madzag

Az Atlanti-óceán partjának közvetlen közelében lévő Nokoué-tavon található a benini Ganvié városa. Akárcsak az itáliai Velence első telepesei a hunok és germánok elől, Ganvié első lakói az Abomey Királyság elől menekültek a mocsaras területre, amely – mint sok más erős afrikai állam – a meghódított törzseket európai rabszolgakereskedőknek adta el. Mivel a ma is létező fon népcsoport harcosai vallási előírások miatt nem merészkednek vízbe, az üldözöttek biztonságban tudhatták magukat. Mindez a 18. század elején történt, Ganvié azóta jelentős várossá és kedvelt turistacélponttá nőtte ki magát (a magyarországi tiszteletbeli konzulátus szerint 12 ezren, más források szerint 15, 20 vagy 30 ezren élnek itt).

Linkek: The African Venice: Ganvié, Softpedia / Ganvié, Benin, képes beszámoló / Ganvié stilt village, Lac Nokoué, Brian McMorrow képei

(pic cc-by-nc-sa Hugo van Tilborg)

A mi budapesti zöld házunkról, az új kormányzati negyed épületegyütteséről nem mondható, hogy tiszta lenne körülötte a levegő, se átvitt, se át nem vitt értelemben.

Vincent Callebaut legalább az utóbbin tudna segíteni. Északkelet-Párizs régi ipari negyedébe készült tervének laposabbik épülete, amely egy 19. századi körvasút egyik hídjára telepszik majd rá, anatázzal lesz beborítva, mely ultraibolya sugárzás hatása alatt kivonja a füstköd egyes összetevőit a levegőből (a vízpárát, illékony szerves anyagokat és nitrogén-oxidokat). Mint az egy rendes kortárs városi épülettől elvárható, az egyelőre nem túl fantáziadús nevű Anti Smog is igyekszik megtermelni az általa elfogyasztott energiát napelemekkel és a toronyban lévő turbinákkal, valamint a felesleges esővizet is összegyűjti a függőkertjeiből (a kizöldülő felhőkarcolókról lásd a korábbi cikket).

(via Inhabitat)

Évente 70-140 ezer négyzetkilométernyi termőföld tűnik el a Föld színéről az erózió, az elsivatagosodás, az urbanizáció és más folyamatok miatt. Lépést lehet-e tartani a növekvő népesség élelemigényével újabb és újabb területek művelés alá vonásával, és milyen következményekkel járhat ez a terjeszkedés? Mégtöbb erdő letarolása, amikor épp a legnagyobb szükség lenne rájuk a szén-dioxid szintjének csökkentése miatt? A 2050-ig bekövetkező kb. 50%-os népességnövekedés Brazília méretének megfelelő új termőterületet kíván, ami – ha a becslések helyesek, és a megművelhető területek 80%-át használjuk jelenleg – valószínűleg már nem áll rendelkezésre.

Az extenzív gazdálkodás tehát zsákutcának tűnik, Dickson Despommier (Columbia University) professzornak azonban szerencsére van egy jobb ötlete: költöztessük a farmokat a nagyvárosok felhőkarcolóiba. 2050-re az emberiség 80%-a úgyis városlakó lesz (az idei év volt a fordulópont, a vidékiek száma már 50% alá csökkent), miért ne termelhetnék meg saját maguk, amire szükségük van. Persze nem olyan háztetőn lévő konyhakertekben, amiket egyre több vállalat telepít pihenőhelyként stresszes dolgozói számára, hanem többszáz méter magas modern függőkertekben.

A beltéri növénytermesztésnek számtalan előnye van: a termést nem fenyegeti a szélsőséges időjárás, az állati kártevők, az agresszíven terjeszkedő gyomnövények, valamint a betegségek, nincs szükség irtószerekre, műtrágyákra. A mesterséges környezetben az öntözővíz újrafelhasználható, az energiaellátás biomassza, napelemek, szélkerekek segítségével helyben megoldható. A globális felmelegedés szempontjából fontos, hogy kevesebb mezőgazdasági gépet és szállítóeszközt kell igénybe venni, és előbb-utóbb akár erdősíteni is lehet a már nem használt szántóföldeket.

Az agrofelhőkarcolók megvalósítására több terv is létezik, már csak befektetőt kéne találni. Az egyébként is égretörő építészetéről híres Dubai jó terepnek tűnik, de más kevés termőfölddel bíró országok, mint Japán vagy Izland is az elsők között lehetnek.

Toronto is komoly tervvel állt elő, de meg is lepődnék, ha nem így lenne. A kanadaiak a vancouveri téli olimpiára készülő konferenciaközpont tetejét teljesen bezöldítik, egy victoriai lakóházegyüttest pedig egy igazi függőkerttel kereszteznek. – A témába vág még Heather Ackroyd és Dan Harvey brit művészek tevékenysége, valamint a munkahelyi légkört kellemesebbé tevő Biofal.

Filmdíszlet? Makett? Látványterv? Egyik sem. Ezek a városi tájképek Linzben készültek, de Gregor Graf leretusálta róluk a reklámokat, feliratokat, jeleket, hogy megmutassa az alattuk rejtőző várost. Ami milyen is? „Valótlan, kulturálisan jellegtelen, idegen.”

Vajon élhető-e egy ilyen környezet? Majd a brazilok megmondják.

A többezer illegálisan felállított reklámtáblát megelégelő Sao Paulo-i polgármester ugyanis múlt év szeptemberétől betiltotta a kültéri reklám minden formáját. Van, aki örül a vizuális szennyezés elleni radikális fellépésnek, de gyakorlatias ellenvetések – mi történik a kis üzletekkel, ha tulajdonosaiknak ki kell üríteniük a kirakatokat? – és esztétikai kifogások – a pőre betondzsungel még borzalmasabb képet nyújt – is elhangzanak. Utóbbiakhoz szívesen veszik példaként az Észak-Koreában még viruló és Kelet-Európából csak lassan eltűnő kommunista egyenépítészetet.

*

Matt Siber szintén városképeket retusál, de csak a feliratokat távolítja el róluk, amiket fehér háttér elé helyezve felismerhetővé válik, hogy egy-egy utcarészlet voltaképp readymade képvers.

(pic by Matthew Hunt)

Június 21-én, este 9 és 10 óra között sötétség borul Londonra. Nem, nem a királynő felejtette el kifizetni a számlát: a Lights Out London kampányban résztvevő lakosok hívják fel a világ figyelmét a felelős energiafogyasztásra. A kezdeményezéshez nagyfogyasztók is csatlakoztak, mint a Parlament, a National Portrait Gallery és más középületek, a Wembley stadion vagy a Picadilly Circus neontábláinak tulajdonosai. A példaként szolgáló március 31-ei sydney-i Föld Órája alatt az előzetes várakozásokat felülmúlva, 2,2 millióan maradtak sötétben, s a város az átlagosnál 10,2%-kal kevesebb áramot fogyasztott.

Nagyvárosi fények – a sivatagban is

(Racetrack Playa, Death Valley Nemzeti Park, teljes méret)

Chad Moore és Dan Duriscoe az USA nyugati felén 38 természetvédelmi területen készített fényképeket az éjszakai égboltról. Azt tapasztalták, hogy a nagyvárosok fölötti, párával és porral telített levegőben létrejövő fényfelhők több mint száz kilométerről is láthatók. Az USA egyik legsötétebb helye a Death Valley, de a 150 km-re lévő Las Vegas még az ottani horizonton is feltűnik.

Egy friss felmérés Missouri állam természetvédelmi területein is „fényes eredményeket” hozott: 95%-uk mérsékelt vagy súlyos fényszennyezéstől szenved, ezek háromnegyede utóbbi kategóriába esik. A világosabb égbolt az élőhelyeket fenyegető egyéb veszélyek mellett talán háttérbe szorul, de hatását nem szabad lebecsülni.

Fénylő folyó

Soo-in Yang és David Benjamin installáció-ötlete egy kémhatást figyelő érzékelőből, optikai kábelekből, pár ceruzaakkuból és LED-ekből áll, utóbbiak a folyó szennyezettségétől függően változtatják a színüket. Real life infografika, tájékoztató tájművészet.

Peking fölött a LED

L»art pour l»art fényszennyezés: Ázsia legnagyobb, 250 méter hosszú LED-ernyője egy pekingi bevásárlóközpont egyik utcája felett.

Holdlámpa, széllámpa

Egy San Francisco-i társaság díjnyertes találmánya a holdfényre érzékeny utcai lámpa. A tetején található fotocella a holdfény erősségétől függően szabályozza a világítást. Állítólag 95%-kal is csökkenthetők vele az energiaköltségek, részben mert ilyen okos, részben mert LED-eket használ. Arról nem tudni, szobai változatot is készítenek-e.

Egy kicsit furcsább megoldás holland tervezők szélenergiával működtetett utcai lámpája, bizonyára a kockásfülű nyúl szélmalmok mintájára.

A fenti kép nem egy űrkert látványterve, még csak nem is látványterv, hanem fénykép a madridi Atocha pályaudvar csarnokáról.

A spanyol főváros első vasútállomása, a Mediodía 1851-es megnyitása után pár évtizeddel tűzvész martaléka lett. 1888-92 között az Eiffel-tanítvány Alberto Palacio és Saint James angol mérnök építették újjá, az akkori trendnek megfelelően nagy, fémvázas csarnokot emelve a vágányok fölé.

Egy évszázaddal később a nagysebességű vonatok forgalomba állításával és a helyiérdekű vasúthálózat kiterjesztésével szükségessé vált a bővítés. A Rafael Moneo és munkatársai által tervezett felszíni és földalatti terminálok lehetővé tették, hogy a régi épületet kivonják a használatból, és hatalmas váróteremmé alakítsák át, boltokkal, kávézókkal, szórakozóhelyekkel és – egy négyezer négyzetméternyi trópusi kerttel, melyben ötszáz növény- és állatfaj egyedei élnek. (Persze semmi tigris vagy óriáskígyó, inkább csak teknősök és halak.)

Arra gondolsz, hogy a budapesti kormányzati negyed építése miatt úgyis megbolygatott Nyugati pályaudvarral is meg lehetne tenni ugyanezt? Szerintem is – és ami fontosabb: Bálint Imre, a Budapesti Építész Kamara elnöke szerint is.

(via TreeHugger)