madzag

Amerikai kutatók egy olyan közismert jelenség „felfedezéséből” szertnének meggazdagodni, amellyel minden olvasni tudó ember tisztában van, és amelyet webdizájner és tördelőszerkesztő tanoncok a nulladik leckében tanulnak.

A rövidebb sorokba tördelt szöveget gyorsabban tudjuk olvasni.

A minnesotai Walker Reading Technologies nevű vállalkozás munkatársai tíz évi kísérletezés után rájöttek, hogy miközben egy szöveg egy adott sorát olvassuk, látómezőnkben zavaró tényezők, az eggyel feljebbi és az eggyel lejjebbi sorok is jelen vannak. Horizontálisan ugyanilyen kiterjedtségű szövegrészt látunk be, vagyis egy pillantással a mellékelt ábrán látható kör alakú területről gyűjtjük be az információt. A csak több, oldalirányú szemmozgással befogható hosszabb sorok olvasásakor agyunknak a környező sorokban lévő (egyébként ugyanolyan élesen érzékelt) információt állandóan szűrnie kell. Egyszerűbb lenne a dolgunk – mondja a WRT –, ha egy-egy sor csak olyan széles lenne, hogy nem lóg ki a fókusz köréből, és agyunk nyugodtan tudomást vehetne a felette-alatta lévő szövegről.

Olyan alkalmazást fejlesztettek tehát ki, amely a „hagyományosan” tördelt szöveget rövidebb sorokban rendezi újra. Hm…

Azért van egy dolog, ami talán némi elismerésre érdemes: a program nem esetlegesen szabdalja szét a mondatokat, hanem igyekszik az összetartozó szavakat meghagyni egymás mellett. (Aki elég gyakorlott olvasó, az tapasztalhatta, hogy nem csak szavanként, hanem több szóból álló blokkonként pásztázzuk végig a szöveget. Csak egy példa: Csokonai Vitéz Mihály nevén gyorsabban túljutunk, mint egy hasonló hosszúságú, de először látott karaktersoron.) Nem csak vizuálisan tagol tehát, hanem nyelvtanilag is (Visual-Syntactic Text Formatting).

Amennyire ebből a részletesebb tanulmányból kitűnik, a legfontosabb felhasználási lehetőségnek a bonyolultabb mondatokból álló szövegek feldolgozhatóbbá tételét tartják, mind a felnőttek (szakszövegek), mind az olvasás tanulásában már haladónak számító (és az olvasást már a tanulás eszközeként is használni kezdő) gyerekek esetében.

Ez a cikk ugyan azt is említi, hogy e-könyvek, blogok, újságok és más online tartalmak szerkesztőivel is szeretnének üzletet kötni (az USA oktatási minisztériuma már támogatásáról biztosította őket), de én nem látom, miért lenne szüksége bármelyik tartalomszolgáltatónak ilyesmire. A webes szövegek eleve rövidebb sorokkal készülnek (ha esetleg mégsem, mint pár magyar tudományos folyóiratnál, a böngészőben meg lehet oldani), de nem nagyon rövidekkel, mert egy cikknél mindig fontos az is, hogy át lehessen szkennelni az egészet, ami a Majakovszkij-versekre emlékeztető sorfolyamokról már nem mondható el. Szintén nincs szükség a vizuál-szintaktikus formázásra pl. irodalmi szövegeknél (a weboldalukon lévő egyik mintaszöveg a Moby Dick), mert azokat meg épp lassabban szeretjük olvasni.

Szóval nagyon talán nem fogják magukat megszedni a derék WRT-sek, de akkor is: miért nem nekem jut eszembe ilyen pofonegyszerű pénzkeresési mód?

(via /.)