A NUMB3RS Blackout című részének (3×07) készítői életszerűnek tartják, hogy a tanakodó FBI-ügynökök mögötti kivetítőn az áldozatokról készült fotókból összeállított slideshow fut, melyben a képek fade in-fade out effekteken keresztül váltják egymást.
Amúgy eddig jobb a 3. szezon, mint a korábbiak, kap is majd egy bejegyzést, néhány fontosabb írnivaló után.
A capeket innen loptam, mert elfelejtettem csinálni.
Mi magyarok még csak megemésztjük, hogy a legfrissebb amerikai sorozatok késéssel jutnak el hozzánk (ha egyáltalán), hiszen csak a boroskancsó mellett támad fel bennünk néha a kósza gondolat, hogy mégsem a heroin történelem üres főutcáján lézengünk az ördögszekerek között, hanem mi is a világ részei vagyunk, mint a többi népek.
Az ausztrálok viszont kétségbe esnek, ha úgy érzik, nem részei a művelt világnak, így azt is zokon veszik, hogy csatornáik csak négy-nyolc hónapos késéssel adják le a tengerentúli szériákat. A Sydney-i Egyetem helyi tévék weboldalain elhelyezett kérdőívére válaszoló 800 fő több mint fele rendszeresen használja a netet sorozatok letöltésére. És hogy miért? 19 százalékuk nem akarja kivárni, amíg a sorozat Ausztráliában is műsorra kerül; 18 százalékuk akkor szeretné megnézni a náluk is futó sorozat részeit, amikor akarja (on demand); 17 százalékuk pedig olyan sorozatokat néz így, amiket náluk nem vetítenek.
Ha ez így folytatódik, az ausztál társadalom darabjaira fog hullani.
(via Torrentfreak)
Míg másfél évtizede szituációs vígjátékok töltötték meg a képernyőt, napjainkban a vezető sorozatok a 24-hez, a Losthoz és a Sopranoshoz hasonló drámák. Vajon mi áll a változás hátterében? – kérdi a Watching 24 cikke.
Az említett sorozatok közös jellemzője, hogy több, az egész szezonon (sőt szezonokon) átnyúló történetszál húzódik bennük, az epizódok nem elszigetelt, önmagukban is megálló egységek. (A disztingvált angol ezekre a serial kifejezést használja, a minden részben önálló sztorit mesélő sorozatokra pedig a series-t.) A 24 első évadjának igencsak jól fogyó DVD-kiadása, ill. a második évad majd» 12 milliós közönsége megmutatta, hogy az emberek képesek és szeretnek is követni egy olyan sorozatot, amelynek még véletlenül sem lehet kihagyni egy részét se.
Nyilván lehetne találni más fordulópontokat is, mint a 24-addikt Aaron (pl. az X-akták utolsó – gyengébb – szezonjai is szerializálódnak), de nem ez a fontos, hanem hogy mi is áll a változás hátterében?
Erről a cikk már nem mond semmit, és én is csak egyvalamit fogok. Az összetett sztorit hétről hétre adagoló sorozatok nagy trükkje (nem pejoratívan értem), hogy két rész között is elfoglalják a nézőket. Ki nem mélázott már el egy Vasedény-kirakat előtt azon, hogy vajon Baltar is cylon-e? Na ugye. A figyelem fenntartásába egyrészt az alkotók is besegítenek különféle plusztartalmakkal (erre pont a BSG jó példa), másrészt pedig maga a közönség is (lásd pl. a lost-theories.com-ot). De még ha valakit nem is érdekelnek a (sokszor direkt félrevezető) kiszivárgó információk vagy az önjelölt forgatókönyvírók találgatásai: vajon lehetne-e követni egy high concept sorozat cselekményét anélkül, hogy időnként utánanéznénk valaminek, amire nem emlékszünk pontosan?
Ennek a sorozattípusnak tehát elválaszthatatlan kiegészítője az internet, anélkül is létezne, de biztos nem lenne ennyi (a W24 által idézett TV Guide szerint a 2006/07-es évadban indult sorozatok több mint fele).
Hogy a serial drama-k felfutása mögött milyen ízlésbeli változás áll, arról már tartalmuk közös jegyeinek elemzésével lehetne okosságokat mondani. Ha találok ezzel foglalkozó cikkeket, majd írok róluk. (Azt viszont előre megmondom, hogy ezek közös jegye az lesz, hogy első két bekezdésükben nyolcszor fordul elő V. J. Propp neve.)
A Médiakutatóban több cikk foglalkozik a szappanoperákkal.
(via Digg)
Matematikai műveletlenségünket társaságban öntudatosan legyintve hangoztatni – rossz szokás. Ugyanezen társaság előtt a magyar gazdaság gyógyulásának kedvenc sajtótermékünkből megtanult receptjét nemkevésbé öntudatosan előadni – figyelmetlenség.
Minden nap használjuk a matematikát. Kiszámoljuk, továbbjut-e a csapatunk, eldöntjük, érdemes-e átmenni a szomszéd országba tankolni, megmérjük, milyen messzire juthatnak a rakéták.
Nicolas Falacci és Cheryl Heuton arra használja, hogy a számtalan nyomozós sorozat közül valahogy kitűnjenek saját alkotásukkal. A Numb3rs-ben FBI-os nagytesó matekzseni kistesó segítségével old meg ügyeket: vírusfertőzés terjedését, sorozatgyilkos viselkedését, bevándorlók útvonalait statisztikázzák, valószínűségszámítják és riemannolják többek között, de nem ám csak úgy a vakvilágba, nullával osztva thétát, amikor nullával egyet se lehet osztani, hanem tudományos megalapozottsággal. Mindebben a Hollywood Math and Science Film Consulting van segítségükre, mely társaság célja, hogy az orvosi, természettudományos, matematikai „szakmai részletek és kifejezések hihetően hangozzanak” a filmekben. (NB. utánanézni, kampánytanácsadást vállalnak-e) A főszakértő Gary A. Lorden, a Caltech matematika tanszékének vezetője (itt egy interjú vele). A készítők annyira akkurátusak, hogy nem csak az ügyekhez kapcsolódó számítások pontosak, de még a háttérben feltűnők is.
A Numb3rs-ben tehát igazi matek van, olyannyira, hogy az amerikai iskolákban oktatófimként használják: a Matematikatanárok Nemzeti Tanácsa (NCTM) a CBS oldalán minden rész előtt a nyomozásban felhasznált matematikai problémákkal kapcsolatos feladatokat tesz közzé. (Én látom a lehetőséget a Barátok köztben is, bele kéne írni valahogy Mérő Lászlót.)
Ami a sorozat nem metriás vagy gebrás részét illeti: Az első szezon jó részében sajnos ugyanazzal az egyenlettel lehet leírni a sztorikat: valakiről jó sokáig azt gondoljuk, hogy ő volt a tettes, aztán meglepődünk (?), mert mégsem. Bújtatva, de vannak magánéleti szálak. Röviden: ha nőket akarsz, ne legyél se matematikus, se szövetségi nyomozó; ha a testvéred okosabb, mint te, legalább harmincéves korotokra próbáld kinőni az irigységet; és ha a feleséged már évek óta halott, nem fog megharagudni, ha újra randizni kezdesz.
A második szezonban – bocs, hogy előreszaladok – egy kicsit több idő jut a nem nyomozati cselekményekre; nem tudom, a harmadikra mit terveznek, de én elviselnék olyan részeket is, amik elszakadnak az eddigi sémáktól, és nem érződik rajtuk, hogy az írók csak az aheti leckét mondják fel.
És még valami: Peter MacNicolt jövő ilyenkor az Emmy-jelöltek között szeretném látni.
Megnézendő matekos film még Darren Aronofsky Píje. B feladat: összevetni a film eszköztárát a közvetlenül utána készített Rekviem egy álomért címűével.
