A korábbi bejegyzésben szereplő, Brazília Rondonia tartományában élő suruik szomszédainak, a Cinta Larga törzsnek a területén jelentős gyémántkészlet található. De ne gondoljuk, hogy megütötték a főnyereményt: a környéken már az 1960-as évektől jelen lévő, és 1999-től tömegesen érkező bányászokkal együtt jött az alkohol, a drogok, a betegségek és a nők elleni erőszak; az üzleteléshez nem értő, de az idegeneken gyorsan meggazdagodni vágyó törzsfőnökök pedig kifizethetetlen tartozásokat halmoztak fel. A hangulat 2004-ben érte el a forráspontot, amikor a törzs tagjai megöltek huszonkilenc engedély nélkül dolgozó bányászt. Részletes sztori a PBS Frontline riportfilmjének oldalán.
A Cinta Larga törzs tagjai által látott egyik első fehérember nem más volt, mint az Egyesült Államok ex-elnöke, Teddy Roosevelt, aki 1913-14-ben vezetett expedíciót a még feltáratlan területen. Részlet egy az utazásról szóló könyvből (Candice Millard: The River of Doubt: Theodore Roosevelt’s Darkest Journey):
Roosevelt és Rondon [brazil katonatiszt és felfedező] nem tudott róla, de életben maradásuk oka valószínűleg a Cinta Largák független személyiségképe volt. Mivel nem volt hagyományos értelemben vett főnökük, döntéseikhez konszenzusra kellett jutniuk. Ha pl. ideje volt elköltöztetni a falut, meg kellett egyezniük az új lakhelyről és a költözés időpontjáról. Az expedícióval kapcsolatban a Cinta Largák megosztottak voltak. Egyesek úgy gondolták, nem szabad felfedniük magukat az idegenek előtt, mások a mielőbbi, meglepetésszerű támadást sürgették a nyilvánvalóan rosszindulatú behatolókkal szemben.
Ha az indiánok mégis a támadás mellett döntöttek volna, Roosevelt életrajza igen különös részlettel bővül: ő lett volna az első amerikai elnök, aki kannibálok gyomrában végzi, a Cinta Largák ugyanis rituálisan elfogyasztották harcban megölt ellenségeiket.
A törzsnek szigorú szabályai voltak a kannibalizmussal kapcsolatban. Kizárólag harci győzelem ünneplése során ehettek embert, s az ünnepnek a kora esti órákban kellett zajlania. Az ellenséget megölő harcos maga nem süthette meg a húst és nem rá tartozott a szétosztása sem. Gyerekek és kisgyerekes szülők nem ehettek embert, mert a Cinta Largák hite szerint attól megőrültek volna.
*
Egy vidámabb kép bennszülöttekről: a Weather Report 1976-os Black Market c. albumának borítója, ez az első lemezük, amin Jaco Pastorius is játszik.
*
A Rolling Stone egy egész interjút készített Roger Watersszel a felfújható disznókról. [via]
Berlinben csak egy féldisznót készítettünk, egy disznófejet. Valami állványzat tetejére építettük, ami asszem 60×60 lábnyi [18 m], kibaszott nagy volt. Óriási ventillátorok fújták fel alulról. Olyan nagy volt, hogy amikor leeresztettük, egy csomó téglát levert a Fal tetejéről.
*
A Telegraph nyilván az új Indiana Jones-film miatt ír a karakter egyik ihletőjéről, Otto Rahnról. Az archeológus kalandosnak nem nevezhető megpróbáltatásai 1933-ban kezdődtek, amikor egy feladó nélküli táviratban ezer birodalmi márkát kínáltak neki könyve (Keresztes hadjárat a Grálért) folytatásának megírásáért.
Ahogy megérkezett a megadott berlini címre, érthetően meglepődött, hogy Heinrich Himmler SS-főnök üdvözölte széles vigyorral. Himmler nem csak hogy olvasta könyvét, de jóformán kívülről fújta. Életében először Rahn olyasvalakivel találkozott, aki még nála is megszállottabban szerette volna megtalálni a Szent Grált. Himmler annyira biztos volt a felfedezésben, hogy már előkészített egy kastélyt – a vesztfáliai Wewelsburgot – az érkezésére. A pincében prominens nácik mellszobraitól körülvéve már ott állt a talapzat, amire a megtalált Grál kerül majd.
Rahn tehát kénytelen volt belépni az SS-be, és immár Himmler védnöksége alatt folytatni a kutatásait, melyek egyetlen eredménye az újabb könyv lett. Himmlernek ez is nagyon tetszett, de Rahn minél többet írt arról, hogyan lehetne megtalálni a Grált, annál feltűnőbb volt, hogy mégsem képes rá. Ahogy az SS-főnök türelme fogyott, úgy váltak egyre veszélyesebbé Rahn náciellenes kijelentései és homoszexuális kapcsolatai. 1937-ben három hónap őrszolgálatot kellett letöltenie a dachaui táborban, ami csak tovább mélyítette „országa felett érzett bánatát”. Rahn megpróbált kilépni az SS-ből, Himmler látszólag elfogadta, de valószínűleg lépéseket tett az eltüntetésére. Az epilógus részletei nem világosak: 1939 márciusában Rahn felmászott egy tiroli hegycsúcsra, és halálra fagyott (esetleg mérget is bevett, túlélési ösztöne eltompítására). Az öngyilkosságot talán az SS rendezte meg Arnold Fanck magashegyi filmjeinek díszletei között, és – mint minden ilyen történetben – arról is vannak spekulációk, hogy Rahn nem halt meg.
*
Be-docu-bop. Herman Leonard képei jazz-zenészekről és énekesekről.
Persze, valahol mégiscsak meg kellett húzni az előadás határait. 1361-ben Nikolaus Faber mester a halberstadti katedrálisban építette meg az első liturgikus célokat szolgáló 
