beadványokon, szinte oda se figyelve, ahogy a szeretne-e hírlevelet kapni mellől szedjük ki a pipát. Mondjuk, hogy ezek mellé minden napra jut egy-egy konkrét kérés (add, hogy Bartimaeus Jr. megnyerje a betűző versenyt!), az harminc egy hónap alatt, de hogy biztosan alábecsüljük, mondjunk huszat. Húszból egy teljesített kérelem: az Imaügyi Hatóság legfeljebb néhány afrikai és közép-ázsiai országban számítana jól működő bürokratikus intézménynek.

(A 30:1 arány egyébként pont alátámasztja J. E. Littlewood brit matematikus kétes komolyságú számítgatásait. Nevezzük csodának azt az eseményt, aminek egy a millióhoz az esélye – mondja. Egy ember úgy 35 nap alatt tapasztal meg egymillió dolgot (hm?), tehát egy hónap során egy darab csodának menetrendszerűen be kell következnie.)